Amikor először üzent a Mars

Publikálás dátuma
2017.09.22 12:00

Fotó: /
Arrhenius, a nagy svéd csillagász föltűnést keltő kutatásaiban kétségbevonhatatlanul megállapította hogy a Marsban az életlehetőség megvan, és ma már ez pusztulóban van a katasztrofális vízínség miatt.

A csillagos égnek megint szenzációja van! Vajúdik a Jupiter és egyenlítője tájáról valószínűen új holdat fog magából kiröpíteni. Október elején pedig a Mars a Vénusz mögé fog kerülni, fényük egybefolyik majd úgy, hogy új és szokatlanul nagy égitest benyomását fogják kelteni.

De a legszenzációsabb a Marconi jelentése a Földközi-tengeren cirkáló Elektra nevű hajójáról, amelynek dróttalan távíró készüléke 87 angol mérföld hosszú rádióhullámokat fogott föl, amelyek Marconi és több szakértő kijelentései szerint a Marsból érkeztek...

A hullámok hossza, szabályossága kizárja azt, hogy földmagnetikus zavarokról lenne szó, vagy hogy azokat földi rádióállomások létesítették, mert az ezekkel elért hullámok legföljebb csak 8 tengeri mérföld hosszúságnak.

A Mars tehát ismét a tudományos érdeklődés középpontjába került. Egyébként földünk eme érdekes testvéréről már rég föltételezik, hogy értelmes lények lakják. Sok jel látszik igazolni, hogy a 6470 kilométer átmérőjű bolygó lassanként elmúló, fokozatosan elhaló élettel rendelkezik és elmúlásának leglényegesebb oka vizének folytonos kevesbedésé.

Tengerei inkább ingoványok sekélyes víztartalommal, amelyek csakis akkor telnek meg valóban vízzel, amikor a sarki jég a Mars-tavasz elején megolvad és a megolvadt jég vize a „csatornákon" át eljut a tengermedrekbe.

Ezekről a „csatornákról" némi fönntartással kell beszélni, bár a Mars térképét nem kisebb csillagászok rajzolták meg, mint Schiaparelli,  Flammarion, Antoniadi, Pickering és Lövell.

Ugyanis a földön a legpontosabb műszerekkel érzékelhető Mars-csatorna szélessége legalább is 30 kilométer, de vannak csatornáik, amelyeknek szélessége e távolság tízszeresét, vagyis a 300 kilométert is meghaladják.

De miután a ,,csatornahálózat' egyenes irányokban szeli keresztül-kasul a Marsot, föl kellett merülnie annak a gondolatnak is, hogy ezeket a vízi utakat nem a természet alkotta, hanem mesterséges úton létesültek.

Ha pedig mesterséges úton létesültek, akkor meg értelmes lényeknek munkája, mégpedig olyanoké, akiknek tudása és technikai fejlettsége minden földi képzeletet meghalad. Mert miféle emberi vagy gépi munka szükségeltetett a föltételezett csatornák megépítéséhez, amikor a földi csatornák legnagyobbjai: a Panama és a Szuez alig néhány méternyi szélességűek csak?

A földi emberiség legnagyobb építkezése — a kínai fal pedig —, amely 3000 kilométer bosszú és 12—60 méter széles, közel ezer esztendeig épült megszámlálhatatlan sok százezernyi munkás véres verejtéke és élete árán . . .

Az utolsó ötven esztendőben a földi tudomány igyekezett a Mars-embert megtalálni és véle a kapcsolatot fölvenni.

Arrhenius, a nagy svéd csillagász föltűnést keltő kutatásaiban kétségbevonhatatlanul megállapította hogy a Marsban — mivel légköre megközelítően azonos a miénkkel — az életlehetőség megvan, illetően megvolt és ma már ez az életlehetőség pusztulóban van a katasztrofális vízínség miatt.

 Népszava 1921. szeptember 22.

Szerző
Témák
2017.09.22 12:00

MNB-képvásárlás: elég indok, hogy a tulajdonos magyar állampolgár volt

Publikálás dátuma
2019.01.22 18:00
Jan Van Der Heyden: Városlátkép, avagy Tér sétáló alakokkal
Fotó: /
Bár Jan Van Der Heyden Városlátképe sosem volt magyarországi gyűjtemény része, az MNB Értéktár programja szerint az egykori tulajdonos, Heinrich Thyssen magyar állampolgársága miatt került „haza” a festmény.
„Magyar érintettség miatt, a Bornemisza-gyűjtemény okán volt fontos a festmény hazakerülése” – válaszolta a Magyar Nemzeti Bank (MNB) kommunikációs osztálya lapunk levelére, amelyben arra szerettünk volna választ kapni: mi indokolta, hogy az MNB Értéktár programja 400 ezer euróért megvásárolta Jan Van Der Heyden holland barokk festő Városlátkép, avagy Tér sétáló alakokkal című képét. Az Értéktár program deklarált célja ugyanis, hogy „külföldre vagy külföldi tulajdonba került” műkincseket szerezzen vissza Magyarországnak, ám ez a kép mindez idáig sosem volt Magyarországon, vagy magyarországi gyűjteményben. Heinrich Thyssen-Bornemisza báró 1920-ban vásárolta meg az alkotást, és az akkor már Ausztriához tartozó rohonci birtokára került mintegy tíz évre. Ezt az MNB nem is kérdőjelezte meg, mégis, a „festmény hazakerülését” most azzal indokolta: a német báró magyar állampolgár (is) volt – miután első felesége, Bornemisza Margit apja adoptálta. A gyűjteményt egyébként 1993 óta önálló múzeumban mutatják be Madridban.
„A festmény a XIX. század első fele óta ismert a művészettörténeti szakirodalomban, ritkaságértékét pedig növeli az a tény, hogy története szinte keletkezéséig visszakövethető. Ebben a történetben fontos, és a magyar gyűjtéstörténet szempontjából is jelentős állomás volt a Thyssen-Bornemisza család gyűjteményében eltöltött idő” – idézte az MNB az igazságügyi szakértő tanulmányát. Az MNB lapunkhoz eljuttatott válaszából kiderül: a festményre a Szépművészeti Múzeum szakemberei hívták fel az MNB Értéktár program Tanácsadó Testületének figyelmét. (A Népszava úgy tudja: a Szépművészetinek letétbe adott festmény már meg is érkezett a budapesti múzeumba, az állandó kiállítás része lesz.) A festmény megvásárlásáról a végső szót az MNB Igazgatósága mondta ki a Tanácsadó Testület ajánlása és értékbecslése alapján. „Fontos hangsúlyozni, hogy az MNB Értéktár programban megvalósult vásárlásokat minden esetben teljes körű értékbecslés előzte meg” – írták, feltehetően korábbi cikkünk azon felvetésére, hogy a londoni Sotheby's 2005 decemberi árverésén 250-350 ezer font közé – akkori árfolyamon számolva ár 276 ezer euróra – becsülték a festmény értékét. Az akkori katalógus szerint egyébként a mű 1660–65 körül készülhetett, míg az MNB Értéktár program honlapja szerint 1684 körül. Nem feltétlenül, de egy-egy festmény értékét befolyásolhatja, hogy készítőjének korai vagy érett alkotói korszakában keletkezett-e. A most Budapestre került festményhez hasonlóan Jan Van Der Heyden több kölni városlátképet festett: azokat a képeket a londoni Nemzeti Galériában és a müncheni Alte Pinakothekban 1665 körülire datálták.

Reagált a Szépművészeti

A Szépművészeti Múzeum a következő választ adta lapunknak: „A múzeum az alapító okiratában foglalt feladatainak ellátásakor (gyűjtőköréhez tartozó műtárgyak kutatása, gyűjteménygyarapítás stb.) mindig is a történeti Magyarországot vette alapul, nem pedig az ország jelenlegi határait. (Gondoljunk csak a Nemzeti Galéria felvidéki oltáraira.) Ezen túlmenően a Thyssen-Bornemisza gyűjtemény és a család magyar vonatkozásai természetszerűleg nem szűntek meg a trianoni határok után sem. A Heyden-mű ráadásul egy fontos hiányt pótol a Régi Képtár gyűjteményében. Heyden a városlátkép festészeti műfajának megteremtője és legjelesebb művelője volt a XVII. századi Hollandiában, és múzeumunk csupán egy csendéletet őriz tőle. Heyden művészetét éppen városlátképei miatt tartják olyan nagyra, ezek közül azonban egy sem került a Szépművészeti gyűjteményébe, sőt hazai magángyűjteményeinkbe sem. Ami pedig a datálást illeti, a kép előtörténetéből kiderül, hogy volt egy párdarabja is, amellyel képünk egészen 1802-ig együtt mozgott, majd útjaik szétváltak. A párdarab 1870-ben a londoni Wallace Collection-be került, ma is ott őrzik, és ezt jelenleg 1684-re datálják.”
A múzeum válaszához megjegyzendő: Heyden festménye nem Trianon után „került külföldre”. A kép vásárlásának történetét nem a múzeum alapító okiratával, hanem az Értéktár program céljával vetettük össze, amely a „külföldre vagy külföldi tulajdonba került” műkincsek visszaszerzését irányozta elő.
2019.01.22 18:00
Frissítve: 2019.01.22 20:32

Elpusztul a demokrácia, ha gyávák vagyunk védelmére

Publikálás dátuma
2019.01.22 18:00

Fotó: /
A világháború után összeomlottak az autokráciák és a demokrácia diadalmaskodott. Fölteszem azonban a kérdést: vajon most hány országban van meg a lehetősége a demokratának szabad véleménynyilvánításra: minden visszafordult
Attlee őrnagy a demokrácia védelméről szólott:
— Elpusztul a demokrácia abban az esetben, ha gyávák vagyunk megvédéséhez, és ha nem valósítják meg a népek politikai és gazdasági együttműködését.
Az antidemokratikus erők új offenzívájában Anglia és Franciaország együttműködése az egyik legfontosabb védelmi vonal. Mindkét népben megvan az egyensúly tartásnak az a képessége, amelyet a politikai érettség és tapasztalat teremt meg.
Mindkét nép a civilizált nemzetek körében előkelő helyet foglal el, de azért soha nem gondolnak arra, hogy más népeknél nagyobb értékűnek véljék magukat. Nyugat-Európában egész sorát látjuk a demokráciáknak, amelyek szükségesnek látják, hogy a politikai demokráciát gazdasági demokráciával is kiegészítsék.
Kelet-Európában látjuk a Szovjetuniót. Remélem és hiszem, hogy ez az ország is szükségét érzi annak, hogy a gazdasági egyenlőség mellett a politikai demokráciái és az egyén szabadságát biztosítsa. A munkáspárt meg van győződve arról, hogy a támadóval szemben csak a népek együttes biztonsága nyújthat védelmet. Mi nem törekszünk Németország bekerítésére. Meggyőződésem, hogy a fasizmusnak belső okok miatt össze kell majd omolnia. Az a veszedelem fenyeget azonban, hogy mielőtt ez bekövetkezik, a fasiszta államok rettentő ámokfutást rendeznek a népek között.
„Minden visszafordult..."
A továbbiakban a háború előtti és háború utáni politikai állapotokat vetette egybe:
— A világháború után összeomlottak az autokráciák és a demokrácia diadalmaskodott. Fölteszem azonban a kérdést: vajon most hány országban van meg a lehetősége a demokratának szabad véleménynyilvánításra Minden visszafordult. Ahelyett, hogy előre tekintenének és a szabadságot biztosítanák, megszűkítik a jogokat és az elnyomatás diadalmaskodik.
Itália a múltba nyúlt vissza a cézárizmus gondolatához, a Harmadik Birodalom a német faj mitologikus és értelmetlen gondolatát hirdeti. A fasiszta országok az egyén szabadságát könyörtelenül elnyomják.
Attlee őrnagy ezekkel a szavakkal fejezte be beszédét: a munkásmozgalom föladata, hogy valódi tartalommal töltse meg a szabadság, egyenlőség és testvériség nagyszerű jelszavát.
Népszava 1937. január 22.
2019.01.22 18:00
Frissítve: 2019.01.22 18:13