A sztárügyvédet egy 2003-as eset miatt zárták ki a köztestületből. A döntés ellen hiába küzdött, a legfelsőbb bírói fórumon sem sikerült célt érnie. Ruttner tizennégy évvel ezelőtt egy idős ügyfele megbízásából külföldi örökséget hajtott be. Az örökség első részletét el is juttatta a jogosulthoz, a második részlet viszont már az ügyvédnél maradt. A jogász azt állítja, azért nem fizette ki az érintettnek a jussát, mert a kanadai pénzintézettől érkezett banki csekk címzettje az irodája volt, és semmi nem utalt arra, hogy az összeget ügyfelének küldték. Elmondása szerint azt gondolta, a pénz munkadíj gyanánt érkezett, őt illeti - írja a lap.
A cikk szerint később az ügyfél lánya jött rá, hogy hol van az örökség hiányzó része, megkereste Ruttnert, illetve panaszt tett a Budapesti Ügyvédi Kamaránál (BÜK), amely meg is indította a fegyelmi eljárást. Az ismert jogász ekkor kifizette a szóban forgó összeget a jogosultnak. A kamarai eljárásban többek között azzal védekezett, hogy a panaszban foglalt cselekmény már elévült, de ezt az meglátást a bizottság nem osztotta. Megállapították, nem 2003-tól számítódik az ügyvédi törvényben foglalt három éves elévülési idő, az tudniillik nem indul el mindaddig, amíg a jogsértő állapot fennáll – tehát a pénz jogosultnak való kifizetéséig. Ráadásul ha az ügyvéd tévedésből valóban munkadíjként számolta volna el a banki csekken kapott összeget, az után számlát kellett volna kiállítania, ilyen számla azonban nem került elő. Közben annak gyanúja is felmerült, hogy Ruttner György hamis iratokat próbált saját védelmében előterjeszteni.
A kamara fegyelmi bizottsága szerint az ügyvédnek letétként kellett volna kezelnie a beérkezett összeget, így vétség miatt felfüggesztett kizárást szabtak ki. Csakhogy Réti László, a BÜK elnöke fellebbezett saját fegyelmi bizottságuk döntése ellen, mondván ha tényleg ilyen súlyos kihágás történt, annak – az ügyvédség társadalmi megítélésének védelmében – csak végrehajtandó kizárás lehet a következménye. Másodfokon a Magyar Ügyvédi Kamara fegyelmi bizottsága járt el, amely egyetértett a legsúlyosabb szankció szükségességével.
