Simicska oszlopai

Ha teljesen hülyére vesszük a figurát, és ha Simicska Lajos be volt rúgva keddre virradóra Veszprémben, akkor kevés számunkra rokonszenves vonása közül ez a legemberibb. Nem tört, zúzott, nem verte fel a várost pálinkával a markában, hanem graffitiket festett. Sajátosan értelmezett építő szellemben telefirkálta néhány saját hirdetőoszlopát egyetlen kijelentő mondattal, amely a kormányfőt a G-nap óta ismert módon azonosítja a hímivarsejtek halmazával. Hirtelen éjszakai bolyongásával arra a 2015-ös februári napra emlékeztetett, amely óta sokan töprengenek, mit kezdjenek ezzel az emberrel.

Teljesen hülyére venni ezt a figurát azért is könnyelműség, mert Simicska Lajos nem a reggeli és az esti fogmosás közepette köpködi otthon Orbán Viktort, hanem erős gesztusokkal és nyilvánosan. Nem húzódott vissza, hanem a közéletben maradt, sőt nem csekély rafinériáját egyetlen párt szolgálatába állította. Beállt a Jobbik mögé. Minden jel szerint súlyos szerepe van abban, hogy a „radikális nemzeti” alakulat konszolidálni igyekszik magát, hogy Vona Gábor pártelnök megtagadja a szélsőséget, s középre húzva igyekszik megnyerni a nyugalomra vágyó polgárokat is. Sikerrel, hiszen még az őt a világból kitagadó ellenfelei is bólogatnak egy-egy Orbánt támadó parlamenti felszólalásán.

A Jobbik még messze van attól, hogy befogadott tagja legyen a teljes ellenzéknek. A többség nem tudja feledni rasszizmusát, antiszemitizmusát, s nem hajlandó még elmerengeni sem a kiskutyás Vona dobermann-mosolyán. De már komoly demokraták is felhívták a figyelmet, hogy a kiközösítés nem vált be, hogy legális parlamenti pártról beszélünk, s hogy ha az egészségügyi nemzeti minimumra vonatkozó indítvány után mást is aláír – a választójogi törvény megváltoztatásáról szólót nem jegyezte –, az bár nem biztosíték, de mégis alap, hogy számon kérhessék rajta a demokrácia szabályait.

Vonatkozik az óvatosság Simicska Lajosra is, akit Orbán-gyűlölete miatt nem kell szeretni, s még csak a sajtószabadság védelmezőjeként sem kell látni, mert óvja a Fidesztől a maga sajtóbirodalmát. Nem lehet neki elfelejteni: ő építette fel a Fidesz gazdasági hátországát, hogy a karikatúra-arisztokratákká lett hajdani ifjak kedvükre uralhassák az országot, csináljanak belőle háztájit négymillió zsellérrel, s akik attól sem rettentek vissza, hogy egykori szobatársukat kipenderítsék a nyájból, amikor számon merte kérni rajtuk a kommunista diktatúra restaurálását. Nem: az ellenségem ellensége nem a barátom, még a politikában sem, ami etika nélkül fekália. Simicska egy gazdag, még befolyásos ember, aki úgy forgolódik a damaszkuszi úton, hogy egyetlen irányba néz, s csak hajdani tejtestvérét látja, akinek politikai megsemmisítésére csupán az életét nem tette fel.

Akár részeg volt Simicska hétfő hajnalban, akár józan, nem tett jót az övéinek. Annyi azért feldereng bennünk, hogy firkáiban a jövő előlegét lássuk. A szamizdatban kormánynak szóló üzenetekkel telefirkált városokat, ahol már az oszlopok sem a sajátjaink. Most mindez valakinek a szomorú vége. Vagy valami még szomorúbbnak a kezdete.

2017.10.06 08:06

Szerintem

Ledolgozott meló Azt állította Orbán Viktor a sajtótájékoztatóján, hogy a maga részéről elég sokat dolgozott, és „amikor ledolgoztam a melómat, akkor várom a munkabéremet. És azt vagy azonnal, vagy heti bontásban, vagy a hónap végén ki kell fizetni.” A kérdés csupán az, hogy valóban sokat dolgozott-e, már a szó klasszikus, polgári értelmében, noha tudjuk, hogy anyagi ügyekben igen szerencsés volt: a Történelem főutcáján című könyvéért például 18 milliós honoráriumot kapott 2003-ban. A mindenki számára hozzáférhető életrajza szerint, ha a miniszterelnöki funkciót nem számítjuk, akkor mindössze két olyan munkahelyen fordult meg, ahol fizetést és nem tiszteletdíjat kaphatott. 1987 novembere és 1988 márciusa között (ez öt hónap) a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Vezetőképző Intézetében gyakornokoskodott. Majd 1988 áprilisa és 1989 szeptembere között a Soros Alapítvány támogatásával működő Közép-Európai Kutatócsoport munkatársa. Mindenki eldöntheti, hogy e két munkahelyen mennyi eshetősége volt annak, hogy munkabérét ne vagy késve fizessék ki. Dr. Jókai Oszkár Utánuk a vízözön Nyugati szomszédunknál a kritikus hóhelyzet több emberéletet is követelt. A néhol három-négy méteres hófalak ráadásul rövidesen olvadni kezdenek, és elindulnak Magyarország felé, ahol vélhetően újra kritikus helyzetet idéznek elő. (Mi lesz vajon az óbudai gáttal?) Persze a természet erre a helyzetre is régen megadta a választ: építs alacsony fekvésű, rossz adottságokkal rendelkező vidékeken megfelelő tározókat, melyek képesek a nagy víztömeg egy részének befogadására, alkalmat adva a mezőgazdaságnak a zöldségtermesztésre és egyéb magas vízigényű növények nevelésére. Ez egyben a vidék megtartóképességét is növelné. Ezenfelül a víztározók idegenforgalmilag is hasznosíthatók lennének, kiegészítve fás-ligetes területekkel. Mindehhez az anyagi lehetőségek is adottak, csak hát a stadionok és a rengeteg presztízsberuházás... Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy előre lássuk a jövőt, mivé lesz mindez, ha eltékozoljuk a lehetőségeket. De jó is lenne, ha valaki megnyomná az újratervezés-gombot! Lantos Péter Szupercentrum Január 11-én pénteken könyök- és kartörés miatt kontroll vizsgálaton voltam a szupercentrumkórházban. A röntgen, az orvosi vizsgálat kifogástalanul, rendben megtörtént, de írásbeli leletet, vizsgálati eredményt nem tudtak adni, mert lefagytak a számítógépek. Választhattunk: megvárjuk a javítást, vagy visszajövünk a leletért. Hazajöttünk, 80 évesen a kisebbik rosszt választottuk. A vidékiek mind maradtak: újabb buszt, vonatot, benzint nem akartak fizetni. Még egy ócska pad sem lévén, néhányan már a falat támasztották. Erdődi Zsuzsanna 
2019.01.21 16:00
Frissítve: 2019.01.21 16:00

Töretlen fejlődés

Bumfordian bájos fejlődési vonulatát tapasztalhatjuk a NER kormánya számára szokatlanná és – vélhetőleg – idegesítővé, sőt nyugtalanítóvá váló sorozatos tüntetések narrációjának. Míg az átkosban az ilyesmi még nagyjából úgy hangzott, hogy „hosszú hajú huligánok” voltak a minden lében kanalak, a NER jelenlegi csúcsminisztere legutóbb ekképp fogalmazott: „szűk kisebbség agresszív fellépése” és „Soros kitartottak” műve az egész.
De szerencsére a narráció evolúciója itt még nem rekedt meg. Kitűnő jellemzést adott a tüntetőkről a jelenlegi Paks-miniszter is, mondván: „Ami az elmúlt napok tüntetés- és felfordulás sorozatát illeti, azt mondhatom, hogy én nem munkásokat látok a Parlament előtt, vagy az utcákon, hanem fiatalokat, akik szerintem egy napot se dolgoztak eddig”. Amit egy ilyen jeles szakférfiú nyilván már a képernyőkről leolvasva is biztonságosan megállapítani képes.
A függetlennek mondott Volner János mindezt az állatvilágban is pozicionálta: „piócaként kapaszkodtak rá a munkavállalók teljesen jogos érdekvédelmi harcára: az egyesült ballib csürhe a Kossuth téren rombolt”; aztán lett ebből még magyar- és keresztényellenes patkánylázadás is. Egyszóval a magyar nyelv minden szépsége és ereje megcsillan ezekben a fennkölt nyilatkozatokban.
Ezen a ponton azonban már beszállt a narráció evolúciójába a Demokrata c. papíripari termék mozgalmas mozgalmi múltú főszerkesztője is, aki a tüntetőket illetően ezt találta kinyilatkoztatni: „elnézést, de azt kell mondjam, ettől a csürhétől ...” Ami most ily módon kiszakasztatott magasztos szövegének környezetéből, de a felelősen gondolkodó NER hírolvasók bízvást megfejtik az értelmét így is (már ha tudnak különbséget tenni konda és csürhe között).
A fejlődés itt sem állott meg. A Párt 5. tagkönyvese mindezt meg is koronázta emígy: „Azt hiszem, kezd elég lenni ezekből. Az őrjöngő, felakasztással fenyegető, törő-zúzó szar lumpenprolikból, meg az ennek örvendező médiagecikből, Soros-csicskákból, mama kedvenceiből, fröccsöntött forradalmárokból. Készüljetek!”
No, ez már világos beszéd, ezzel kellett volna kezdeni, és nem össze-vissza finomkodni a magyar nyelv ékességeivel. Itt az idő, nincs mese, tessenek készülni!
Szerencsére azonban a másik oldalon is mutatkoznak jelei a fejlődésnek. Ezen jelek némelyike már megjelent, mások még váratnak magukra. Például olyanok, hogy akik eddig kértek engedélyt felvonulásra, egyszer csak majd nem kérnek. Hanem felvonulnak. Csak úgy. Spontán. Aztán már nem kérnek engedélyt félpályás útlezárásra sem, hanem lezárnak. Csak úgy. Spontán. Aztán már nemcsak félpályás, hanem egész pályás lesz a lezárás. Azután majd egyszer csak egy egész műszak (pl. éjszakás) nem megy be a munkahelyére, és nem veszi fel a munkát. Amivel egy folyamatos üzemben működő gyár termelése azonnal leáll. Aztán egyszer csak pajkos autóvezetők körbe-körbe kergetőzgetnek a körforgalmakban, amivel pillanatok alatt megállítják a forgalmat. És még csak nem is szabálytalanok!
A fejlődés – mint látható – megállíthatatlan, a jövő meg beláthatatlan.
De azt már nem evolúciónak fogják hívni, hanem revolúciónak.
2019.01.21 09:32
Frissítve: 2019.01.21 09:35