Simicska akciózott - G-nap újratöltve

Publikálás dátuma
2017.10.03. 11:59
FOTÓ: Molnár Ádám
Simicska Lajos hajnalban gondolt egyet, és Veszprémben nagy betűkkel hirdetőoszlopokra pingálta, hogy "Orbán egy geci" - írja a 444.hu.

A híres mondatot 2015 februárjában nyilatkozta, amikor médiaérdekeltségeinek vezetője átállt Orbán Viktorhoz.

Simicska Lajost az ötödik felirata elkészítésekor érték utol a rendőrök, akik igazoltatták. Simicska szerint nagyon udvariasak voltak. Kizárólag saját reklámcégének felületein firkált, úgyhogy úgy vélte, a sajátjával azt csinál, amit akar.

Az esetről a Helyi Válasz is beszámolt Facebook-oldalán, amelyen képeket is közölt.

A 24.hu-nak megmagyarázta tettét: 

"Már két évvel ezelőtt megmondtam a véleményemet, most a plakátokon csak megerősítettem. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!"

Délre eltüntették a feliratokat Veszprémben. 

Szerző
Frissítve: 2017.10.03. 17:18

Molnár Gyula: bölcs lépést tett Botka László

Botka László nagy politikai bölcsességről tett tanúbizonyságot, amikor lemondott az MSZP miniszterelnök-jelöltségéről, mert belátta, hogy a személye lehet az akadálya az ellenzéki megállapodásnak - jelentette ki a magyar Szocialista Párt (MSZP) elnöke kedden, egy reggeli rádióműsorban.

Molnár Gyula úgy vélekedett: Botka László a visszalépésével lehetőséget teremtett egy más típusú együttműködés létrehozására, és az MSZP nyitott az erre vonatkozó javaslatokra.

Azt mondta: az első perctől érezték, hogy olyan embert választottak miniszterelnök-jelöltnek, aki igazi kihívó lehet, később azonban kiderült, hogy politikai partnereik "nem voltak túl lelkesek" a személyét illetően.

Végül belátták: ha Botka László mellett tart ki az MSZP, nehezebb lehet az ellenzéki együttműködés megteremtése, ami stratégiájuk szerint a kormányváltás kulcsa. A kis pártok külön-külön indulása ugyanis legfeljebb egyéni arculatépítésre alkalmas, de kormányváltásra nem - közölte.

Emlékeztetett arra, hogy a múlt hétfőn elegáns ajánlatot tettek politikai partnereiknek, ám erre nem volt kedvező a válasz. A lemondás gondolata akkor érlelődött meg Botka Lászlóban, amikor ezután az LMP és a DK látványos ellenlépéseket is tett - fűzte hozzá.

Szerző

Kultiparti

Publikálás dátuma
2017.10.03. 07:51
Jerome Boateng és kislánya a vb-döntőt követően Fotó: AFP/Christophe Simon
A stílusváltás jót tett a német futballnak, amelynek jelenleg nincs Beckenbauerhez fogható világklasszisa, viszont vannak kiváló játékosai, többen bevándorlók gyermekei.

Némely hazai olvasatban a Bayern München visszaesése alighanem annak tulajdonítható, hogy hagyományos játékmodorától eltérő stílusban futballozik az együttes, azaz Pep Guardiola megjelenése óta a „multi-kulti” eluralta a bajor város emblematikus csapatát. (Amelyet amúgy évtizedek óta FC Hollywoodnak neveznek.)

A helyzet Carlo Ancelotti idején sem változott, nem meglepő hát, hogy a müncheni elöljárók a napokban azt duruzsolták az itáliai tréner fülébe, amit az MTK-játékosok énekeltek Verebes „mágusnak” a nyolcvanas évek vége felé: Meglátja, mester, menni fog...

Merthogy ez a közegéből kiszakított, kulturálisan idegen labdarúgás nem megy.

Politikailag manapság messzemenően megfelelően hangzik hazánkban az efféle elemzés, ám a valósághoz nem sok köze van. A német futballt soha nem szerették annyian, amennyien újabban kedvelik, ez pedig kizárólag annak köszönhető, hogy a korábbiaktól tényleg eltérő, már-már latin pályára állt az 1990-ig három világbajnoki címmel büszkélkedő, ám az után – szűk negyedszázadon át – egyetlen vb-aranyérmet sem nyerő német labdarúgás. A 2014-ben végre bekövetkező diadal csúcspontja a nagy torna elődöntőjében a házigazda brazilok ellen elért 7-1 volt, amelyhez fogható eredmény nincs a futball történetében, még az ötvennégyes vb-döntő, a topfavorit magyarok elleni 3:2, a Das Wunder von Bern is kismiska ahhoz képest. A rövid passzos, „pengés”, szellemes, kombinatív akciók sorával kivívott eredmény valóban történelmi kimenetel, mert akár évszázadokra is szükség lehet a felülmúlásához. A túlszárnyaláshoz, ugye, az kell, hogy megint Brazíliában legyen a vb, és a vendég együttes legalább az elődöntőben arasson minimum hatgólos győzelmet az idáig ötszörös világbajnok sárga mezesek ellen. Az ismétlést még elképzelni sem könnyű...

Miként a sokszínűséget ellenzőknek azzal sem egyszerű szembenézniük, hogy a világbajnoki cím védői olyan „bevándorlókkal” hódítottak Brazíliában, mint Jerome Boateng, Shkodran Mustafi, Sami Khedira, Mesut Özil, Miroslav Klose, Lukas Podolski. S bár napjaink Mannschaftjában akkora egyéniség talán egy sincs, amekkora az 1974-ben vb-aranyat nyert csapatban Franz Beckenbauer vagy Wolfgang Overath volt, a játék látványossága meghaladja minden korábbi német csapatét. (Hála Joachim Löw szakvezető fogékonyságának.) Mert Beckenbauer ide, Overath oda, az előző évtizedek garnitúráira az erőfutball volt a jellemző, Berti Vogts vagy Hans-Georg Schwarzenbeck sokkal inkább megtestesítette a német labdarúgó prototípusát, mint a „Kaiserékhez” hasonlóan labdaművész Günter Netzer vagy Bernd Schuster.

A Bayern ugyanígy fejlődött, megannyi jöttment egész seregével: Alabával, Bernattal, Comannal, Douglas Costával, Lewandowskival, Javi Martinezzel, Rafinhával, Renato Sanches-zel, Riberyvel, Robbennel, Thiagóval, Xabi Alonsóval, Vidallal. S persze Ancelottival, aki a nyolcvanas-kilencvenes évek kolosszális Milanjának olasz válogatott labdarúgójaként afféle elemek társaságába került, mint Van Basten vagy a szintén az „operettország” Hollandiából származó, ám különösen gyanús, suriname-i gyökerű Gullit és Rijkaard. Bajnokok Ligája-trófeát ugyan sem Guardiolával, sem Ancelottival nem nyert a Bundesliga-elsőséget sorozatban ötször elhódító müncheni csapat, de az olasz Maestro dirigálásával talán csak azért nem, mert hiába szorította le a Bernabeu stadion pázsitjáról a Real Madridot, az elvezetett negyeddöntőn nem bírt a későbbi győztes királyi gárda aznapi legjobbjával, Kassai Viktorral.

A Bayern München jelenleg második a német bajnokság táblázatán, és a BL-ben 3-0-ra kikapott a PSG-től. Ám Párizsban még a franciák sem franciák, gondoljunk csak Kimpembére, Kurzawára, Mbappéra. S akkor még nem beszéltünk Daniel Alvesről, Thiago Silváról, Marquinhosról, Thiago Mottáról, Lucas Mouráról, Neymarról, Di Mariáról, Pastoréről, Draxlerről, Verrattiról, Cavaniról... Keveredett népség.

„Ezek” közül egy sem játszana a megye egyes Őcsényben!