Az ellenállás koncertje – így is nevezhetnénk az esti fazékcséplést, vagyis caceroladát, amely mostanra mindennapossá vált Katalóniában. Amint lecsendesednek az utcák, Barcelona számos negyedében szélesre tárják az ablakokat, majd az emberek a konyhaszekrényből előveszik a fazekat, és egy kanállal ütni kezdik, de olyan erővel, hogy még Madridban is meghallják: elszántságuk elé a spanyol kormány sem gördíthet akadályt, vasárnap szavaznak.
„Ilyen hangzavart az iraki háború elleni tiltakozás óta nem hallottam itt… Olyanoknál is betelt a pohár, akik korábban nem voltak függetlenségpártiak” – mondja a Népszavának Barcelonából Xavier Arbós Marín, alkotmányjogász. A Barcelonai Egyetem oktatója megerősítette lapunknak, ami az elmúlt napok helyszíni beszámolóiból kiderül: a madridi kormány az elmúlt hetekben soha nem látott keménységgel lépett fel a népszavazás ellen, és ezzel – bár nehezen mérhető –, sok olyan embert is a függetlenség ügye mellé állíthatott, akik korábban bizonytalanok voltak. „Sokan elnagyoltnak és megalázónak érzik a spanyol kormány fellépését. Azt különösen nehezen viselték itt, amikor a katalán kormány magas rangú tagjait bilincsben vezették el… egy helyi újságíró úgy fogalmazta meg, hogy most már a katalán méltóság forog kockán. Azt hiszem jól leírta az állapotot” – számol be a hangulatról Arbós, aki hozzátette: a felháborodás ellenére békés a hangulat, de ez aligha lesz így vasárnap. Óriási a rendőri készültség, az ország számos pontjáról küldtek erősítést Katalóniába.
„Félő, hogy hatalmas lesz a feszültség, hiszen a helyi rendőröknek, ha kell, fizikailag is meg kell akadályozniuk, hogy megtörténjen a népszavazás. Több mint hatezer szavazóhelyiség van, a katalán polgárok bejelentették, hogy ezek közül többet is elfoglalnak már péntektől, nehogy a hatóságok bezárják a helyiségeket. Az iskolákban például szülői szervezetek ‘iskolakzedési programot’ tartanak, péntektől vasárnapig. Ha a rendőrségnek szülőket és gyerekeket kell eltávolítaniuk, az igencsak feszült helyzetekhez vezethet” – magyarázza az alkotmányjogász, aki szerint egy igazi kérdés van: sikerül-e megtartani a referendumot. Ha Madrid nem tudja megakadályozni, akkor a szakértő szerint aligha kérdés, hogy a referendumon – ahol nincs részvételi küszöb – az igenek fognak nyerni, ám jogi szempontból még így sem tekinthető majd érvényesnek, hiszen az alkotmánybíróság felfüggesztette. Hogy ezek után mi történik, azt nem lehet tudni. A katalán parlament által szeptember elején elfogadott törvény szerint kikiáltják a függetlenséget, ám Carles Puigdemont katalán vezető pártja, a PDeCAT tagai ellentmondásos üzeneteket közöltek a sajtóban a Madriddal való tárgyalás szükségességéről.
„Az már biztos, hogy a katalán függetlenségi mozgalom szárnyakat adhat azoknak az európai közösségeknek, amelyek nagyobb autonómiát, vagy esetleg függetlenséget akarnak maguknak kiharcolni” – mondta lapunknak Mari Carmern Grau katalán újságíró. A skót függetlenségi népszavazás, sőt – bár teljesen más a kontextus –, a Brexit is gyakran hangoztatott referenciapont a katalánoknak. Akárhogy is alakul a vasárnapi referendum, a spanyol kormány akaratlanul is hozzákezdett ahhoz, hogy mártírokat faragjon a katalán függetlenségi mozgalom vezetőiből. Így a katalán függetlenségi mozgalom is referenciaponttá válhat, akár a magyarok lakta határon túli területeken is. Ennek tükrében érdekes a magyar kormány álláspontja, amely szerint elfogadják a népszavazás eredményét, akármi is legyen is az. - Körösi Ivett
„Ha holnap felhúzzák a határt, végem”
Ha van, ahol Barcelonánál és Madridnál is nagyobb érdeklődéssel figyelik az október 1-jei függetlenségi népszavazást, az minden bizonnyal Aragónia és Katalónia határa, és a közelben fekvő települések.
Massalcoreig – az utolsó katalán falu Aragónia előtt – polgármestere rendkívül aggódik, hiszen a megélhetése is függ az eredménytől: a szerelőműhelyébe többnyire a négy kilométerre fekvő szomszédos autonóm régióból érkeznek. „Ha nekem ide holnap felhúzzák a határt, végem” – nyilatkozta az El País helyszíni tudósítójának a férfi. „Egyik napról a másikra megváltozik az életünk. Az itt dolgozók vagy Aragóniában vagy Katalóniában élnek. Az emberek gyakran átmennek a ’szomszédba’ vásárolni, van, aki ott vett hétvégi házat. A diákok, kereskedők is ingáznak… itt nincs határ, ezer szálon össze vagyunk kötve. El sem tudom képzelni, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha szétválasztanak minket” – folytatta.
A térképen ugyan feltüntetik a határvonalat, vagyis a Franját, ám a spanyol napilap szerint az itt fekvő katalán és aragóniai falvak olyan hasonlóak, hogy az ember elsőre azt sem tudja, hogy hol van. Az aragóniai falvakban is erős a katalán identitás: a beszélgetések, és a táblák jó része katalán nyelvű. A határ két oldalán van némi megosztottság arra vonatkozóan, hogy jó lenne-e a függetlenség, ám abban mindenki egyetért, hogy fogalmuk sincs, mi történne, ha október 1-jén az igenek győznének.
„Ha holnap kikiáltják a katalán köztársaságot, nekünk spanyoloknak garantálják a jogainkat? Nekem senki nem magyarázott el semmit. Én a spanyol kisebbség tagja lennék, ezért biztosítaniuk kellene, hogy a gyerekeim spanyolul tanulhassanak, s, hogy én a jövőben is használhassam a nyelvet. Erről persze nem beszél senki” – osztotta meg kétségeit egy Katalóniában, Serosban élő aragóniai férfi. A bizonytalanságon túl más is összeköti őket, akár függetlenség, akár egységpártiak: nem tudják elképzelni, hogy fizikai határ válassza el egymástól a két régiót. „Nem akarunk határokat, nem kell itt semmiféle elválasztás. Testvérek vagyunk, nem akarunk egymástól eltávolodni” – nyilatkozta elkeseredetten a katalóniai Granja d’Escarpban élő José.
