Műsormagazin;Simicska Lajos;plakáttörvény;

FOTÓ: BODA ANDRÁS

- Titkolják, mennyi közpénzt költöttek plakáttalanításra

Nem árulják el a kormányhivatalok, hogy mennyit költenek közpénzből a kormánykritikus hirdetések eltávolítására, de a számla tízmilliós is lehet. Főleg, ha beigazolódik, hogy az eljárás jogértő volt.

Titkolják a kormányhivatalok, hogy mennyi közpénzt fordítanak a Simicska Lajos érdekeltségeinek és a Jobbik hirdetőhelyein megjelent, a kormányt élesen bíráló plakátok lekaparására, letakarására. Lapunk még szerda délelőtt kereste meg a Pest megyei és a fővárosi kormányhivatalt, s többek között arra voltunk kíváncsiak: kit és hány plakát letakarásával, eltávolításával bíztak meg, s ez mennyibe kerül? A fővárosi hivatal azóta sem reagált megkeresésünkre, a Pest megyei pedig több mint egy nap gondolkodás után csak egy közleményt juttatott el lapunkhoz, amelyben egyetlen kérdésünkre sem válaszolt.

A lapunk által megkérdezett plakátpiaci szereplő ugyanakkor érdeklődésünkre azt mondta, a hirdetőoszlopok esetében darabonként 3-4 ezer, az óriásplakátoknál pedig 2-5 ezer forintos tarifákkal kell számolni. Ennyibe kerül a plakátot lefedő fehér papír és a ragasztó, a munkadíj és az, hogy egy-egy helyszínre elmegy a plakátoló cég munkatársa. A tarifát a méreten és a helyszínen túl az óriásplakátok esetében az is befolyásolja például, hogy mennyire nehéz elérni a hirdetőhelyet, szüksége van-e például alpintechnikára. A Simicska-cégeknél korábban azt mondták lapunknak, hogy ezres nagyságrendű oszlopon és óriásplakáton szerepelnek a kormányhivatalok célkeresztjébe került hirdetmények, továbbá a Jobbik is durván ezer helyszínen hirdet, így a számla végösszege akár 8-10 millió forint lehet.

Kétségtelen persze, hogy az ügyet nem az összeg nagysága teszi kirívóvá, hanem az: az államapparátust és a közpénzt közvetlenül használták fel az ellenzéki bírálatok elhallgattatására. Mindezt ráadásul tetézi – és a kormányhivatali kiadásokat is növelheti –, hogy erős a gyanú: jogilag is támadható az államapparátus eljárása. Azt tegnapra már az kormányhivatalok is elismerték, hogy a Simicska-cégeknél egy magánember hirdetett, nem pedig párt, vagyis a hirdetmények nem tartozhattak a plakátörvény hivatkozott rendelkezései hatálya alá. (Nem mellékes persze az sem, hogy a hirdetéseket egyébként Simicska Lajos unokaöccse, Nagy Ajtony Csaba rendelte meg magánszemélyként, aki az oligarcha több fontosabb érdekeltségében is ott van, egyúttal tagja az Index.hu Zrt. igazgatóságának.)

A Jobbik pedig azzal érvelt, hogy saját reklámhelyeiken azt hirdetnek, amit akarnak. Ezzel egyébként – egyúttal vitába szállva a kormányhivatalokkal – egyetért Kósa Lajos, a Fidesz, leköszönő frakcióvezetője is. Kedd délután legalábbis azt nyilatkozta: „Senki, semmilyen plakátot nem akar betiltani. Tehát ha a Jobbik vásárol x darab plakáthelyet, tegye. Nagyon helyes, tegye ki a plakátokat, azt lehet, akármekkora ordenáré ügy.” A kormányhivatalok plakáttalanításáról Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója is úgy vélekedett: „Az eljárásmód nyilvánvalóan jogalap nélküli.”

Mindezek miatt újra megkerestük a Pest Megyei Kormányhivatalt, s megkérdeztük: Felülvizsgálják-e álláspontjukat, befejezik-e a plakáttalanítást. Ezekre a kérdéseinkre sem kaptunk válasz. A kormányhivatalokért is felelős Lázár János, Miniszterelnökséget vezető miniszter ugyanakkor a tegnapi kormányinfón igyekezett bagatellizálni az ügyet:

– Mindennap vannak ilyen ügyeink. Amióta van plakáttörvény, azóta küzdenek azzal a kormányhivatalok vezetői hogy éppen ki helyezi ki kinek a plakátját, kinek a plakáthelyére. A miniszter szerint az egész csak egy „vihar egy pohár vízben”, amit a sajtó azért kapott fel, mert egy politikai szereplő volt benne érintett. Lázár hárította, hogy a hivatalok politikai szerepet játszottak volna az ügyben. „Mi a törvényeket kell, hogy betartassuk, nem belemenve a politikai részletekbe” – hangoztatta a miniszter, aki szerint elvárható lett volna, hogy ha egy plakáthely tulajdonában változás van, akkor az illetékes kormányhivatalnál időben bejelentik ezt. Arról nem tett említést, hogy a Simicska-cégek illetékese állítja, időben és előírásszerűen bejelentést tettek arról, hogy magánszemély a megrendelő. Részben emiatt egyébként bírósághoz is fordulnak. „A bíróság majd eldönti, hogy kinek van igaza, mi állunk minden bírósági eljárás elé” – szögezte le Lázár János is.

A 14 milliárd forintos tanterem felújítások során elkövetett visszaélések felelőseit 2014 óta nem találja se az ügyészség, se a NAV. A vádhatóság nem jeleskedik az OLAF-jelzések utáni feltárásokban sem.