A Gyulán nevelkedő, nigériai-magyar kettős állampolgárságú, egykori korosztályos magyar válogatott védőt két hete több ezer ember köszöntötte tapsviharral egykori klubjának mérkőzésén, Hollandiában.
- Milyen élmény volt már a Ferencváros játékosaként visszatérni a Heerenveen stadionjába?
- Évekig játszottam ott, náluk mutatkozhattam be a felnőttek között, így jó érzés volt újból visszatérni, egy éve nem jártam ott. Sok minden megváltozott, több új játékos csatlakozott hozzájuk, de jólesett, hogy emlékeztek rám. Egyszerre több ezer ember skandálta a nevem, fantasztikus érzés volt.
- Hogy érzi magát Budapesten?
- Miután eldőlt, hogy átigazolok a Fradiba, rengeteg elintéznivalóm volt a költözés kapcsán, ami sok energiát elvett, ezt leszámítva remekül érzem magam. Itt él a testvérem is, úgyhogy vele is többet tudok találkozni így, hogy klubot váltottam. Pozitív fogadtatásban volt részem a Fradinál, minden téren meg vagyok elégedve.
Fotó: Tóth Gergő
- Önnel kapcsolatban évekkel ezelőtt is lehetett hallani az FTC érdeklődéséről, miért éppen most határozta el, hogy átigazol?
- A Fradi Magyarország legjobb csapata, amely gazdag múlttal és rengeteg trófeával rendelkezik. Tudom, hogy a Ferencvárosnál minden évben a bajnokság megnyerése a cél, számomra pedig most az volt az elsődleges, hogy ilyen célokért játszhassak. Hollandiában és Törökországban is jó csapatokban szerepelhettem, de egyik bajnokságban sem az adott együttesem volt a favorit, míg Magyarországon a Ferencváros mindig az élre tör. Ez más motivációt jelent, ami újdonság a karrieremben. Szeretném megállni a helyemet ebben a számomra új szituációban is.
- Nem indult ideálisan a magyar karrierje, hiszen eleinte Önt is sérülések hátráltatták…
- Egy sérülés sosem jön jókor, ám szerencsére ez már a múlté. Valóban nem volt szerencsés a kezdés, de ez is a futball velejárója.
- Hollandia és Törökország után miben más az NB I?
- Nehéz erre válaszolni. A holland bajnokság azért más, mert rengeteg fiatal játékos játszik ott, aki nagyon motivált, szeretné megmutatni magát, ezért hajt is becsülettel. Ott egy 17 éves focista számít fiatalnak, nem a 22, mint Magyarországon, ahol az idősebb, tapasztaltabb futballisták mellett kevésbé érvényesülnek az ifjabbak. Törökországban több sztárjátékos ellen is volt szerencsém pályára lépni, gondolok akár Pepére, Lucas Podolskira vagy Samuel Eto’o-ra. A török ligában érthetően az is plusz motivációt jelentett, hogy nem mindenkinek adatik meg ilyen kaliberű sztárok ellen játszani. Magyarországon mindenki minket szeretne legyőzni, ami megint más impulzust ad.
- Rövid távon biztosan szeretne eljutni a nemzetközi kupaszereplésig az új csapatával, de azon már gondolkodott, hogy mi lehet a következő lépcsőfok a karrierjében?
- Nagyon nehéz erre válaszolni, mert én nem úgy tervezek, hogy néhány évet itt vagyok, utána pedig biztosan továbbállok. Egyelőre a Fradinál szeretném a legtöbbet kihozni magamból. Mindig arra törekszem, hogy a következő edzésen, mérkőzésen a lehető legjobb legyek, a továbbiakat majd Isten eldönti.
- Az utóbbi hetekben két fontos mérkőzésen nyertek magabiztosan, a motivációval így aligha lehet gond. Mostantól megállíthatatlanok?
- Szeretnék igennel válaszolni, de az élet azért ennél nehezebb. Örülök, hogy magunk mögött hagytunk egy nehezebb időszakot, de az utóbbi hetek formáját meg is kell tartani. Mindig többet akarunk teljesíteni, ha a folytatásban is mindenki ezen lesz, jó szezont zárhatunk. Persze, szeptemberben még korai erről beszélni.
- Mennyire sikerült feltérképezni a hazai riválisokat? Szombaton például a Diósgyőrt fogadják.
- Sajnos egyelőre keveset tudok róluk. A Fradiból indulok ki, ez pedig azt jelenti, hogy bárkivel is játszunk, csakis a győzelem lehet a célunk. Ez szombaton sem lesz másként.
