Little G új utakon

Publikálás dátuma
2017.09.22. 07:46

Itthon kevesen szeretik a műfajt, ezért az óceánon túl próbált szerencsét.

Little G Weevil (Szűcs Gábor) minden idők legsikeresebb magyar blues-muzsikusa, aki a műfaj őshazájában, az Egyesült Államokban is komoly eredményeket ért el. Most négy koncerten, itthon is bemutatja legújabb – a korábbiaknál sokkal modernebb hangzású – lemezét. Madridban értük utol telefonon.

„Nem tagadom meg a gyökereimet, blues-zenész maradok, de be kell látni, hogy 2017-ben a műfaj eredeti formájában már inkább múzeumba való. Olyan, mint egy Bartók vagy Kodály által fonográfhengerre rögzített dallam: gyönyörű, de archaikus – feleli az új hangzást firtató kérdésre Little G. „Éppen ezért elhatároztam, hogy négy korábbi lemezem után elindítok egy zenei megújulási folyamatot: ennek első állomása az új CD, a Something Popping. Az 1969 és ’74 közötti afro-amerikai zenékből indultam ki – ezekben az években élte fénykorát a soul és a rhythm and blues, de még nem kezdődött el a kommersz diszkódivat. Elsősorban az akkori filmek atmoszférája ihlette saját dalaimat, amelyeket egy feldolgozás (Curtis Mayfieldtől a Pusherman) egészít ki. Két évig dolgoztam ezen a lemezen és remélem, a blues-rajongókat sem éri csalódás, és új közönséget is megszólítok vele.”

Hosszú ideje állandó társa a nagyszerű atlantai dobos, Daniel Harper, aki ezen az albumon is főszereplő. Három fiatal énekesnő – Sharika Allen Brown, Rebekah Easley Ellis és Dulzura – gondoskodik az igazán dögös, korszerű hangzásról. „Az európai ügyeimet intéző menedzsernek, Podlovics Péternek köszönhetően magyar kollégákkal is együtt játszottam, akiket fesztiválokról már ismertem. Borsodi László gitározik, Pfeff Márton basszusgitározik, Premecz Mátyás pedig Hammond-orgonán és Fenderen játszik a lemezen. A felvételek St. Louisban és Budapesten készültek, s már az első szakmai elismerést is megkaptam: a Something Popping jelölt lett a 2017-es Independent Blues Awards kategóriadíjára” – meséli Szűcs Gábor.

„Tizenhét éves korom óta a blues az életem” – mondja a több mint 200 saját dalt is jegyző gitáros-énekes. „Amerikába kellett költöznöm, mert itthon a bluest csak egy nagyon szűk közönségréteg szereti, nemzetközi karriert sem lehetett Budapestről felépíteni. Most viszont nagyon várom, hogy a négy koncerten találkozzak a magyar zenésztársakkal és a közönséggel. Kint is tudják rólam, hogy magyar vagyok, csak azon csodálkoznak néha, hogy a klasszikus muzsika és a csodálatos kárpát-medencei népzene mellett más műfajokban is fel tudunk érni a csúcsra. Szerénytelenség nélkül mondom: az én példám mutatja, hogy ez lehetséges.”

Névjegy
Szűcs Gábor énekes-gitáros 2004-ben költözött Amerikába; jelenleg Atlantában él, de folyamatosan járja a világot. Számos zenekarban játszott, majd 2009-ben jelent meg első szólólemeze, a Southern Experience. Ezt követte a The Teaser (2012), a Moving (2013) és a Three Chords Too Many (2016). Az elmúlt öt évben sorozatban nyeri a díjakat: az International Blues Challenge, a Blues Music Award, a Blues Blast Music Award győztese vagy díjra jelölt művésze. 2014 őszén felbukkant az X-Faktor tévés tehetségkutató zsűrijében: azóta itthon is sokkal többen ismerik.

Infó:

22. péntek Budapest Akvárium

23. szombat Békéscsaba, Csabagyöngye Kulturális Központ

A fellépő kvintett tagjai: Little G, Daniel Harper, Borsodi László, Pfeff Márton, Premecz Mátyás

Szerző

Alföldi–Eötvös-alkotás brit színpadon

Publikálás dátuma
2017.09.22. 07:45
Fotók: ACM-Studio
Magyar művészekkel bontják az opera műfaján belül kialakult, eddig átjárhatatlannak tűnt falakat.

„Sokkal többről van szó, mint hogy jól hasznosítsuk forrásainkat. Az opera világába vezető hidakat akarunk építeni közönségünk számára, egyben magán a műfajon belül is korlátokat szeretnénk lebontani” – nyilatkozta a Népszavának Clarie Middleton, a Hackney Empire vállalkozó szellemű vezérigazgatója a Senza Sangue-Kékszakállú herceg vára előadás előtt. A kelet-londoni ikonikus műemlék épület 1901-re visszanyúló történelme során volt varieté és pantó színház, tévéstúdió, bingó játékterem, de előadtak itt felejthetetlen Hamletet is a kilencvenes évek közepén Ralph Fiennes-szal a címszerepben.

A 2004-ben befejezett felújítása óta befogadó színházként működő, - többek között az English Touring Opera produkcióinak is londoni bázisa - kultúrpalota együttműködése az Armel Opera Fesztivállal több évre tekint vissza, tavaly például két estén is kirobbanó sikert aratott a Fesztivál ARTE Közönségdíjas előadása, a Szegedi Operaház Alföldi Róbert rendezte Varázsfuvolájának vendégszereplése, de tervezik már a következő évek projektjeit is. Ahogy a vezérigazgatónő említette, a Hackney Empire „mindent megtesz, hogy a kultúra terén a legkülönbözőbb művészeket és azok mindig más hallgatóságát üdvözölhesse”.

Eötvös Péter Senza Sangue-ja és a Kékszakállú herceg vára az Avignoni Operaház produkciója. Tavaly az Armel Fesztiválon a hazai közönség is láthatta a Nemzeti Színházban, lehetővé téve a lapokban a hangzatos „Alföldi újra a Nemzetiben” felcímet. Ha a Kékszakállú gyönyörű Regös prológusát furcsa is volt franciául hallani, Miksch Adrienn és Szabó Bálint magyarul énekelt, mint ahogy ez a szokás az utóbbi időben a világ operaházaiban és koncerttermeiben.

A Senza Sangue (Vértelenül) rendezője, Alföldi Róbert lapunknak nyilatkozva elmondta, milyen szívesen tért vissza az Armel kötelékében a Hackney Empire-be. E csapat érdemének tekinti, hogy elsőként Gounod Faustjának szegedi produkciójával bekerült az opera világába. Alföldi pszicho-thrillerként állította színpadra a Senzát, mely Eötvös Péter szándékának megfelelően kitűnő kiegészítése a Kékszakállúnak. A „párdarab” egy másfajta, kortárs nő-férfi viszonyt vizsgál, de a múltnak itt is nagyon fontos szerepe van és a zene remekül rímel Bartókra.

„A Kékszakállúnak közismerten nehéz társat találni, de a Senza érzelmileg és filozófiailag is méltó felvezetése” – fejtette ki Alföldi. A drámai, feszült hangulatot teremtő zene a rendező szerint aláhúzza a történetet, melynek középpontjában egy férfi és egy nő évtizedeken át felhalmozott traumáinak felszínre kerülése, kölcsönös vizsgálata és a megértésre tett kísérlet áll. Alföldi azt tartja csodálatosnak a darabban, hogy végig nem tudni, merre billen el az idős férfi és a nálánál jóval fiatalabb nő konfrontációja. Mint mondta, „reménykeltő” lenne, ha minden konfliktus úgy végződne, mint itt, hogy együtt távoznak.

Az operát, a Kékszakállúhoz hasonlóan többször játszották már koncertszerű előadásban is. Hamburgban szünet nélkül játszották el a két darabot. A lapunk által az előadás után megkérdezett Eötvös Péter úgy érzi, a két mű hasonló feszültséget áraszt magából. Arra törekedett, hogy bár hasonlítson Bartók zenéjéhez, ne legyen benne semmiféle idézet. Ami az együtt-játszást illeti, indokolja az is, hogy mindkét kétszemélyes operában egymás kikérdezése folyik, meg akarják tudni, milyen ember a másik. A zeneszerzőt magát is megérintette az Alessandro Baricco 2002-ben megjelent kisregényére épülő librettó vége, ahogy „a nő ötvenéves várakozás után bosszúvágyát fizikai szerelemmel akarja kiegyenlíteni”.

A Pannon Filharmonikusok élén saját operáját és a Kékszakállút egyaránt vezénylő Eötvös Péter számára külön élményt jelentett, hogy a Senza Sanguét a Hackney Empire-ban adhatta elő. A színház rugalmas vezetése vállalkozott ugyanis arra, hogy a teljes földszintet kiürítve helyezze el a szokatlanul népes, 70 fős zenekart. Az amúgy is kiváló akusztikával rendelkező teremben így különleges hangzás jött létre. Eötvös lelkesedését fokozza, hogy október 31-én már egy másik operája, Az aranysárkány kerül a Hackney Empire műsorára, a Music Theatre Wales előadásában.

Alföldi–Eötvös-alkotás brit színpadon

Publikálás dátuma
2017.09.22. 07:45
Fotók: ACM-Studio
Magyar művészekkel bontják az opera műfaján belül kialakult, eddig átjárhatatlannak tűnt falakat.

„Sokkal többről van szó, mint hogy jól hasznosítsuk forrásainkat. Az opera világába vezető hidakat akarunk építeni közönségünk számára, egyben magán a műfajon belül is korlátokat szeretnénk lebontani” – nyilatkozta a Népszavának Clarie Middleton, a Hackney Empire vállalkozó szellemű vezérigazgatója a Senza Sangue-Kékszakállú herceg vára előadás előtt. A kelet-londoni ikonikus műemlék épület 1901-re visszanyúló történelme során volt varieté és pantó színház, tévéstúdió, bingó játékterem, de előadtak itt felejthetetlen Hamletet is a kilencvenes évek közepén Ralph Fiennes-szal a címszerepben.

A 2004-ben befejezett felújítása óta befogadó színházként működő, - többek között az English Touring Opera produkcióinak is londoni bázisa - kultúrpalota együttműködése az Armel Opera Fesztivállal több évre tekint vissza, tavaly például két estén is kirobbanó sikert aratott a Fesztivál ARTE Közönségdíjas előadása, a Szegedi Operaház Alföldi Róbert rendezte Varázsfuvolájának vendégszereplése, de tervezik már a következő évek projektjeit is. Ahogy a vezérigazgatónő említette, a Hackney Empire „mindent megtesz, hogy a kultúra terén a legkülönbözőbb művészeket és azok mindig más hallgatóságát üdvözölhesse”.

Eötvös Péter Senza Sangue-ja és a Kékszakállú herceg vára az Avignoni Operaház produkciója. Tavaly az Armel Fesztiválon a hazai közönség is láthatta a Nemzeti Színházban, lehetővé téve a lapokban a hangzatos „Alföldi újra a Nemzetiben” felcímet. Ha a Kékszakállú gyönyörű Regös prológusát furcsa is volt franciául hallani, Miksch Adrienn és Szabó Bálint magyarul énekelt, mint ahogy ez a szokás az utóbbi időben a világ operaházaiban és koncerttermeiben.

A Senza Sangue (Vértelenül) rendezője, Alföldi Róbert lapunknak nyilatkozva elmondta, milyen szívesen tért vissza az Armel kötelékében a Hackney Empire-be. E csapat érdemének tekinti, hogy elsőként Gounod Faustjának szegedi produkciójával bekerült az opera világába. Alföldi pszicho-thrillerként állította színpadra a Senzát, mely Eötvös Péter szándékának megfelelően kitűnő kiegészítése a Kékszakállúnak. A „párdarab” egy másfajta, kortárs nő-férfi viszonyt vizsgál, de a múltnak itt is nagyon fontos szerepe van és a zene remekül rímel Bartókra.

„A Kékszakállúnak közismerten nehéz társat találni, de a Senza érzelmileg és filozófiailag is méltó felvezetése” – fejtette ki Alföldi. A drámai, feszült hangulatot teremtő zene a rendező szerint aláhúzza a történetet, melynek középpontjában egy férfi és egy nő évtizedeken át felhalmozott traumáinak felszínre kerülése, kölcsönös vizsgálata és a megértésre tett kísérlet áll. Alföldi azt tartja csodálatosnak a darabban, hogy végig nem tudni, merre billen el az idős férfi és a nálánál jóval fiatalabb nő konfrontációja. Mint mondta, „reménykeltő” lenne, ha minden konfliktus úgy végződne, mint itt, hogy együtt távoznak.

Az operát, a Kékszakállúhoz hasonlóan többször játszották már koncertszerű előadásban is. Hamburgban szünet nélkül játszották el a két darabot. A lapunk által az előadás után megkérdezett Eötvös Péter úgy érzi, a két mű hasonló feszültséget áraszt magából. Arra törekedett, hogy bár hasonlítson Bartók zenéjéhez, ne legyen benne semmiféle idézet. Ami az együtt-játszást illeti, indokolja az is, hogy mindkét kétszemélyes operában egymás kikérdezése folyik, meg akarják tudni, milyen ember a másik. A zeneszerzőt magát is megérintette az Alessandro Baricco 2002-ben megjelent kisregényére épülő librettó vége, ahogy „a nő ötvenéves várakozás után bosszúvágyát fizikai szerelemmel akarja kiegyenlíteni”.

A Pannon Filharmonikusok élén saját operáját és a Kékszakállút egyaránt vezénylő Eötvös Péter számára külön élményt jelentett, hogy a Senza Sanguét a Hackney Empire-ban adhatta elő. A színház rugalmas vezetése vállalkozott ugyanis arra, hogy a teljes földszintet kiürítve helyezze el a szokatlanul népes, 70 fős zenekart. Az amúgy is kiváló akusztikával rendelkező teremben így különleges hangzás jött létre. Eötvös lelkesedését fokozza, hogy október 31-én már egy másik operája, Az aranysárkány kerül a Hackney Empire műsorára, a Music Theatre Wales előadásában.