Kollaborációról, együttműködésről, az értelmiségiek árulásáról bontakozott ki vita az elmúlt hetekben Stohl András - kormányközeli, elfogult hírműsorairól hírhedtté vált, Andy Vajna tulajdonolta TV2-jében való - szereplése apropóján. Megszólalásai és az azokra adott reakciók a színész történetén túlmutató, bár sokak szerint álságos polémiát váltottak ki.
Alföldi Róbert eddigi utolsó rendezése a Nemzeti Színházban Klaus Mann Mephisto című műve volt. A főszerepet, azaz a tehetségét a Harmadik Birodalom szolgálatába állító Hendrik Höfgent Stohl András alakította. A Mephistoból Szabó István készített filmet, amely 1982-ben elnyerte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjat. 25 évvel később került nyilvánosságra, Szabó az előző rendszer ügynöke volt, azaz nagyon is konkrét dilemmákat dolgozott fel filmjeiben, köztük a Mephistoban.
Stohl András a Magyar Narancsban augusztus végén megjelent interjújában beszélt a politikusok miatt kialakult felháborodásáról, gyávaságról és egy esetleges TV2-s szerepléssel kapcsolatos dilemmáiról. „A hírműsorok meglehetősen határozott vonalat képviselnek. Na, akkor mi van, mit tesz a színész vagy a műsorvezető? Azt mondom, oké, belefér, mert én csak egy szórakoztató műsort csinálok? Vagy nem fér bele, mert ahol én szórakoztatok, ott megy a Tények is? Ez egy nagy dilemma. Bevallom, nem tudom, hogyan döntenék. Ráadásul a TV2-nél most van minden, pénz, paripa, fegyver.” Alig több mint egy héttel később kiderült, hogy elvállalta Vajna csatornáján a Sztárban sztár című műsor zsűritagságát. Nehezen elképzelhető, hogy egy ilyen produkció egyik főszerepéről 11 nap alatt született volna döntés, azaz nem lehetetlen, hogy a Narancsban megjelent interjú már egy kommunikációs stratégia része volt.
Ha a hatalom és az alkotóművészek viszonya és az elvtelen kultúrpolitikával való együttműködés kerül szóba, gyakorta szokás relativizálni a Filmalappal való együttműködést, mondván, a filmszakmára máshol nem adnak pénzt. Tehát csupán az választás marad, hogy filmes alkotóként elhallgat valaki és nem csinál filmet, vagy részt vesz a torz állami stuktúra játékában, elfogadja a játékszabályokat és az érte járó pénzt, és tűri az esetleges beavatkozást. Ezzel szembeállítják, hogy egy keresett, sokat foglalkoztatott színésznek nem kötelező elvállalnia az Andy Vajna tulajdonában lévő és a kormánypropagandát erőltető TV2-nél a felkérést, hiszen másutt is lehetőséghez juthat. Ráadásul azzal is szembe kell néznie a felkért színésznek, hogy a személyét a nézettség növelésére – vagyis a propaganda kiterjesztésére - használják.
Stohl konkrét döntéséről sokan írtak a közösségi oldalakon és az online lapok felületein, elvonatkoztatva az értelmiségiek felelősségéről.
A történetnek külön színt adott, hogy a Narancs-interjúban Stohl arról is beszélt, az Alföldi Róbert rendezésében főszereplésével készülő Hegedűs a háztetőn című előadással kapcsolatban milyen abszurd reakciók születtek: „A producert, Rosta Máriát több vidéki városból is felhívták, hogy nem hajlandók leközölni olyan cikket, ami arról szól, hogy hogyan készült az előadás. Nem jöhet le egy kulturális cikk Alföldi Róberttel. Itt tartunk. Nem politikai cikk, hanem kulturális. Milyen világ ez már?!” A Hegedűs a háztetőn-t épp aznap mutatták be, amikor a Sztárban sztár új évada elkezdődött a TV2-n, emiatt Stohl hiányzott is a zsűriből.
Bárdos Deák Ágnes, zenész Facebook-posztjában az álságosságra hívta fel a figyelmet: „Ha a Vajna/kormánykultpol pénzeket, jobbhíjàn, elfogadó filmművészek az adófizetők pénzét fogadják el (és ezért NEM senkiháziak), akkor Stohl mitől lenne az? Ha olyan fesztiválokon, zeneieken/irodalmiakon, etc., lépünk fel, ha olyan könyvkiadóknál jelenünk meg, amit az NKA (az elzabrált Artisjus pénzekből is) finanszíroz, vagy olyan egyéb helyszíneken keressük meg a napi betevőt, amit a kormány (kultúrpolitikája által) közfinanszíroz intézményeiben (ld. pl PIM, MÜPA , Várkertbazár, etc.), akkor mi mért nem vagyunk senkiháziak - ha Stohl az?! Ez nekem magas.”
Hol van a kollaboráció határa? – kérdezte lapunk Vágvölgyi B. András író-filmrendezőt, aki szerint „a NER-hez hasonló pusztítást a tatárjárás jelentett rövidebb, a török és szovjet hódoltság hosszabb távon. A társadalomlélektani károkozás a legnehezebben gyógyítható". Hozzátette: "Hogy ki a törökök (azerik) defterdárja és a muszkavezető, azt érdemes nézni. A kollaboránst is, aki a vazallus csicskája. Azt hívom jelen idejű magyar kollaborációnak, amit NER-en kívüli aktorok követnek el kacsingatva azért a demokratikus oldalra, tevékenységüket az nemzet javáért való küzdelemnek beállítva, apologétáik »feszítő cselekvésvágynak« csúfolják munkásságukat; az önhibából opportunus, csak a NER-nek hasznos, csak az aktornak jövedelmező részvételt. Kedvelt alesete a kollaboránsnak, aki egy hordozható és összecsukható erkölcsi piedesztált is hord magánál, bármikor kinyitja, felmászik rá és Kantról szónokol. A NER-nek egyszer vége lesz, jövőre vagy hetven év múlva, számon kell tartani kik és miként segítették a katamarán külső támasztékaként siklani a pusztító és pokoli hajót. Jó lenne, ha lenne konszenzuális fogalmunk a kollaboránsra.”
Janisch Attila filmrendező, a Színház és Filmművészeti Egyetem tanára is az álságosságot emeli ki: „Fontosabbnak gondolom, hogy közellenségnek kiáltotta ki Németh Szilárd Schilling Árpádot, Gulyás Mártont és Vágó Gábort, akiket - bár semmit sem csináltak - de máris az őszi zavargások szervezésével gyanúsítanak! Ennek a három gerinces embernek a várható kálváriája többről szól, mint egy ide-oda csábuló színész jelleme körüli álvita.”