Műsormagazin;MÜPA;Csákányi Eszter;Böhm György;Bernarda Alba háza;

2017-09-27 07:46:00

Seholvolt boldogság

Böhm György rendezésében Csákányi Eszter játszotta emlékezetesen a címszerepet a Bernarda Alba című előadásban a Művészetek Palotájában.

Ötször tapsolta vissza a Müpa Fesztivál Színház terme Csákányi Esztert, mint Bernarda Albát vasárnap este, amikor a gyermekei felett vasszigorral uralkodó, morózus özvegyasszonyt alakította Böhm György rendezésében. Az Európai Hidak elnevezésű rendezvény keretében szeptember 22-én újra bemutatott produkciót a közönség eddig csak kétszer láthatta a fővárosban, talán ez is magyarázza azt, hogy a mintegy ötszáz férőhely mindegyike megtelt.

A múlt század első felében, élete delén elhunyt andalúz költő, Federico García Lorca lírai szövegű, tragikus erejű drámája, a Bernarda Alba háza itthon is sokat játszott mű. Az első magyarországi bemutatót 1955-ben tartották, a máig egyik leghíresebb feldolgozás pedig a 2000-es évek elejéről származik. Utóbbi előadásban, amelyet Schilling Árpád rendezett, Csákányi Eszter is játszott, az új adaptációban pedig magát a címszereplőt alakítja. Amikor a zenekar levonul az árokba, majd hét gyászruhás és egy patyolatba öltözött nő érkezik a színre, a hangsúlyosan megvilágított ajtó már csak azt várja, hogy Csákányi kinyissa, aztán belépjen rajta. Érkezését feszült várakozás előzi meg, jelenlétét dermesztő csend színezi drámaivá. A haja összefonva, a járása kopogós és határozott, kezében marsallbotként szorongatott járóbot, a tekintete pedig ellentmondást nem tűrő. Ilyen Csákányi Bernardája: a férjét elvesztő, a lányait leigázó özvegyként nem sorsfordító, de a tisztességesnél jobb alakítás.

Radnay Csilla a Bernarda Alba egyik jelenetében

Radnay Csilla a Bernarda Alba egyik jelenetében

A mostani előadás igazi különlegessége az, hogy a prózából zenés, szolidan táncos előadás lett. Michael John LaChiusa amerikai musicalalkotó értelmezésében, Böhm rendezésében integrált zenei motívumok, hangsúlyos spanyol népzenei hangzás és táncbetét, valamint kevés, de jól kihasznált díszlet teszi teljesség a dél-spanyolországi családi drámát. A műfaji sehova nem tartozás jót tesz a darabnak: a kilenc színpadon lévő nő énekelve kezdi, s énekelve zárja a mindössze másfél órába sűrített cselekményt. Az, ahogyan Hámori Ildikó tébolyodott nagymamaként a férfiakat és a gyermekszülést vágyja, nagy erőket mozgat meg, a Radnay Csilla által megformált lány karaktere pedig tragédiájában is színfolt. Ha ismerjük a történetet, ha nem, az Adela közbenjárásával felkavart sártenger minket is beterít egy időre.