Simicska oszlopai

Ha teljesen hülyére vesszük a figurát, és ha Simicska Lajos be volt rúgva keddre virradóra Veszprémben, akkor kevés számunkra rokonszenves vonása közül ez a legemberibb. Nem tört, zúzott, nem verte fel a várost pálinkával a markában, hanem graffitiket festett. Sajátosan értelmezett építő szellemben telefirkálta néhány saját hirdetőoszlopát egyetlen kijelentő mondattal, amely a kormányfőt a G-nap óta ismert módon azonosítja a hímivarsejtek halmazával. Hirtelen éjszakai bolyongásával arra a 2015-ös februári napra emlékeztetett, amely óta sokan töprengenek, mit kezdjenek ezzel az emberrel.

Teljesen hülyére venni ezt a figurát azért is könnyelműség, mert Simicska Lajos nem a reggeli és az esti fogmosás közepette köpködi otthon Orbán Viktort, hanem erős gesztusokkal és nyilvánosan. Nem húzódott vissza, hanem a közéletben maradt, sőt nem csekély rafinériáját egyetlen párt szolgálatába állította. Beállt a Jobbik mögé. Minden jel szerint súlyos szerepe van abban, hogy a „radikális nemzeti” alakulat konszolidálni igyekszik magát, hogy Vona Gábor pártelnök megtagadja a szélsőséget, s középre húzva igyekszik megnyerni a nyugalomra vágyó polgárokat is. Sikerrel, hiszen még az őt a világból kitagadó ellenfelei is bólogatnak egy-egy Orbánt támadó parlamenti felszólalásán.

A Jobbik még messze van attól, hogy befogadott tagja legyen a teljes ellenzéknek. A többség nem tudja feledni rasszizmusát, antiszemitizmusát, s nem hajlandó még elmerengeni sem a kiskutyás Vona dobermann-mosolyán. De már komoly demokraták is felhívták a figyelmet, hogy a kiközösítés nem vált be, hogy legális parlamenti pártról beszélünk, s hogy ha az egészségügyi nemzeti minimumra vonatkozó indítvány után mást is aláír – a választójogi törvény megváltoztatásáról szólót nem jegyezte –, az bár nem biztosíték, de mégis alap, hogy számon kérhessék rajta a demokrácia szabályait.

Vonatkozik az óvatosság Simicska Lajosra is, akit Orbán-gyűlölete miatt nem kell szeretni, s még csak a sajtószabadság védelmezőjeként sem kell látni, mert óvja a Fidesztől a maga sajtóbirodalmát. Nem lehet neki elfelejteni: ő építette fel a Fidesz gazdasági hátországát, hogy a karikatúra-arisztokratákká lett hajdani ifjak kedvükre uralhassák az országot, csináljanak belőle háztájit négymillió zsellérrel, s akik attól sem rettentek vissza, hogy egykori szobatársukat kipenderítsék a nyájból, amikor számon merte kérni rajtuk a kommunista diktatúra restaurálását. Nem: az ellenségem ellensége nem a barátom, még a politikában sem, ami etika nélkül fekália. Simicska egy gazdag, még befolyásos ember, aki úgy forgolódik a damaszkuszi úton, hogy egyetlen irányba néz, s csak hajdani tejtestvérét látja, akinek politikai megsemmisítésére csupán az életét nem tette fel.

Akár részeg volt Simicska hétfő hajnalban, akár józan, nem tett jót az övéinek. Annyi azért feldereng bennünk, hogy firkáiban a jövő előlegét lássuk. A szamizdatban kormánynak szóló üzenetekkel telefirkált városokat, ahol már az oszlopok sem a sajátjaink. Most mindez valakinek a szomorú vége. Vagy valami még szomorúbbnak a kezdete.

Szerző
Friss Róbert

Századszor

Hány menekült gyerek él ma Magyarországon? Ezt a nem túlságosan bonyolult kérdést öt hónappal ezelőtt tette fel lapunk az Emberi Erőforrások Minisztériumának. A szaktárca – bár ez kötelessége lenne – azóta sem válaszolt. Meglehet, egy dán, svéd vagy német újságíró hüledezne az eljáráson, ám az Orbán-kormányhoz szokottakban cseppnyi meglepetést sem kelt ez: ma a közérdekű adatok túlnyomó részéhez már csak nyomozással, pereskedéssel, közérdekű adatigényléssel lehet hozzájutni.

A Fidesz politikai érdekeinek alárendelt államapparátus kommunikációs csatornáit ugyanis 2010 óta tervezetten és folyamatosan szűkítették. Hét éve még nem volt reménytelen vállalkozás megszólaltatni egy minisztériumi szakértőt. Aztán, alighanem azért, mert a szakmájukhoz értő hivatalnokok túl sokszor beszéltek a valóságról, már csak a megszűrt nyilatkozatok jutottak ki a minisztériumokból, állami hivatalokból a sajtóosztályokon keresztül. Mivel olykor még így is kiszivárogtak valóságelemek, végül ezeket a csatornákat is bedugaszolták. A mára kialakult helyzetről pedig mindennél többet elárul az: a nemzetgazdasági minisztérium csak pénzért közölte volna lapunkkal, hogy mennyiért tartja fenn saját, semmittevésre utasított sajtóosztályát.

Miközben a minisztériumokat elszigetelték a nyilvánosságtól, a kabinet elindította Lázár János miniszter főszereplésével a kormányinfónak nevezett tájékoztatót. Amire persze, mivel minden más fórumot, csatornát megszüntetett a kabinet, jókora figyelem irányul. Ezt a kikényszerített figyelmet ki is használja a kormány: célba juttatja üzeneteit, bedobja a közbeszédet tematizáló „gumicsontokat” és nem utolsósorban választ ad azokra az újságírói kérdésekre, amelyekre érdekében áll válaszolni.

Túl vagyunk a századik kormányinfón. A kormány újabb, jubileumi győzelmet aratott. Ezúttal a sajtó és a nyilvánosság felett.

Szerző
Boda András

Fenyegetve

Csak gratulálni lehet a kormányzati propagandistáknak: kampányuk termékeny talajra hullott. A társadalom jelentős részével sikerült elhitetni, hogy napjainkban rettegni kell. Mégpedig mindattól, amit pártunk és kormányunk félelmetesnek jelöl meg. És ezt már csak azért is hasznosnak tekintik, mert a nép közben nem foglalkozik olyan lényegtelen dolgokkal, mint például az egészségügy, az oktatás, vagy a gazdaság helyzete.

Természetesen tisztában lehetünk vele, hogy egy mégoly reprezentatív, 1200 ember személyes megkérdezésével készült felmérés adatait sem kell készpénznek venni, de az is kétségtelen, azért orientálnak. A 444.hu megbízásából a Medián által a múlt hónapban végzett vizsgálat eredményei pedig lesújtóak. Kiderül belőlük, hogy a megkérdezettek majdnem fele fél a migránsoktól. Hogy közülük hányan láttak már igazi migránsokat, azt persze nem tudni. Mint ahogy nyilván egyikük sem találkozott eddig Soros Györggyel, viszont 32 százalékuk mégis gond nélkül elhiszi, hogy a milliárdos fenyegetést jelent Magyarországnak.

Hogy mennyire kell komolyan venni az emberek tájékozottságát a felmerülő problémákról, arra rávilágít a fenyegetésről feltett másik kérdés. A válaszokból ugyanis az látható, hogy a válaszadók Brüsszelt másfélszer annyian tartják fenyegetőnek, mint az uniót. Ami nyilván arra vezethető vissza, hogy a korábbi plakátkampányban a belga fővárost nevét jelölték meg, mint megállítandó ellenséget.

A szomorú adatok magyarázattal szolgálhatnak arra is, miért nincs ebben az országban következménye szinte semminek. A fideszes megmondóemberek hazudhatnak, amennyit csak akarnak, a hatalom irányíthat kénye-kedve szerint, virágozhat a korrupció - a hivatalos propaganda mindezt jótékonyan elfedi. És a jelek szerint hatásosan is.

A Fidesz alelnöke, a megmondóemberek élharcosa, Németh Szilárd már két éve közölte, hogy „hazugságra politikát Magyarországon nem lehet építeni”. Már régóta tudhatjuk, hogy ez is hazugság volt. A mostani felmérés is jól jelzi, hogy lehet.