Elutasítja annak a lehetőségét is, hogy Kurdisztán második Izraellé váljon, jelentette ki vasárnap Irak volt miniszterelnöke, Nuri al-Maliki, aki az Iszlám Állam (IS) elleni háború elején az amerikai vezetésű koalíció sugallatára (nyomására?) állt félre, és adta át helyét a jelenlegi, a szunniták által inkább elfogadott Haider al-Abadinak. Al-Maliki jelenleg Irak befolyásos alelnöke, véleményét Douglas Silliman amerikai nagykövettel folytatott egyeztetés után fogalmazta meg nyilvánosan. Al-Maliki figyelmeztetett, hogy a szeptember 25-re tervezett kurd függetlenségi referendum „veszélyes következményekkel járhat Irakra nézve”. Úgy vélekedett, hogy az iraki kurdoknak mindenképpen le kell mondaniuk erről a függetlenségi népszavazásról, mivel az szembemegy az alkotmánnyal, nem szolgálja sem általában az iraki nép, sem a kurdok sajátos érdekeit. „Nem engedjük meg, hogy Irak északi részén egy második Izrael alakuljon”, szögezte le a bagdadi politikus, hozzátéve, elutasít minden arra irányuló törekvést, hogy a térségben etnikai alapon jöjjön létre egy állam. Al-Maliki nyilván arra utalt, hogy 1948-ban a zsidó állam is nemzetközi diplomáciai segítséggel jött létre.
Izrael emlegetése nem véletlen és nem csak a történelmi előzmények miatt van. A környező országok, mindenekelőtt a nagyszámú kurd lakossággal és összefüggő kurd területekkel rendelkező szomszédos államok, Törökország, Irán és Szíriai, hangosan tiltakoznak a „kurd szeparatizmus” ellen, de sem a nyugat, sem a nemzetközi szervezetek nem támogatják a kurd államalapítási törekvéseket a régió amúgy is törékeny egyensúlyát és békéjét féltve. Mindeddig csupán Izrael miniszterelnöke, Benjamin Netanjahu jelezte egyértelmű támogatását, és az izraeli politikai erők is támogatják a kurd államiságot. A Natanjahu-kabinet múlt heti közleménye szerint „Izrael segíti a kurd nép jogos államalapítási törekvéseit”, de megjegyzi azt is, hogy a törökországi Kurd Munkáspártot (PKK) változatlanul terrorszerveztnek tekinti.
Az IS elleni harcban a kurdok fő szövetségesének tartott Egyesült Államok azonban korántsem ennyire megengedő a kérdésben. Washington pénteken arra szólította fel a kurdokat, hogy mondjanak le a „provokatív és Irakot destabilizáló referendum megrendezéséről”, mert az megnehezíti a terrorizmus elleni harcot, és párbeszédet szorgalmazott a bagdadi és az erbili kormányzat között.
Az ENSZ is a népszavazás elhalasztását kéri és három éves tárgyalássorozatot javasol a kérdés rendezésére a központi iraki és a kurdisztáni regionális kormányzat között. Antonio Guterres ENSZ főtitkár minden felet „visszafogottságra és türelemre” intett vasárnap, de akárcsak az eddig megszólaló nyugati vezetők arra kérte a kurdokat, hogy az Iszlám Állam elleni harc sikerét féltette a kurd függetlenségi törekvésektől, azzal érvelve, hogy eltávolítja egymástól a kurd és iraki erőket, és ellehetetleníti a dzsihádistáktól visszavett iraki területek újjáépítését. Gutteres is párbeszédet és kompromisszumot szorgalmazott a bagdadi illetve a kurdisztáni regionális kormány között, amire azonban pillanatnyilag nincs esély.
A bagdadi kormány elutasítása és a szövetségi parlament egyhangú vétója ellenére a kurd autonóm régió megrendezi a függetlenségi referendumot. Maszúd Barzani kurd elnök egyértelműen kijelentette, 25-én megrendezik a tartomány függetlenségéről szóló népszavazást, a párbeszéd Bagdaddal pedig a népszavazás után folytatódik. Az iraki parlament ugyanakkor felhatalmazta Haider al-Abádi kormányfőt, hogy tegyen meg minden intézkedést Irak egységének a megőrzésére.
Hogy a mindenbe mi fér bele, azt egyelőre nem tudni. Tény, hogy nemzetközi segítség nélkül minden kurd államalapítási kísérlet halálra van ítélve, hiszen Bagdad ebben a kérdésben maga mögött tudhatja nemcsak az inkább hallgatólagos nyugati segítséget, hanem Ankara és Teherán támogatását is. Recep Tayyip Erdogan török elnök úgy fogalmazott, a kurd referendumnak „ára lesz”, Irán tegnap jelezte, ha az igenek győznek a referendumon, lezárja határait az iraki kurd területek felé.
Márpedig az igenek győzni fognak, a kurd lakosság tudja, soha nem volt ilyen kedvező helyzetben államalapítási törekvései kapcsán. A nemzetközi diplomácia ugyan nem, de a nemzetközi közvélemény mellettük van, hiszen évek óta ők az Iszlám Állam elleni háború hősei, akik véráldozata nélkül most nem a terrorcsoport végnapjait szemlélné a világ. Az ENSZ éves közgyűlése ma kezdődik, a kurd államiság vélhetően azon is múlik, hogy milyen háttéralkuk születnek a New York-i ENSZ palota folyosóin az elkövetkező napokban.
Bagdad nem mond le önként az ország egy részéről
Wagner Pétert, a Külügyi és Külgazdasági Intézet iraki kutatóúton lévő munkatársát helyszíni tapasztalatairól kérdeztük.
- Mennyiben befolyásolta a kurdok döntését az iraki parlament elutasítása? Készülnek a referendumra vagy lemondtak róla?
- Semennyire, a két oldal álláspontja már annyira eltávolodott egymásról, hogy ez a parlamenti döntés nem oszt és nem szoroz.
- Hogy viszonyul a referendumhoz az iraki média és a lakosság, ha erre van bármiféle rálátása?
- Nemrég érkeztem, tényleges rálátásom még nincs a közhangulatra. Az pedig szerintem irreleváns, hogy mi jelenik meg a médiában, mert az iraki média, mint olyan, mindig valakinek a kezében van, tehát valamelyik pártnak, vagy csoportnak a véleményét képviseli. Minden iraki párt (és gondolom a lakosság is, hiszen ki szeret lemondani az országa egy részéről) ellenzi a kurd függetlenséget.
- Nem hallatszik bármiféle háttér információ arrafelé arról, hogy mi a kurd szövetséges nem hivatalos amerikai álláspont a kérdésben? Van-e ilyen?
- Én egyelőre csak azt hallottam, amit hivatalosan is mondtak, hogy halasszák el a népszavazást, amíg az IS elleni háború le nem zárul.
- Van-e bármiféle reakció arra, hogy Netanjahu jogosnak nevezte a kurd államalapítási törekvéseket és azt mondta, hogy támogatja a kurd államot?
- Erre vonatkozó reakciót nem hallottam, és ezt nem kérdeztem senkitől, de úgy emlékszem, hogy az Izrael régóta támogatja a kurdokat, mert ez rossz nemcsak Iraknak, hanem Iránnak is.
