Az általános választójog megvívandó nagy csatájának előestéjén súlyos veszteség érte a magyar politikai demokrácia ügyét: Justh Gyula halálával. Kemény harcos, egész ember, és tiszta jellemű férfiú száll vele a sírba, vagyis is olyan ember, amilyen kevés akad a magyar politikai világban. Az utóbbi esztendők politikai küzdelmeiben Justh Gyula és a szociáldemokrata párt gyakran harcolt ugyanaz ellen az ellenség ellen s ugyanezért a célért s így fegyverbarátságban egymással. Volt idő. amikor kemény küzdelemben állott a munkások pártja azokkal a politikai tényezőkkel, amelyeket Justh Gyula, ha nem is teljes lélekkel, de mégis támogatott, De még ezekben a küzdelmekben;
sem volt Justh Gyula ellenségünk, hanem rendszerint ellenfelünk, noha sokszor kemény és egyéniségében rejlő erőszakos, durva vonások miatt, elkeseredett ellenfelünk. Ennek az volt az oka, hogy Justh Gyula a magyar földbirtokos nemességnek ahhoz a kis csoportjához tartozott, amely ifjúságában komolyan vette a szabadelvű, szabadságszerető eszméket és csak lassan tántorodott el tőlük osztályérdekeik nyomása alatt és az osztályellentétek kiélesedése következtében. Ha tehette, szívesebben volt haladó irányzatú, mint reakciós; noha nemes származású és nagybirtokos volt, mégis sok volt belőle a magyar paraszt tulajdonságaiból.
