Sokakkal vitatkozom mostanában, és nem ritkán megrovom magamban a vitapartnereimet: politikai rövidlátásukért, tájékozatlanságukért, honfitársaim eléggé tekintélyes részét azért a farkasvakságért, amellyel elfogultan rossz szándékú kormányunkat követik. Nemzetközi kérdésekben tudatlanok. Igazságtalanság volna ezért csak Magyarországot elmarasztalni, a jelenség földrészünk más tájain is ismert. Miközben Németország új kabinetet választ magának, sokan Angela Merkelt is kárhoztatják, amiért néhány évvel ezelőtt „rövidlátásból” megnyitotta a határt, úgymond gonosz erőket szabadított Európára. Pedig csak az otthonukban üldözött, nyomorgó szerencsétleneknek próbált új hazát, megélhetést teremteni, visszaadni hitüket a bizonytalan jövőben.
Sokak szemében ezért lett méltatlan arra, hogy ismét vezetési felelősséghez jusson. Az Európai Unió kebelében a magyar kormány is szembeszegül Merkellel, félhivatalosan is szervezkedik ellene. Láttunk próbálkozásokat, hogy ellentábort szervezzen, a „visegrádi négyessel” keresztezze Berlin törekvéseit, annak ellenére, hogy az Unió zöme, amennyire módjában állt, önzetlenül támogatta a rászorulókat és felsorakozott Berlin mögött annak érdekében, hogy megszülessék a lehető legjobb megoldás.
A helyzet durva alakulása arra késztetett sok jeles és jóindulatú véleményformálót, hogy a döntő pillanatban, amíg van még parányi esély a bekövetkezendők befolyásolására, megpróbáljon közbeszólni. Ilyen volt több más között az odahaza nem mindenben és nem mindenkor sikeres Macron francia elnök is, aki még a nyáron figyelmeztette a menekültkérdésben külön úttal próbálkozókat: „Európa nem egy szupermarket. Európa egy közös sors. Meggyengül, ha elfogadhatóvá válik, hogy értékeit elvetik. Azoknak az országoknak, amelyek nem tartják tiszteletben a szabályokat, komoly politikai következményekkel kell számolniuk.”
A német választások előtt néhány nappal pedig a párizsi Le Monde-ban a Szajna parti hírlapírás kommentátor nagyasszonya, Népvándorlás, a politika európai üzemzavara címmel riasztó publicisztikát közölt. Nem kertelt, kimondta: immár két éve, hogy a nagy menekültválság fölforgatta Németországot, de megoldással kecsegtető átfogó stratégia azóta sem született, a földrész szüntelenül habozik, kalkulál, tárgyalgat, rögtönöz. A szíriai áldozatok száma mindeközben - miként Madame Kauffmann becsüli - mintegy 300 ezer, kivétel nélkül civilek. Akárcsak az egerek az őket hajszoló macskák elől, úgy fürkészik a kiutat a menedéket keresők kiutat. 300 ezer halott. A civil áldozatok alighanem többen vannak, mint a fegyveres csaták áldozatai. Ami ezeket a „tekergőket”, "illegális bevándorlókat" hajszolja, az a jobb élet, sőt: az élet reménysége.
És akkor még akadnak, akik Merkelen vernék el a port…
