Pluszfizetés, súlyos következmények

Publikálás dátuma
2017.09.22. 07:36
Fotó: AFP/Joe Klamar

Főhet a munkaadók feje, ha megvalósul a kisebbik szlovák kormánypárt ötlete, amely mindenki számára kötelezővé tenné a 13. fizetést.

„Mindegy, hogy egy pizzát tizenkét vagy tizenhárom szeletre vágunk, attól az nem lesz nagyobb“ – mondta a minap a szlovák parlamenti gazdasági bizottság ellenzéki elnöke.

Jana Kiššová sokak véleményét tolmácsolta, hiszen szakemberek szerint az alkalmazottak aligha nyernének az évi plusz egy fizetéssel, munkaadóikat pedig sok esetben a tönk szélére sodorná az ötlet megvalósítása.

Az elképzeléssel eredetileg a kisebbik kormánypárt, a nacionalista múltú Szlovák Nemzeti Párt (SNS) állt elő még tavasszal. Bár semmi ilyesmi nem szerepelt a szociáldemokrata Robert Fico által tavaly márciusban gründolt hárompárti kormánykoalíció programjában, hamarosan a miniszterelnök is magáévá tette az SNS és a párt elnöke, a közelmúltban kormányválságot előidéző Andrej Danko elképzelését. Az indítvány legalábbis populista és szakmaiatlan – vélik a közgazdászok. A Trend című gazdasági szaklap elemzése rámutat: az SNS elnökét valószínűleg nem érdekli, hogy a kötelezővé tett 13. – sőt, egyes elképzelések szerint 14. – fizetés a javadalmazás rendszerét alapjában rengetné meg, a járulékmentessé tétel pedig a társadalombiztosító és a betegbiztosítók számára jelentene komoly bevételkiesést. A béralapok növekedését legföljebb a nagy cégek tudnák kigazdálkodni, a kisebb munkaadóknak ellenintézkedésekkel kellene védekezniük, így a reálbérek még csökkenhetnek is, mutat rá a lap elemzője.

Az SNS mindenesetre hatalmas óriásplakát-kampányba kezdett. „13. fizetést, adó- és járulékmentesen!” feliratok árasztották el az országot, miután pedig Fico rábólintott az ötletre, a koalíciós szerződés két héttel ezelőtti módosításába is bekerült a nemzetiek javaslata, egyelőre nem kötelező jelleggel.

Szerző

Sokk és gyász Mexikóban

Publikálás dátuma
2017.09.22. 07:34
Fotó: Alfredo ESTRELLA / AFP

Két nappal a hatalmas földmozgások után sem állt le a mentés Mexikóban. Az ország középső részét kedden rázta meg 7,1-es erősségű földrengés, melynek epicentruma Raboso település közelében, Mexikóvárostól mintegy 120 kilométerre délkeletre, 51 kilométeres mélységben volt. Az első nagy erejű földmozgást 11 utórengés követte.

A természeti katasztrófa eddig mintegy 250 halálos áldozatot követelt, a BBC információi szerint a mentőalakulatok továbbra is nagy erőkkel dolgoznak az összedőlt iskolaépületek környékén. Az egyik fővárosi iskolában legalább 21 gyerek és 5 felnőtt halt meg, amikor az épület összeomlott. Egy 12 éves kislány úgy menekült meg, hogy az asztal alá bújt. Enrique Pena Nieto mexikói elnök háromnapos nemzeti gyászt rendelt el az áldozatok emlékére.

Ronaldo SCHEMIDT / AFP

Ronaldo SCHEMIDT / AFP

A Vas megyei hírportál információi szerint magyar túlélője is van a földrengésnek: A kétgyermekes, Bükről származó asszony a portálnak elmondta: néhány másodperccel a rengés előtt hallották a riadót, azonnal kiszaladtak az udvarra. "A környéken megbénult a közlekedés, nem működtek a telefonvonalak. Szinte teljesen megállt az élet" - mondta.

Sok tényezőtől függ a földrengések okozta kár: az erősségén túl a mélységétől, a geológiai viszonyoktól, és attól is, mennyire van közel lakott terület - emelte ki Tóth László szeizmológus az M1 aktuális csatorna csütörtök délelőtti műsorában. A földrengések jelentős része ebben a térségben keletkezik. Most a csendes-óceáni, az észak-amerikai és egy kisebb tektonikai lemez találkozásánál alakult ki. Itt évente mintegy 8 centiméter körüli mozgás van, ez a Föld legintenzívebben deformálódó része. A mostani, 7-es erősségű rengés valamivel kisebb, 50-60 kilométer hosszú törést okozott. Ezeknek azért is van jelentősége, mert gyakran tapasztalható, hogy később ilyen törések mentén keletkeznek földrengések - fejtette ki.

Szerző

„Kuba mindent elveszíthet, ha provokálja az USA-t”

Publikálás dátuma
2017.09.22. 07:31
Fotó: AFP/Yamil Lage
Kémregényeket idéző támadás áldozata lett több mint húsz amerikai diplomata Havannában. Hogy mi lehetett a célja a furcsa halláskárosító támadásnak, és kinek állhatott érdekében, arról az amerikai külképviselet egykori vezetője nyilatkozott lapunknak.

„Tapasztalatból tudom, hogy a kubaiak megszállottan igyekeztek lehallgatni és megfigyelni minket. Míg ott dolgoztam, az életünk minden pillanatába megpróbáltak bepillantást nyerni. A nap 24 órájában, mindenhol megfigyeltek: a kocsimban, az otthonom minden szegletében, ha utaztam az országon belül, akkor is. Mindenről tudni akartak” – mesélte a Népszavának John Caulfield, aki 2011-2014 között a nagykövetség híján működő Amerikai Érdek-képviseleti Iroda első embere volt Havannában. A nyugalmazott amerikai diplomata „szakértője” a kubai rezsim taktikáinak, ám még őt is meglepte a hidegháborút idéző, halláskárosító „szuperfegyverekről” szóló botrány a havannai amerikai követségen.

Augusztus elején került nyilvánosságra, hogy több havannai kiküldetését teljesítő amerikai diplomata, valamint néhány családtag orvosi kezelésre szorult, miután romlani kezdett a hallásuk. Ahogy teltek a hetek, kiderült, hogy legalább 21 amerikai – köztük a követség első számú biztonsági embere –, valamint legalább öt kanadai esett áldozatul a furcsa támadásnak, amelyről Washingtonban úgy vélik, valamiféle akusztikus fegyver okozhatta.

A CBS News birtokába került néhány orvosi lelet, amelyekből kiderült, hogy a visszafordíthatatlan halláskárosodáson túl volt, aki könnyebb agysérülést szenvedett. A tünetek között szerepelt még a szédülés, a fejfájás, a kimerültség, valamint a koncentráció- és memóriazavar. Egyesek nem tudták semmihez kötni a rosszullétet, mások azonban arról számoltak be, hogy a tüneteket megelőzően különös, rovarra emlékeztető, ám fájdalmasan hangos zajt hallottak. A sajtóban megjelent információk szerint az amerikai kormány arra gyanakszik, hogy speciális eszközökkel hajtották végre a támadást a kubai kormánytól bérelt – és a rezsim által „karban tartott” – diplomáciai épületeken kívülről.

Bár a botrány a közelmúltban robbant ki, a támadások közel egy éve, 2016 végén kezdődtek, majd abbamaradtak. Hónapok teltek el, és amikor már mindenki azt hitte, hogy a támadók végleg leálltak, néhány hete, augusztus végén újabb akcióról számoltak be. A történetben rengeteg a homályos folt, ám a legégetőbb kérdésekre egyelőre nincs válasz: ki és miért tette?

„Amikor először hallottam erről, az első gondolatom az volt, hogy ennek is a külföldi, különösen az amerikai diplomaták lehallgatásához van köze. Úgy gondoltam, hogy talán egy új technológiát alkalmaztak, aminek ez volt a váratlan ’mellékhatása’” – osztotta meg lapunkkal a 66 éves John Caulfield, aki azonnal hozzátette: más indíték nem jut eszébe, ám azt ő sem érti, hogy miért ismétlődött meg a jelenség idén augusztusban. Miért használna bárki újra egy rosszul működő, igen kínos botrányt kavaró technológiát?

Caulfieldnek arról már határozottabb elképzelése van, hogy melyik kormány állhat a történtek mögött. Washington nem gyanúsította meg nyíltan a kubai rezsimet, de igen árulkodó, hogy az események hatására májusban kiutasítottak az amerikai fővárosból két kubai diplomatát, amiért a kommunista rezsim „nem nyújtott megfelelő védelmet a szigetországban dolgozó amerikai diplomatáknak”, holott kötelessége megóvni minden külszolgálaton lévő személyt. Amerikai külügyi dokumentumok szerint a Washingtonból kiutasított kubaiak – Joel Lago Oliva és Frank Silva Hernández – első titkári posztot töltöttek be, ám egy névtelenséget kérő forrás szerint valójában a kubai hírszerzésnek dolgoztak.

A sajtóban az a teória is elterjedt, miszerint egy harmadik ország – Irán, Észak-Korea vagy Oroszország – áll a támadások mögött.

„Szerintem lehetetlen, hogy egy harmadik ország képes volt végrehajtani ilyesmit Kubában, anélkül hogy a kubai rezsim tudott volna róla. Raúl Castro kormánya sok külföldi diplomatát megfigyel, különösen az amerikaiakat. Ha bárki, akarva vagy akaratlanul, támadást intézett volna ellenük, arról a kubaiak azonnal tudomást szereztek volna (…) elképzelhetetlennek tartom, hogy egy harmadik ország a felelős” – magyarázta Caulfield.

Akárki is tette, az esetnek súlyos diplomáciai következményei lehetnek, Rex Tillerson amerikai külügyminiszter vasárnap felvetette: nem kizárt, hogy bezárják a havannai nagykövetséget, amelyet a hidegháborús ellenségek történelmi közeledésének megkoronázásaként nyitottak meg újra 2015 nyarán. „Egyelőre mérlegeljük a helyzetet” – mondta Tillerson a CBS Face the Nation című műsorában, miután öt republikánus szenátor levélben kérte: nyilvánítsa nemkívánatos személyeknek az Egyesült Államokban élő kubai diplomatákat, és zárassa be a havannai követséget. John Caulfield úgy véli, az amerikai kormány komoly döntési helyzetbe került: a fennálló egészségügyi veszély ellenére továbbra is Kubába küldi diplomatáit vagy bezárja a külképviseletet? „A támadások a közelmúltban kiújultak, ami azt jelenti, hogy a kubai kormány nem törődik azoknak az embereknek az egészségével, akiknek védelmet kellene nyújtania. Ez nagyon súlyos ügy.”

Rövid életű barátság
A rejtélyes ügy az igen törékeny amerikai-kubai kapcsolatokra is rossz hatással van. Több évtizedes szembenállás után 2014-ben az Obama-adminisztráció és a Castro rezsim ismét felvette a diplomáciai kapcsolatot. Épp beindult volna a gazdasági-társadalmi közeledés, amikor Donald Trump elődét kritizálva lényegében hátat fordított a nyitás politikájának. „A kubai kormánynak is érdeke, hogy jobb kapcsolata legyen az Egyesült Államokkal, noha ezt nyilvánosan sosem vallaná meg. Míg Kubában voltam, végig abban bíztak, hogy jobb lehet a kapcsolat a két ország között, anélkül hogy a rendszer változna… Úgy tűnik, hogy a kubaiak megkapták, amit akartak. Miért teszik ezt most tönkre? Sok minden érthetetlen számunkra” – mondja John Caulfiled, aki épp a politikai nyitást megelőző években állt a nagykövetség híján működő Amerikai Érdek-képviseleti Iroda élén Havannában. Mint mondja, a súlyos krízisben lévő Venezuela szerepét átvette az Egyesült Államok, amely a fő valutaforrás Kuba számára. Ez nem elsősorban a helyieknek, hanem a rezsimnek óriási fegyvertény. „Kuba mindent elveszíthet, ha provokálja az USA-t” – teszi hozzá Caulfield.