Erőszakolnak, fertőznek, törvényt szegnek, munkát vesznek el, megszállnak. Nem, ezúttal nem a migránsügyi kormánypropagandából, hanem őcsényiektől idéztünk. Azoktól az őcsényiektől, akik egy emberként háborodtak fel, mert a helyi panziós menekülteket, nőket és gyerekeket látott volna vendégül pár napra. Hogy az őcsényiek brutális beszéde nagyon is egybeesik a kormányéval? Még a felvetés is felháborítja Lázár János minisztert, hogy a kormányzati uszítás tüzelte volna fel az embereket. Miközben Lázár álszenten hárít és aggódik, hogy vajon hová lett a keresztényi szereret az őcsényiekből, addig felettese, Orbán Viktor ugyanazzal a lendülettel már hergeli is tovább az embereket. Szerinte nagyon is érthető az őcsényiek indulata, mert hát annyit hazudtak már a magyaroknak menekültügyben, hogy nem hiszik el, tényleg csak gyermekek érkeznének...
Ne legyenek illúzióink: Orbán és társai ezúttal sem improvizálnak, sokkal inkább tesztelik, meddig működnek, meddig hatnak a kommunikációs machinációik. Csettinthetnek, hiszen minden a terveik szerint alakul. Tényleg bármi és bárminek az ellenkezője elérhető, megtehető kellő mennyiségű hazugság és közpénz elegyével. Elég csak a végeredményt nézni: a kis Tolna megyei faluban már a nem létező menekültek is olyan indulatokat korbácsoltak, hogy falugyűlésen ordítottak magukból kikelve az emberek, tényként beszélnek a község asszonyait meggyalázó migránsok veszélyéről, lemondott a polgármester, kiszúrták a panziós kocsijának kerekeit. Mi történt volna ha tényleg mentek volna menekültek? Orbán pedig tovább feszítve a húrt, a valóságot teljesen kifordítva, hazugságtól félti a kormány hazugságaival feltüzelt őcsényieket. Ki tudja, a következő lépésként, csak a próba kedvéért, elküldenek néhány menekültek Őcsénybe.
Kérdés legfeljebb az marad: ha megint villan a kés, és már nem az őcsényi panziótulajdonos kocsijának kerekébe hasít bele, helyesel-e majd akkor is a kormányfő?
