Botka és az ellenzék

Amikor egy ajtó bezárul, egy másik megnyílik, de gyakran olyan sokáig és olyan szomorúan nézzük a bezárult ajtót, hogy nem vesszük észre a kitáruló másikat. A mondásból egyelőre annyi igaz, hogy Botka László visszalépésével becsukódott egy amúgy is legfeljebb résnyire nyílt ajtó. Ellenben akárhogy nézzük, sehol sem látni azt a másikat, amelyik most éppen tárulna. Lehet, hogy még nem kerestük elég hosszan vagy elég figyelmesen, és holnap, netán egy hét, egy hónap múlva majd világos lesz, merre kellene tartaniuk a demokrácia magyarországi híveinek. Csakhogy nincs elég napunk, hetünk, hónapunk, meg elég türelmünk sincs. Fél év múlva választások lesznek. Az eddig "csupán" borzalmas helyzet jelenleg tragikus.

Botka László ugyanúgy lépett le, ahogy egykor nemezise, Gyurcsány Ferenc. Előkészítés, figyelmeztetés nélkül, váratlanul, maga mögött nem egyszerűen űrt, hanem káoszt hagyva. Ráadásul mindketten gondoskodtak néhány, a saját oldaluk ellen később is jól felhasználható, sértett mondatról. Botka kudarca nem csak az övé, bár kétségtelen, hogy számos hibát követett el. Nem keresett szövetségeseket, ellenben bőven csinált új ellenségeket, néha ott is, ahol addig nem voltak. Nem költözött föl Szegedről, hogy közvetlenül irányítsa az eseményeket, nem tudott hatékony szervezetet kialakítani, amely azonnal reagált volna az eseményekre, az erőviszonyok mozgására a párton belül és kívül. Azt hitte, elég, ha ő a fehér köpenyes lovag, a csatarendben mindenki magától beáll majd mögé.

A kudarc még csak nem is csupán a szocialistáké, akik legkevesebb három éve képtelenek nem hogy az egységes, de legalább az érthető, kiszámítható politizálásra. A kisebb ellenzéki pártok ma még netán elégedetten mosolygó politikusai is rá fognak jönni, hogy a fő baloldali ellenzéki erő gyengülésével az ő esélyeik is tovább romlanak: lehet, hogy bekerülnek a parlamentbe, még az is lehet, hogy frakciót tudnak majd alakítani, de ha a Fidesz újra kétharmados többséget szerez, nekik nem lesz befolyásuk semmire. Akkor pedig, mivel űr a politikában betöltetlen nem maradhat, a mai ellenzéki pártok helyén újak jelennek majd meg. Az eddigi politikai mezőnynek ez az utolsó versenye.

A választópolgárt nem érdekli a háztömb körüli futam. Annyit viszont ért, hogy az ellenzéki pártok, amelyek között amúgy nem tesz túl nagy különbséget - elvégre a mondanivalójuk, a programjuk majdnem ugyanaz - újra cserben hagyják. Nem az egyik, hanem szinte mind. Már eddig is ki lehetett tapintani az országban az apátiát, de a mostani fejlemények nyomán még kevesebben mennek majd el szavazni, ami persze a hatalmon lévőket segíti.

Botka volt hosszú idő óta az egyetlen baloldali politikus, aki legalább körülnézett, mi történik a térfelén Európában. Új színt hozott a hazai politikába, és megpróbált kitörni a nemzeti reménytelenségből. Bukása nem azt jelenti, hogy a vállalkozás eleve lehetetlen, de azt igen, hogy embertelenül nehéz. Valami biztosan lesz majd az ellenzékkel, valaki majd vállalja a miniszterelnök-jelöltséget. De nem fog tudni előre figyelni. Folyton forgolódik majd, amikor eszébe jut Botka sorsa.

2017.10.03 08:09

Szerintem

Cafeteria extra  Nem látok csodálkoznivalót a Gundel étteremnek az Orbán-menzán alkalmazott, erősen mérsékelt árain. Ez ugyanaz a vállalkozói magatartás, mint amelyik a TAO pénzekből messze jelentőségén felül juttat milliárdokat a Kedves Vezető felcsúti csapatának. Mindkét esetben a vállalkozó valamilyen előnyre számít a szolgálataiért, a Gundelnél pedig tudjuk is, milyen területen: ez a tendereztetett csomagban szereplő állami fogadások, események cateringje. A Miniszterelnöki Hivatal persze ezt másképp is intézhette volna, például - ha nem tették volna tönkre a cafeteria rendszerét - adhatna étkezési támogatást a dolgozóinak, amivel ők a valós menzaárakat mérsékelhetnék. Akkor persze azon lehetne lamentálni, miért is kell egy miniszterelnöki hivatali dolgozónak, vagy épp egy parlamenti képviselőnek – hiszen az Országház menzáján is hasonló árak vannak - jelentős étkezési hozzájárulást adni. De ez morálisan is egy másik történet, a vállalkozó legalább kimarad belőle. Echter István A remény halála? Az illúziók nélküliség, a Fidesz autokrata stílusa és intézkedései már régen elérték az EU ingerküszöbét. A Sargentini-jelentés a bizonyítéka: a ketrecharcos Orbán érezhetően megroggyant. Akkor mégis, miért ez a beletörődő társadalmi hangulat körülöttünk? Igaz, ennek a farizeus politikának és a Brüsszel-ellenes fellépésnek nem a kormány, hanem a magyar nép láthatja kárát, hiszen az EU-nak vannak elvárásai a pénz felhasználását illetően. Ez azonban mégsem a sötétbe vezető alagút, mert minél rosszabb a nyomás alá helyezett hatalomnak, annál szélesebb út nyílik az ellenzéknek. Én nem forradalmat vizionálok egy kormányváltás érdekében, csak érzem: előbb-utóbb csordultig lesz ama bizonyos pohár. A Vár ura és oligarchái százas szeget vernek a demokratikus jogállam koporsójába, és nem akarnak bikaként elvérezni a torreádorok ellenében. Egy olyan országban, ahol a miniszterelnök semmitmondó sajtótájékoztatójára is csak meghívásos alapon jutnak be médiumok, a kommunikáció legalábbis dadog. Olyan hangosan kell kiáltani, hogy ők is megértsék! Dr. Nagy Zoltán Egy szavazat Sok szó esik mostanában a közelgő EP választásokról, de nagyon hungarocentrikusan. Mint laikus, szeretnék tisztán látni. Az Európai Parlament képviselőit az Európai Unió polgárai választják meg, demokratikusan, one man, one vote alapon – gondolom én, de lehet, hogy tévedek. Elképzelhető, hogy a kettős állampolgárságú „külhoni magyarok” két országban is választhatnak EP képviselőt? Különösen furcsának találnám, ha a titkos (pl. szlovákiai) kettős állampolgárok fontosabbak lennének, mint a jogkövető uniós állampolgárok. Tisztában vannak ezzel Brüsszelben? Wiegandt Richárd
2019.01.19 16:00
Frissítve: 2019.01.19 16:00

Soros Tízparancsolata

Az a tény, hogy az Európai Parlament majdnem kétharmados többséggel szavazta meg a jelentést, amely szerint jogállamisághoz kötnék a 2021-2027-es uniós költségvetési időszakban a támogatások kifizetését, arra mutat rá: hiába veri vissza keményen a külgazdasági és külügyminiszter, a kormányszóvivő, vagy a kormány bármely tagja a magyar kabinetet ért „sorosista támadásokat”, az EU nagy részének elege van ebből a stílusból. A pökhendi, cinikus, lekezelő, bicskanyitogató megnyilatkozások helyett nem ártana ezen elgondolkodni. 
Eddig az uniós pénzek – finoman fogalmazva – sajátos felhasználásával kisbirodalmak épültek. Itthon ezt minden további nélkül meg lehetett tenni, de más országokban szemet szúr, hogy a NER a németek, a franciák és más demokráciák befizetéseiből hozta létre a saját urizáló elitjét. Az EP által elfogadott javaslatból persze nem lesz egyik napról a másikra minden országra érvényes törvény, de az igenek magas aránya után elég valószínű, hogy az Európai Tanácson is átmegy majd. A magyar-lengyel vétó ezúttal kevés lesz. 
Nyilván egyetlen fideszes képviselőtől sem várhatjuk, hogy a nyilvánosság előtt beismerje a lopást. Az azonban sajátos, hogy a csütörtöki döntést még olyan kormánypárti politikusok is Soros ármánykodásának nevezték, akik épp az EP-től veszik fel nem is csekély fizetésüket. Mintha nem volnának tisztában azzal, hogy épül fel az Unió parlamentje, vagy hogy azt pártok tucatjai alkotják, amelyeknek a lehető legcsekélyebb kapcsolatuk sincs az amerikai magyar milliárdossal. 
Két lehetőség van. Vagy hirtelen elbutulás miatt írják a jelentés elfogadását Soros számlájára, vagy simán hazudnak. S mivel kormányunk a kereszténység bástyája, mélyen hívő politikusai pedig az Evangélium szellemisége szerint élnek, marad az első variáció. Az ostobaság persze nem feltétlenül egy államférfi legszerencsésebb tulajdonsága, de ez itthon talán nem is feltétlenül igaz. S hogy a Tízparancsolatban „Ne lopj” is szerepel? Nyilvánvalóan ez is a Soros-terv része.
2019.01.19 09:10
Frissítve: 2019.01.19 09:13