Köddé váló milliós segélyek

Publikálás dátuma
2017.09.14. 07:37
Fotó: AFP/Diego Cupolo
A szíriai menekült gyerekek oktatására ígért bőkezű nemzetközi adományból sok millió dollár későn vagy soha nem érkezett meg az iskolakezdésig.

Tavaly Londonban óriási médiafigyelem közepette fogadták meg a világ vezető országai, hogy a 2016-2017-es tanév végéig „minőségi oktatást” biztosítanak a szíriai menekült gyerekek számára, és pénzadományaik segítségével nem hagyják, hogy a gyerekek egy „elveszett generáció” tagjai legyenek. Az idő már rég lejárt, a Human Rights Watch (HRW) csütörtökön publikált jelentéséből azonban kiderül, hogy az ígért összeg töredéke jutott el oda, ahova szánták, s arra is fény derül, hogy mennyire átláthatatlan és követhetetlen a segélyezési rendszer.

Pedig minden biztatóan indult a tavalyi donorkonferencián, hiszen a legtöbbet adományozó „hatos”, az Európai Unió, az Egyesült Államok, Németország, az Egyesült Királyság, Japán és Norvégia közreműködésének köszönhetően hamar sikerült elérni és túllicitálni az 1,4 milliárdos célkitűzést. A tervek szerint ezt az összeget csak és kizárólag a Szíriában, valamint a környező országok – Libanon, Törökország és Jordánia – táboraiban élő menekült gyerekek oktatására fordították volna. A HRW nyomozása szerint azonban a pénz töredéke érkezett meg – szemléltetésképp, Jordániának 250 millió dolláros segélyt ígértek, Libanonnak pedig 350 millió dollárt, tavaly szeptemberben ehhez képest 171 millió dollár hiányzott a jordániai, és 181 millió dollár a libanoni segélyből –, s az is túl későn. A gyerekeket így nem tudták beiskolázni a tanév kezdetén.

Fontos lett volna, hogy az összeg 2016 szeptemberéig megérkezzen, hiszen sok esetben egy egész rendszert kellett volna kiépíteni: tanárokat felvenni, könyveket vásárolni, majd pedig összeállítani a tantervet. Hogy a pénznek miképpen tud „nyoma veszni”, és mennyire kevéssé transzparens a rendszer, azt az amerikai példa mutatja. Az USA Nemzetközi Fejlesztési Hivatalának (USAID) beszámolója szerint 2016-ban 248 millió dollárt küldtek oktatási célokra Jordániába, de a hivatal adatbázisában csak 82 millió dollár van lekönyvelve, a jordániai kormányzati adatbázisban pedig ennek töredéke, mindössze 13 millió dollár szerepel amerikai, oktatási célra küldött segély címen.

Hogy mi történt a maradék 235 millió dollárral, azt senki sem tudja megmondani. Lehet, hogy megérkezett, csak az amerikai vagy a jordániai bürokrácia útvesztőjében „elfelejtették” precízen lekönyvelni? Vagy más módon veszett nyoma? Pedig a gyerekeknek óriási szüksége lenne a pénzre, hiszen a családok általában mindenüket pénzzé teszik, mielőtt hátrahagyják otthonukat, s iskoláztatásra nem futja, már ha egyáltalán adottak a feltételek a befogadó országban.

A HRW jelentéséből az is kiderül, hogy a befogadó országokban is bőven akadnak problémák. Libanonban, Jordániában és Törökországban sem sikerült például pontosan felmérni, hogy hány olyan szíriai gyermek van, akit el kellene helyezni az oktatási rendszerben. Ennek a fő oka az, hogy csak a regisztrált szíriaiakat tartják nyilván, holott köztudott, hogy csak Libanonban és Jordániában közel egymillió menekült van, akiket nem regisztráltak.

„A donorok ígéretet tettek, hogy a szíriai gyerekek nem lesznek egy elveszett generáció tagjai. Most épp ennek vagyunk tanúi” – mondta Simon Rau, a Human Rights Watch szakértője. „Az adományozó országoknak sürgősen tenniük kellene valamit az átláthatatlan segélyezési rendszereikkel, mert ezzel aláássák a szíriai gyerekek megsegítésére irányuló törekvéseiket. Ők nem tudnak tovább várni az oktatással. Tény, hogy a nemzetközi közösség aggodalmát fejezte ki a szíriai menekült gyerekek jövőjét illetően, de még mindig nincsenek válaszok a legalapvetőbb kérdésekre, például arra, hogy milyen oktatási szükségleteik vannak a gyerekeknek, és ezek teljesülnek-e.”

Szerző

Halasztás adhat lendületet a Brexit-tárgyalásoknak

Egyelőre csak találgatni lehet, miért tették át az Egyesült Királyság és az Európai Unió közötti egyeztetések negyedik fordulójának startját szeptember 18-ról 25-re. A The Independent az Európai Parlament elnökére, Guy Verhofstadtra hivatkozik, aki úgy tudja, a következő napokban „fontos intervenció” várható a brit kormányfőtől. A brit média sejteni engedte, de a Downing Street 10. nem erősítette meg, hogy Theresa May szeptember 21-én vagy 22-én fontos beszédet tart, amelyben újfent felvázolja kilépési stratégiáját. Várhatóan kitér arra, hogy a 2019. március végét követő átmeneti időszakban az EU és a szigetország közötti együttműködésnek minél inkább hasonlítania kell a jelenlegi feltételekhez.

Az EU-ból való kilépésért felelős minisztérium által kiadott közlemény szerint a későbbi dátum „nagyobb rugalmasságot ad a tárgyalópartnereknek, hogy előrehaladást érjenek el a szeptemberi fordulóban”. Az Egyesült Királyság korábban jelezte, hogy felgyorsítaná a tárgyalások menetét, és minél előbb rátérne a jövőbeni kapcsolatok kérdésére. A britek álláspontja szerint Brüsszel kevéssé rugalmas, s továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy elsőként a pénzügyi rendezésről, az északír-ír határról és az európai munkavállalók jogairól kell megegyezni.

Reaktorok árnyékában

Publikálás dátuma
2017.09.14. 07:33
Fotó: AFP/Oliver Berg/DPA
A hatóságok biztonságosnak tartják a belgiumi atomerőműveket, a környék lakói nem.

Szeptember eleje óta ingyen osztogatják a jódtablettát a németországi Aachen lakóinak. A belga határtól 60 kilométerre fekvő város önkormányzatának döntése értelmében a helyiek november 30-ig ellenszolgáltatás nélkül juthatnak hozzá a készítményhez, amelynek szedése megelőzheti a radioaktív szennyezés miatt kialakuló pajzsmirigy-rákot.

Először a gyerekek, az édesanyák, a szoptatós kismamák és a 45 éven aluliak kaphatnak a tablettából, de csak akkor kell beszedniük, ha a hatóságok felszólítják őket erre. Az aacheniek félnek, hogy a német-belga határ túloldalán fekvő atomerőmű előbb-utóbb súlyosan meghibásodik, és a légkörbe kerülő radioaktív anyagok egészségkárosodást okozhatnak. A létesítmény 20 kilométeres körzetében élő belgákat már 2016 óta rendszeresen ellátják jódtablettákkal.

A német város lakói jó ideje tiltakoznak a belgiumi Tihange-ban működő reaktorok élettartamának a meghosszabbítása ellen. Június végén az érintett határszakaszon 50 ezer belga, holland és német polgár 90 kilométeres élőláncot alkotva követelte az erőmű bezárását. Aachenben járva gyakran találkozni az autók szélvédőjére és a házak ablakaira ragasztott matricákkal, amelyek a városhoz közeli Tihange veszélyeire figyelmeztetnek.

A sorozatos tiltakozó akciókat sokan alaptalan hisztériázásnak tartják, köztük Hans-Josef Allelein, az aacheni műszaki egyetem nukleáris biztonsággal foglalkozó szakértője is. A szakember szerint nem az erőmű biztonságával van baj, hanem a belgiumi üzemeltetőkkel és hatóságokkal, amelyek ritkán és hiányosan tájékoztatják a lakosságot, és nem sietnek eloszlatni az aggodalmaikat.

Nem csak a vallóniai Tihange, hanem az Antwerpen közelében lévő kelet-flandriai Doel atomerőmű jövője is borzolja a kedélyeket. Mindkét létesítmény elavult, egyes reaktoraik több mint negyven éve működnek, nem ritkák a meghibásodások.

A kormányban helyet foglaló Zöldek nyomására a belga kormány még 2003-ban úgy döntött, hogy a két erőmű reaktorait 2015-2025 között fokozatosan kivonják az energiatermelésből.

A döntés helyességét támasztotta alá egy 2012-ben elvégzett vizsgálat, amelynek során a szakemberek ezernyi apró repedést fedeztek fel a létesítmények egy-egy blokkjában. Mindkét reaktort leállították majdnem három évre; addig tartott, amíg az illetékes belga szövetségi hatóság – nemzetközi szakemberek bevonásával – átnézte, majd biztonságosnak nyilvánította azokat. 2014-ben több és nagyobb repedéseket találtak a reaktoredényeken, rövid szünet után mégis engedélyezték az újraindításukat. 2015 végén a belga kormány – a zavartalan energiaellátás biztosítására hivatkozva – úgy döntött, hogy tíz évvel meghosszabbítja azoknak a reaktorblokkoknak az élettartamát, amelyeket a korábbi határozatnak megfelelően be kellett volna zárni.

A jelenleg hatályos törvények értelmében a nukleáris energiatermelést 2025-ig fokozatosan leállítják Belgiumban. Általános a várakozás, hogy a belgiumi szövetségi és tartományi kormányok összefogásával ez év végén megszülető energiapaktum ismét el fogja odázni az erőművek halálos ítéletének a végrehajtását. Erre biztatja a döntéshozókat a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség is, amely 2016-ban kiadott országjelentésében azt írta: a kijelölt határidő után is működtetni kell az atomreaktorokat, ha megfelelnek a biztonsági követelményeknek.

„Az európai nukleáris ipar számára a biztonság a legfontosabb. A nukleáris létesítmények biztonságát szigorú törvények írják elő és minden országban független szabályozó hatóságok ellenőrzik a betartásukat. Nincs okunk megkérdőjelezni a belga szövetségi hatóság álláspontját, amely szerint mindkét reaktor 'biztonságosan működik' – nyilatkozta lapunknak Yves Desbazeille, a nukleáris ipar európai ernyőszervezetének, a brüsszeli székhelyű Foratomnak az igazgatója.

A jódtablettákat ennek ellenére azért osztogatják az érintett térségekben lakóknak…

Két erőmű, hét reaktor
Belgiumban jelenleg két atomerőmű működik hét reaktorral. A kapacitásuk 5943 megawatt. Ez az ország villamos energia termelésének 39 százaléka. Tihange a Mosel folyó partján fekszik, Liége tartományban. Három reaktora 1975-ben, 1983-ban illetve 1985-ben állt működésbe. A Doel erőmű Kelet-Flandriában található, négy reaktora 1975, 1982, illetve 1985 óta működik.