Előfizetés

A Népszabadság sorsától féltik az Új Szót

Juhász László (Pozsony)
Publikálás dátuma
2017.09.27. 07:38
Fotó: Juhász László
Veszélybe került Szlovákia egyetlen magyar, a Fidesszel szemben kritikus napilapja. Egyre többen aggódnak, mióta új tulajdonos tűnt fel a láthatáron.

Néhány hete jelentették be, hogy a Petit Press kiadó eladja az Új Szót, az egyetlen szlovákiai magyar napilapot, valamint a Vasárnap című hetilapot. A vevő a Penta pénzügyi befektető vállalathoz tartozó News and Media Holding (NMH). A Pentáról azt kell tudni, hogy Szlovákia történetének eddigi legnagyobb korrupciós botránya mögött állt: a zsebében volt majdnem a teljes politikai elit, azaz évekig majdnem minden úgy történt, ahogy ők akarták.

A Gorilla fedőnevű akta hitelességét ugyan még senki sem bizonyította – és egyhamar nem is fogja, mert a vizsgálat csigalassúsággal halad –, de az tény, hogy a Pentának lapokra is fájt a foga: 2014-ben 45 százalékos tulajdonrészt szerzett a Petit Pressben, amelynek zászlóshajója az igen csak kormánykritikus szlovák SME napilap volt. E hír hallatán mintegy 40 újságíró távozott a SME-től, és új napilapot alapítottak, a Dennik N-t. Egykori munkáltatójuk kénytelen volt zöldfülűekkel feltölteni a szerkesztőséget, amitől példányszámuk jócskán csökkent, az új lapé viszont nem ezzel egyenes arányban nőt. 

Az Új Szó és a Vasárnap munkatársai akkor még nem háborogtak, tették a dolgukat. Senki sem szólt bele fentről a lap szerkesztésébe, hiszen kis halnak számítottak ők a Petit Press birodalmában. A Penta nem őket, hanem a SME márkanevet akarta megszerezni. Bár az is igaz, hogy üzleti szempontból az utóbbi években a kiadó magyar divíziója teljesített a legjobban a cég lapjai közül. A nyomtatott sajtó iránti kereslet Szlovákiában is folyamatosan lefelé tendál, a magyar lapok előfizetői azonban hűségesebbnek bizonyultak, mint a szlovákok. Az 1948-ban alapított Új Szó máig az egyetlen országos szlovákiai magyar napilap. Állítólag épp a viszonylagos stabilitás, a napi 16-17 ezres példányszám miatt tetszett meg az NMH-nak, amely 2015-ben alakult, és több szlovák sajtótermék kiadója. Ígéretük szerint nem kívánnak beleszólni a tartalomba, csak a gazdasági eredmények érdeklik. 

Szalay Zoltán, az Új Szó főszerkesztője saját lapjában azt nyilatkozta, szeretne külön garanciát is kapni az új tulajdonostól az újságírói szabadság szavatolására. Elmondta, amikor kérték függetlenségük biztosítását, az illetékes pentás erre azt felelte, nem avatkoznak be a lap munkájába, hiszen nem beszélnek magyarul. 

Kérdés, mi az NMH valós célja a két magyar lappal, amelyek közül az Új Szó a Fidesz legnagyobb szlovákiai kritikusa, de nem kímélik a Fidesz-szimpazáns szlovákiai Magyar Közösség Pártját sem. Ez a párt, amióta kiszorult a szlovák parlamentből, látványosan lóg Orbánék csöcsén (támaszkodik a magyar kormányra), ami azért fontos, mert nyilván jól jönne nekik egy nagy olvasottságú szlovákiai szócső. Mivel az új tulaj érzelmileg egyáltalán nem kötődik a két magyar laphoz, ki tudja, hogy reagálnának egy kecsegtető árajánlatra. 

A Népszabadság gyors beszántása óta a szerkesztőség eléggé szkeptikus, és persze azt is látják, hogy már a a határon túli magyar lapok zömét is megszerezte a Fidesz. Keveseket nyugtatott meg Alexej Fulmek, a két magyar lapot 17 éve kiadó Petit Press vezérigazgatója, aki egy interjúban elmondta: elegendő garanciát lát arra, hogy a Penta nem spekulatív célból vette meg Új Szót. Beismerte viszont, hogy korábban már voltak próbálkozások a lap megvételére. Ám mivel a meg nem nevezett érdeklődők szerintük nem voltak megbízhatóak, nem tárgyaltak velük. 

Az NMH-ról persze jelenleg senki sem tudja, kivel tárgyalt és tárgyal. Mint kiderült, a Petit Press kiadóval már januártól megbeszéléseket folytatott a magyar lapok eladásáról, akkora titokban, hogy a két szerkesztőségnek csak pár hete jutott tudomására ez a tény. Azt pedig csak néhány napja tudják a lap munkatársai, hogy november végén új szerkesztőségbe költöznek. Egy olyan pozsonyi irodaépület kilencedik emeletére, ahol jelenleg két másik szerkesztőség is működik, azaz most el sem férnének ott.

Háborútól tart Peking

Publikálás dátuma
2017.09.27. 07:37
Fotó: AFP/Peter Reft

Észak-Korea vadászgépeket telepített az ország keleti partvidékére. A Jonhap dél-koreai hírügynökség szerint Phenjan ezzel további lépéseket tett védelmi képességének javítására. Mindezt néhány nappal azt követően, hogy hétvégén az Egyesült Államok B-1B típusú hadászati bombázókat küldött az Észak-Koreától keletre fekvő vizek fölötti nemzetközi légtérbe. „Ez a demilitarizált övezettől legészakabbra fekvő térség, ahová amerikai harci gép vagy bombázó berepült Észak-Korea partjai mentén a 21. században” – közölte akkor Dana White, a Pentagon szóvivője.

Phenjan ennek nyomán hétfőn azzal vádolta Donald Trump amerikai elnököt, hogy hadat üzent nekik. Ezt Ri Jong Ho észak-koreai külügyminiszter jelentette ki újságírók előtt az ENSZ New York-i központjában. „Jogunkban áll ellenlépéseket tenni, így lelőhetjük az amerikai bombázókat akkor is, ha nem a mi légterünkben tartózkodnak” – jelentette ki a phenjani diplomácia vezetője. Washington abszurdnak nevezte a vádakat. Sarah Huckabee Sanders, a Fehér Ház szóvivője azt közölte, szó sem volt arról, hogy hadat üzentek volna.

Visszafogottságra szólította fel a feleket António Guterres ENSZ-főtitkár. A harcias szavak „fatális félreértésekhez vezethetnek” – jelentette ki szóvivője. Kína is arra figyelmeztetett, hogy a konfliktus csak diplomáciai úton oldható meg. A két ország retorikája egyre veszélyesebbé válik – közölte Peking.

Az amerikai újságíró, Evan Osnos, a New Yorker magazinban úgy vélte, az egyre hevesebb szócsata a hidegháború korszakát idézi, amikor a felek pszichológiai fölényre törekedtek a másikkal szemben. Ezúttal azonban nem John F. Kennedy, illetve Nyikita Hruscsov hoz lényegi döntéseket, hanem „egy ingatlanmágnás és valóságshow-sztár, illetve a harmadik generáció ifjú diktátora, aki még sosem találkozott külföldi kormányfővel”. Osnos cikkében rámutatott: ketten együtt összesen nem rendelkeznek hét éves politikai tapasztalattal.

Észak-Korea évek óta megsérti az ENSZ határozatait. Nemrégiben újabb szankciókat hoztak az ország ellen, egyebek mellett textilimport-tilalmat vezettek be, miután Phenjan hidrogénbombát robbantott. Szakértők szerint Észak-Korea interkontinentális ballisztikus rakétáival már amerikai területet is képes elérni.

Feltámadt a Francia Kommunista Párt

Várkonyi Tibor
Publikálás dátuma
2017.09.27. 07:36
Pierre Laurent, a PCF főtitkára a L'Humanité által szervezett ünnepségen Fotó: AFP/Michel Stoupak

Hosszú politikai szunnyadás után ismét fölbukkant a színen a francia baloldali mozgalom legendás csoportja, a kommunista párt. Lapja, a L’Humanité egyetlen pillanatra sem tűnt el, sőt, a közelmúltban kisebb szenzációt keltve közölte hasábjain a bejelentést: a kommunista párt visszatér.

A jelenlegi főtitkár, Pierre Laurent támadó hangvételű szónoklatában azt fejtette ki, hogy totális harcot hirdet a „semmirekellő, parazita, macronista köztársaság ellen, amely kilencvenkilenc százalékban herdálja el a monarchiák vagyonát”. „Elnök úr, ön félrevezeti a franciákat azzal a meséjével, hogy a korszerűséget képviseli. Forradalomról prédikál, holott restaurál” – hangzott Laurent dörgedelmes ítélete.

Az FKP – az Olasz Kommunista Párt mellett – Nyugat-Európa baloldali mozgalmának fontos tagja, egy jónevű és nagytekintélyű alakulat volt. Hajdani vezetői, Maurice Thorez, Jacques Duclos, Waldeck Rochet és társaik világpolitikai tényezők voltak, a szovjet sztálinizmus hívei, akik a liberális társadalom teljes felszámolására készültek.

A második világháborút követő Negyedik Köztársaságban ellenzéki potentátok voltak, és azok is maradtak jó ideig a De Gaulle tábornok létrehozta Ötödik Köztársaságban is. Amint az első nem gaulle-ista – de elvben nem is igazán szociáldemokrata Francois Mitterrand – került csaknem másfél évtizedre az Élysée-palotába, a legenda kezdett szertefoszlani. Fizikailag is kihalt a „Politbüro”, az új figurák halvány másai lettek az elődöknek, majd amidőn a Mitterrand-t követő Szocialista Párt a szürke Hollande-dal úgyszintén elhervadt, úgy tűnt, befellegezett a francia baloldalnak is. Az FKP tömegbefolyásának tekintélyes részét elveszítette, vagy félmillió tagja, „futottak még” mozgalommá silányodott, a színen megmaradt, de többnyire inkább jelképesen, a hiteles baloldali ellenzék igazi tekintélye nélkül.

Ebben a helyzetben kisebb meglepetést keltett, hogy az újjászületési bejelentés nemhogy nem sikkadt el, hanem ellenkezőleg: a sajtó egyik komoly visszhangot kiváltó slágertémája lett. A Le Figaro, a Le Monde és a rangos hetilapok mélyrehatóan elemezik a lehetséges következményeket, számolnak azzal, hogy egy ideig „téma marad”. A magát centristának valló Emmanuel Macron győzelme egy ideig azt a látszatot keltette, mintha a félévtizedes elnöki rezsim sok változatosságra nem teremtene alkalmat, de a friss fordulatok, mintha kissé módosítottak volna ezen az állapoton. Így feltételezhető, hogy Laurent pártfőtitkár ambiciózus közlése nem rögtönzés volt, hanem számbavette, hogy alkalmasint teremhet babér baloldali akciók számára is.

Nem túl biztatók a lehetőségei, a francia ellenzék állapota ugyanis nem sokkal ígéretesebb a magyarénál. Hasonlóképpen mozaikszerűen szétesett, egymással vetélkedő csoportok, a kiegyezési szándék csekély esélye nélkül. Öt esztendő kormányzati lehetőség nagy idő, tömérdek alkalmat adhat rögtönzött koalíciók szövetkezésére. Ha Macron hirtelen nagy bajban volna, kínálkozhatnának esélyek az átmeneti alkukra.

A francia baloldalon ugyanakkor hevesebbek az az indulatok, nagyobbak az ideológiai különbségek, és komolyabb megfontolások ütköznek egymással. A kommunista hagyomány számottevőbb, az Humanité által szervezett ünnepségen közzétett fotók azt tanúsították, hogy a szolidaritás tradíciói eléggé szilárdak maradtak, a jobboldalnak ezt nem sikerült szétdúlnia.

A sokféle csoportból összeállt konkurencia, a tömörülés, amelynek tagjai „engedetleneknek” nevezik magukat, ugyancsak nem hagyományok nélkül leltek egymásra, még ha történelmi gyökereik igencsak szerteágazók is. Trockisták, terroristák, néha anarchisták is, akik kevésbé fegyelmezettek, mint az úgynevezett marxizmus-leninizmusból sarjadt sztálinista kommunisták. Mi több, az úgynevezett „engedetlenek” élén olyan vezéregyéniség áll Jean-Luc Mélenchon személyében, aki sok harci próbát kiállt, és csapata sokszínűbb, mint a monolitikus kommunistáké. A Le Monde-ban a francia politikai paletta nagy ismerője, Gérard Courtois azt írta Mélenchonról, hogy ő a „hűség embere”, a forradalmi hagyományú párizsi Bastille térről mozgósítja sokszínű táborát, ahonnan az idei elnökválasztáson az „engedetlenek” zászlaja alól sikerült mozgósítania a szavazók közel húsz százalékát. Majdnem annyit, amennyivel a második fordulóban Macron kihívója lehetett volna. Courtois szerint ez az ízig-vérig profi politikus nem percember, hanem „ezermester gondolkodó”, aki, ha egyetértésre lépne az újjászületés előtt álló kommunista vezetőkkel, közösen megteremthetnék az új francia baloldal esélyeit.

A tét nem csekély tehát, mindössze élni kellene a kínálkozó alkalommal. Olyankor, amikor a francia szélsőjobboldal épp botladozik.

Macron bejelentette az EU reformjára vonatkozó terveit
A francia elnök kedd délután bejelentette az „57 miliárdos tervet", amelytől a párizsi vezetés azt várja, hogy felpörög, és modernebb lesz a francia gazdaság. E szerint az elkövetkező öt évben jelentő összegeket költenek majd egyebek között oktatásra, környezetvédelemre, de a digitális szektorban is jelentős befektetések várhatók.