Nem kis számok ezek, az ezer millió a milliárd, tehát itt most 17 milliárdról és további 1,2 milliárd forintról van szó- hívják fel a figyelmet a blogban.
A kormányhatározatban persze egy szó sincs arról, hogy ezeket a lőtereket iskolák közelében vagy iskolák területén alakítanák ki, szóval hiába a hőbörgés, pláne ezen a felületen, a szövegben mindössze annyi szerepel, hogy fel kell mérni az állami tulajdonú területeket. Csakhogy a Klebelsberg Központ már nyáron szétküldött egy levelet az iskoláknak, hogy begyűjtse azon intézmények listáját, ahol kialakítható egy 6x15 méteres lőterület.
De mivel már annyian hőbörögtek, én akkor most bele se mennék abba, hogy mekkora égbekiáltó (trágár) iskolákban lövöldözni, hogy társadalmilag és egyénileg mekkora veszélyeket rejt, ha a gyerekeket és a fegyvereket közel engedjük egymáshoz, hogy ezt az (trágár) sok pénzt mi mindenre lehetne elkölteni, hogy mennyi hír és dal szól arról, hogy ahol fegyver van, ott bizony a fegyver el is fog sülni, végül nem is fogok olyan fotókat beilleszteni a szövegbe, amiken cuki és/vagy szupernyomasztó sorsú gyerekek fegyvert fognak. (...) Tényleg ilyen párbeszédekre kell néhány éven belül berendezkednünk, hogy Lövésen mi volt, drága fiam? Ne mondd azt, hogy semmi, hát tudom, hogy szeretsz lőni, na, mondd, édeském, ma is migráns sziluettjére céloztatok, vagy már próbabára? Úgy várom már, életem, hogy emberre is lőjetek, mit mondott Tibibá, mikor lesz már? Jóvanna, csak kérdeztelek, uzsidat lelőtted, na, úgy értem, megetted? (...)
A kérdés már csak az, hogy apaként, szülőként, férjként, pszichológusként, hadba vonható, adófizető állampolgárként meddig és milyen módon asszisztálok mindehhez. Merthogy az én fiam és lányom nem fog iskolában fegyvert fogni, az biztos! És nagyon bízom benne, hogy később sem!
A tiltakozó petíciót itt lehet aláírni.