Az Izraeli Régészet Hatóság (IAA) kutatói Jeruzsálemben, a Bibliai Állatkert szomszédságában egy négyezer éves sírhelyre bukkantak, ahol a sziklába vájt járatban a halott mellett talált egyik ősi cserépedényben csontmaradványokat fedeztek fel. A Haifai Egyetemen megállapították róluk, hogy legalább kilenc lefejezett varangyos békától származnak, melyeket az elhunyt mellé útravalóul helyeztek el.
A kánaáni korszakból származó leletek rávilágítanak a bronzkori temetkezési szokásokra, melyek alapján élelemmel indíthatták el a halottakat túlvilági útjukra. Erre utalhat többek közt a datolyapálma- és mirtuszmagok, melyeket ugyanott találtak. Az ásatásokat 2014-ben, Jeruzsálem Malcha lakónegyedének kiterjesztésekor végezték a szakemberek a Refajim folyó völgyében, amely termékeny talajt kínált a négyezer éve, a kánaáni korszakban ott letelepülő népeknek. Abban az időben két lakott település is lehetett a környéken, két templom és több temetkezési hely, amelyek feltárása bepillantást enged az egykor élt emberek életmódjába és szokásaiba. Az érintetlenül megtalált sír edényeinek tartalmát a Tel-Aviv-i Egyetem tudósai megvizsgálták és datolyapálma-, valamint mirtusznyomokat találtak rajtuk.
Ezek a növények nem tartoznak a hely természetes élővilágába, jelenlétük földművelésre utal. A datolyapálma ebben a korban a régészek szerint a termékenységet és az ifjúságot is szimbolizálta, ezért is ültethették el őket ezen a vidéken.
