Panelbontás helyett reneszánsz

Publikálás dátuma
2017.09.27 07:20
Fotó: Tóth Gergő
Fotó: /
Ha máshonnan nem, legalább a miniszterelnök panelbontási ötletéből nőhet ki egy átfogó panelkorszerűsítési program.

A Panelreneszánsz című konferencia egyik felszólalója se állt ki a kormányfő panelbontási ötlete mellett. A felszólaló szakértők egyöntetűen az átfogó, alapos felújítások mellett szálltak síkra a HG Media által szervezett tanácskozáson. Mint lapunk is megírta, tavaly nyáron Orbán Viktor a panelek legfelső szintjeinek elbontását vetette fel, mert szerinte ott elviselhetetlen a meleg. Miközben e gondolatot a Miniszterelnökséget vezető Lázár János is magáévá tette, a lakó-érdekképviseletek semminemű ilyetén igényeket nem érzékeltek. A tárcavezető által hivatkozott német példák szakértők szerint nálunk – már az alapvetően különböző tulajdonviszonyok miatt – sem alkalmazhatóak. A nyár végére a tárcavezető a panelek „el-, visszabontása vagy felújítása” tárgyában szakértői munkacsoportot hozott létre. Noha a kormányzat azóta nem nyilvánult meg a témában, az érdekképviseletek már szeptemberben arról számoltak be lapunknak, hogy a Fidesz-kormányzat elfogadta észérveiket és immáron nem szorgalmazza elsődlegesen a bontást.

A hódmezővásárhelyi panelprogram egyedi, máshol nem alkalmazható: a panellakók életminőség-javítása kapcsán a különböző helyzetekre eltérő megoldásokat kereső, alapos műhelymunka zajlik – jelentette ki a kormányzat nyári panelbontásos ötlete kapcsán lapunknak László Tamás fideszes parlamenti képviselő, volt XV. kerületi polgármester. A bonyolult problémára a megoldások is összetettek - véli.

László Tamás – aki fideszes parlamenti képviselősége ellenére az eredeti felvetést a kezdetektől ellenezte – előadásában erről csak mintegy mellékesen emlékezett meg, mondván: a visszabontás a programnak „valójában már csak egész kis része”. Csak ott alkalmazzák, ahol a lakók és a városkép ezt egyaránt igénylik. A témába vághat ama statisztikája is, hogy a panellakók mintegy 85 százaléka nem kíván elköltözni. „Csodafegyver nincs” – hangsúlyozta, ennek kapcsán a szigetelést és a távfűtés-költségosztókat említve. Kérdésünkre jelezte: véleménye a Fideszen belül semminemű akadályokba nem ütközött. Sőt azt javarészt elfogadták: nem emlékszik a mostanihoz hasonló alaposságú panelfelújítási előkészületekre.

Az eddig párhuzamosan indított, egymást kevéssé érintő akciók helyett alapvetően az adott körzet lakóinak életminőség-javítására törekednének. (A konferencia számos felszólalója sürgetett „átfogó településfejlesztési koncepciót”.) A legnagyobb gondot az épületgépészeti rendszerek jelentik. Noha a panellakások mintegy fele már valamilyen felújításon túlesett, a lakók kétharmada továbbiakra is számít. A szigetelések kapcsán például a képviselő úgy fogalmazott: „körbeburkoltuk a teljesen avult gépészetet”. Mindazonáltal teljesen más fejlesztési szükségletek és lehetőségek indokoltak egy néhány panelépületes kistelepülés és egy adott esetben több tízezres lakosú fővárosi tömb előtt – hangsúlyozta a képviselő. A munkacsoport a városszerkezeti elhelyezkedés szempontjából hét alaptípust állított össze. A munkaanyaggal másfél hónap múlva állnak elő – közölte László Tamás, aki várakozásai szerint ebből jövőre lehetnek programok.

Arról, hogy ezekre honnan és mennyi pénz lenne, egyelőre nem kívánt véleményt formálni. Brüsszel nem biztosít magántulajdon energetikai felújítását célzó vissza nem térítendő támogatást – hangsúlyozta. (Ezt szakértők, sőt az EU is élesen vitatják.) Így meglátása szerint e célra önkormányzati és állami források, illetve esetleg szén-dioxid-kvóta-bevételek állnának rendelkezésre. Így bizonyos esetekben továbbra is szóba kerülhetne a vissza nem térítendő támogatás és a kamatmentes hitel is, a lakóközösségek önerejének bevonásával. Felelevenítette ugyanakkor az úgynevezett escós típusú finanszírozást is. Nem tagadta, hogy ez – a kedvező nyugati példáktól eltérően – Magyarországon félresiklott. Szerinte a siker kulcsa abban állna, ha a program alapjainak kidolgozását pénzügyi szakemberek helyett lelkiismeretes mérnökökre bíznák. (Az esco lényege, hogy a lakó a felújításon elért megtakarítással fizet. Az elmúlt évek során azonban számos önkormányzat fújta le ilyen típusú szerződését, mondván, a szépen hangzó ígéretek helyett csak különösebb megtakarítások nélkül is hatalmas fizetési kötelezettségbe verték magukat.)

Annak kapcsán, hogy az Otthon Melege Programnak nevezett lakossági vissza nem térítendő támogatási programokért felelős államtitkár, Szabó Zsolt szerint teljes körű felújításokra nincs lakossági igény, László Tamás leszögezte: mérnökként meggyőződése, hogy csakis minden részletre kiterjedő, az ütemezhetőséget figyelembe vevő programok indíthatóak.

A konferencián szintén felszólaló Hornung Ágnes, a Nemzetgazdasági Minisztérium pénzügyekért felelős államtitkára előadásában - elsősorban a kormányzati lakáspolitika eredményeit ecsetelve - a panelbontási kérdést nem érintette.

Senki se támogatta a kormányfői felvetést
A szót kapó lakó-érdekképviseletek és más szakmai szervezetek – például a Magyar Társasházkezelők Országos Szakmai Szövetsége, a Lakásszövetkezetek és Társasházak Országos Szövetsége, a Budapesti Társasházi Közös Képviselők Közhasznú Egyesülete, a GKI Gazdaságkutató, a Magyar Energiahatéknysági Intézet (MEHI) Nonprofit Kft., az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége, a BME, a KÉSZ Csoport és a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv, a Társasházak és Társasházkezelők Országos Egyesülete, a Lakásszövetkezetek és Társasházak Érdekképviseleti Szakmai Szövetsége, a Lakberendezők Országos Szövetsége, a Társaság a Lakásépítésért,
Lakásfelújításért Egyesület – szintén a paneles közösségek átfogó megújítása mellett törtek lándzsát. Balogh László, az ingatlan.com vezető gazdasági szakértője felhívta a figyelmet, hogy a panelek drágulása a többi lakásénál nagyobb ütemű, még ha a többségük az olcsóbbak közé is tartozik. A panelek eladási ideje szintén rövidebb. Mitnyan György, a Főtáv vezérigazgatója kiállt a távfűtés mellett, azt a gázhoz képest összességében olcsóbbnak és környezetkímélőbbnek ítélve.
A hitelező intézetek képviselői egyaránt a Családi Otthonteremtési Kedvezmény (CSOK) jótékony hatásait emelték ki. Hasonlóképp vélekedett Szalai Gabriella, a MEHI ügyvezetője is. Az energiatakarékosság fontosságát hangsúlyozva kifejtette: Magyarországon körülbelül egymillióan tervezik ingatlanuk korszerűsítését. Ilyen a családiházasok közel harmada, illetve a többi lakástulajdonos körülbelül 15 százaléka.

Szerző
2017.09.27 07:20

Bóta Gábor: Rémisztő lidérceink

Publikálás dátuma
2019.02.16 18:38
SÁRA ASSZONY ÉS FÉRJE - Félelmetes indulat tör elő a szereplőkből
Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
Mellbevágó történet, sűrű, drabális, mégis költői szöveg, nyomasztó balladai félhomály, amibe mégis bele-belehasít a megvilágosító erejű fény. Festői beállítások, otthonosságérzetet keltő, de nyomasztó díszlet, gyakran lassú, kitartott jelenetek ellenére egyre fokozódó feszültség - ez jellemzi a Sára asszony előadását a Nemzeti Színház Kaszás Attila Termében.
Vidnyánszky Attila sok tekintetben vitatható előadásokat hozott létre a nagyszínpadon, stúdiókörülmények között viszont ismét elemében van. A Bánk bán a Gobbi Hilda Színpadon erőteljes, pontos látlelet, igazi társulati összmunka, jó színészi alakításokkal, a hatalom kegyetlenül pusztító, elaljasodó természetrajzáról, amit Vidnyánszky kristálytiszta éleslátással már megrajzolt Beregszászon a Gyilkosság a székesegyházban előadásában. Rálátott kívülről a hatalomra, és elborzadva kritizálta - az előadással lényegében segélykiáltásokat hallatott. Majd egy idő után maga is paktált a hatalommal, mondhatni, „belemászott”, színházi területen súlyos befolyásra tett szert, aminek nyilvánvalóan ára volt. A Bánk bán remek előadása már ennek a tapasztalásnak a kivetülése is. Ebben a produkcióban már nem kívülről néz a hatalomra, belülről mutatja meg romboló voltát, igencsak felcsigázva nagy és jelentős színészek, saját növendékeinek játékkedvét. Ezt tette 2015-ben is, amikor a Psyché előadását rendezte, színtisztán a kaposvári növendékeivel, ugyancsak a Kaszás Attila Teremben. Akkor a lélek örvényeiről, a szerelem csodájáról, zűrzavaráról beszélt a diákosan pajkos, üdítően csíntalan produkcióban. Szerintem ezek a Nemzetiben töltött időszakának legjobb előadásai. Nincs bennük megfelelési kényszer, nincs olyan vízió, ami béklyózná a színészeket, nincs ideológia, ezek szabad, fantáziadús, ütős produkciók.
A Sára asszony tán még a Bánk bánnál is sötétebb tónusúbb, valóságalapú, rémisztő és felemelő látomás, középpontban Megyeri Sárával, aki nyolc gyermekét veszítette el, rögtön a szülésnél, vagy egy-két év múlva, betegségek miatt. Végül félelmek, gyötrelmek, kínzó kétségek közepette hozta világra a későbbi nagy költőt, Arany Jánost. Úgy, hogy közben már rögtön a temetésére gondolt, hiszen nem mert bízni életben maradásában, Megrázó történet. Maga a megtestesült drámaiság. Irodalomoktatásunkra jellemző, hogy erről a történetről az órákon elfelejtettek beszélni; piedesztálra állítják a nagyokat, ahelyett, hogy emberközelbe hoznák őket.
Egy ilyen nagy formátumú, abszolút főszerep kijárt már a mind remekebb Söptei Andreának, aki képes eljátszani a hitet és a hitetlenséget egyaránt. Az újabb és újabb nekirugaszkodást a már-már reménytelennek. A gyerekáldásra való múlhatatlan vágyat. A bízva bízvást abban, hogy annyi dermesztő szenvedés után végre életben maradhat a kicsi, és az újabb és újabb, csaknem végzetessé váló csalódást, ami már átmegy önsanyargatássá, környezete megkínzásává. A Nemzeti és a marosvásárhelyi Spectrum Színház közös produkciójában szívszorító a faluközösség ábrázolása, amelyik nemigen tud mit kezdeni ezzel a helyzettel. Segíteni próbál, de nyomasztó is, mert tehetetlenségérzetében távolságot tart, rémüldözik, segítség helyett lényegében kiközösít.
Az eddig inkább filmes körökben, például a Kincsem vagy a Liza, a rókatündér dramaturgjaként ismert Döbrentei Sarolta izgalmas szöveget írt, ami hajaz Arany balladáinak stílusára. Úgy korszerű, hogy nem akar modernkedni. Roppant feszes, szógörgetegei lírától átitatottak, tőmondatai mintha fájdalmasan, nádpálcaként végigcsapnának rajtunk, ütnek-vágnak, húsba vájnak, és a poklok legmélyére kalauzolnak el bennünket, a lélek teljes kiürüléséhez, amikor már szinte lehetetlen bárkiben és bármiben hinni. A szöveg érzékelteti, hogy ebbe persze csúnyán bele lehet halni, de azt is, hogy roppant akaraterővel, ennyi balsors után is hihetetlen vágyakozással valami - ebben az esetben egy gyerek - után, összeszorított foggal, reszkető kézzel, valahogyan csak ki lehet kecmeregni a mély gödörből, és netán még a boldogság felé is közelíteni lehet.
És mindezt Söptei tényleg el is játssza. Például, amikor a következő gyerek esetében kimondja a Tatai Sándor által alakított, tutyimutyi orvos, hogy a gyerek halva született, akkor mind kétségbeesettebb kiabálással, nyughatatlan fel-alá rohangászással semmiképpen nem akar belenyugodni a megváltoztathatatlanba, veszkődik, őrjöng, magánkívül van. Ott állnak körülötte a többiek megkövülten. Nem értik Sárát, nem értik azt sem, miért éppen őt sújtja már megint ekkora csapás, de azt sem, ha már így esett, miért nem nyugszik bele, hiszen nem tehet mást. A többiek amúgy is a belenyugvást tanulták gyógyírként arra, hogy tovább lehessen élni, ahogy ez ma is sokakkal így van. Nem mernek lázadni. Félve néznek a pap unokaöccsére, Ruszuly Ervin megformálásában, akit felbujtó ateistaként átnevelésre küldenek nagybátyjához, a bűnös városból, Kolozsvárról falura. De ő váltig ágál az ateizmus mellett. Könyvet ad Sárának arról, miért nincs Isten. Ezt ő el is hiszi, aztán a gyermekáldáskor mégis elhiszi a fordítottját. A Berettyán Sándor által játszott összezavarodott lelkipásztor igyekszik elhallgattatni. Szó sincs toleranciáról, igencsak nyomást gyakorol azért, hogy belé fojtsa a szót, hiteltelenné tegye a hitetlent, akinek amúgy van hite, csak nem éppen Istenben.
Akinek a legnagyobb a hite, az György, Sára férje, Szarvas József adja kiválóan. Ott áll mindenben az asszony mellett. Az arcára is kiül az az elszántság, amivel, ha törik-ha szakad, meg akarja menteni őt és a kapcsolatukat. Akár a rezzenéstelen arca is beszédes. Kiállása, jelenléte némán is sokatmondó. Az előadásban amúgy is hangsúlyosak a dermedt csendek. Márton-Emőke Katinka az orvos fiatal, férjét nem szerető feleségeként, Erzsikeként sokat hallgat. Aztán akcióba lép, ráhajt Györgyre, mert mohón kívánja. Erzsike mamája, Bözsi néni, Szász Anna megformálásában, hangoskodó, túlbuzgó, veszélyes bajkeverő.
A díszlettervezők doyenjének, a kiváló Székely Lászlónak fődíszletelemként szolgáló faháza rafinált módon egyszerre otthonos és rideg, a hátterében pedig valódi földkupac jelzi a gyermekeket elnyelő temetőt. Bianca Imelda Jeremias jelmezei szinte korhűen idézik meg a falusi világot.
Az ódon köntösben mutatkozó előadás fölöttébb korszerű, mert modern kori félelmeinkről, nehezen karbantartható lidérceinkről, elnyomatásról, és az ebből való esetleges kitörésünk lehetőségeiről beszél megdöbbentő intenzitással.
2019.02.16 18:38

Papp Sándor Zsigmond: Isten szemei

Publikálás dátuma
2019.02.16 12:30
BE LEHETETT LÁTNI AZ EGÉSZ GANGOT - Blázsi néni ablaka stratégiai ponton állt
Fotó: FORTEPAN/
A kilencvenes évek közepén nyitották rólam az első dossziét. Nem a klasszikus értelemben ugyan, de Blázsi néni bizonyos szempontból sokkal alaposabb munkát végzett, mint az akkor már nem is létező Szeku.
Ekkoriban kezdtem el kissé megkésve, huszonéveim derekán az egyetemet, Váradról Kolozsvárra költöztem, a nagyanyámhoz. A majdnem félezer éves bérház a főtértől pár percre állt a régi Lenin (még régebben: Kossuth) sugárút elején, a Sora nevű élelmiszerbolt mellett. Azóta sem laktam ennyire közel egy város szívéhez, lüktető, pezsgő középpontjához. Rövid séta után máris ott állhattam a ló farkánál (Fadrusz híres szobrának hátánál), az egyetemista évek legfőbb találkozási pontjánál. Félórányi várakozás alatt már annyi ismerős fordult meg a téren, hogy – közösségi oldalak és még buta mobilok híján akkor még így szereztük be a szükséges információt – már körvonalazódni kezdett az este: lazulás a Music Pubban vagy buli, filmet nézünk vagy szalmakrumplit sütünk válogatott társaságban. Élni kezdtem tehát az egyetemisták titkos, szülők elől elzárt életét.
Már ahogy én hittem. Blázsi néni ablaka stratégiai ponton állt, onnan be lehetett látni nem csupán a ház belső, zárt udvarát, de az emeleti gang teljes forgalmát is, kiváltképp a vele szemben fekvő lakást, a miénket. Nekem külön szobám volt, ahová esténként feltűnés nélkül be tudtam surranni, és hajnalban bárkit kiengedni, így elvileg a reggelinél már pókerarccal mesélhettem arról nagyanyámnak, hogy egész este a vizsgákra készültem. Ismeretelmélet, logika, pszichológia – úgy éreztem végre haszna is van annak, amit tanulok. Csak egyvalakivel nem számoltam: a nyugdíjas Blázsi nénivel, akiről a lánya gondoskodott, hetente főzött rá és bevásárolt, és aki így a napi egy dél-amerikai sorozatán kívül minden idejét a megfigyeléssel tölthette. Jelenlétét szinte alig árulta el valami, talán csak a függöny diszkrét libbenése. De ki figyelte volna árgus szemmel a szomszéd függönyét?
Sokáig nem is gyanakodtam rá. Csupán az tűnt fel, hogy a nagyanyám kérdései egyre pontosabbak az estékkel kapcsolatban, egyre kajánabbul közelednek az igazsághoz. Egy nap nem is bírta ki. Megint a tanulás nehézségeit ecseteltem érzésem szerint igen élethűen, hogy egyre több mindent kér a tanár a vallásfilozófiai szemináriumokhoz, egyre több mindent kell olvasni és kijegyzetelni. És nem szőke véletlenül ez a tanár, szegezte nekem a kérdést nagyanyám némi hümmögés után. Meredten néztem a tányéromra. Száguldottak a fejemben a gondolatok. Talán nem voltam eléggé elővigyázatos? Túl sok hajszál maradt a párnán? Mi buktatott le? Nagyanyám vigyorgása semmiről sem árulkodott. Végül megegyeztünk, ő nem szól semmit az én léha életmódomról anyáméknak (igazából élvezte is, hogy milyen lókötő unokája van), viszont én egy vizsgát sem szórok el, nem lesz pótszesszió ősszel. Ezek után a csajozás mellett néha nekem is tanulnom kellett, egyáltalán nem bántam, ha az épp esedékes barátnőm is hozta magával a jegyzeteit. Kénytelen voltam belehúzni.
Annak érdekében, hogy kifogjam a szelet a vitorlából, a fontosabb jelölteket be is mutattam neki, s amíg ők csevegtek, én visszavonultam tanulni. Zseniális húzás volt: a lányok értékelték a gesztust, a komoly kapcsolat jelének vélték, nagyanyám egyre kevesebbet kérdezősködött, én meg sorra pipáltam ki a vizsgákat. Néha már hárman reggeliztünk. Az viszont továbbra sem hagyott nyugodni, hogy honnan tudja nagyanyám, hogy mikor érkezem az egyetemről, s mikor indulok, kik jönnek fel hozzánk meccset nézni, és honnan értesül a szomszédok intim és más ügyeiről, honnan veszi, hogy Rodica férje végleg otthagyta a családját, és Reginánál kell keresni a postaládából rejtélyes módon kihulló magazinokat.
Isten szeme mindent lát, mondhattam volna én is Tar Sándorral együtt, de hiába jelent meg épp ekkoriban A mi utcánk, a zseniális novellafüzér csak a kilencvenes évek végén jutott el hozzám, s akkor Blázsi néni a Teremtő akaratából már befejezte tevékenységét. Tar utcájának nyugalma akkor bolydult fel igazán, amikor Papp Terka hirtelen ötlettől vezérelve távcsövet vett magának a piacon, s a dombra épült háza padlásáról mindenhová belátott.
Amikor Blázsi néni meghalt, úgy tűnt, az én életem egy – pontosan adatolt – része is odavész. Akkor már tudtam, hogy Istennek időnként több szeme is lehet, amíg végképp meg nem vakul. Ma már inkább önkéntes alapon megy a „megfigyelés”. A mai Blázsi néni pár kattintással tudna meg mindent az alanyairól, sőt azok baráti köréről: mit ettek és milyen vendéglőben, hol nyaraltak és kivel stb. Az életünk mai szakasza már lementhető és majdhogynem titoktalan. Nincs különösebb meglepetés, nem süllyed el semmi. Nincs vesztenivalónk, örökké élhetünk kinyújtózva egy pendrive-on. Csak épp az egykori megfigyelők nagyon is valóságos magányáról tud keveset ez az új világ. Arról, hogy hiába élte egyszerre több ember életét is Blázsi néni, a nagyanyámon kívül senki sem állt vele szóba. Vagy, hogy a maiak is értsék: hiába jelölte be nap mint nap a világot, az néma maradt. Az istennek sem jelölte vissza.
2019.02.16 12:30