Botka visszalépésével az LMP miniszterelnök-jelöltjére, Szél Bernadettre jelentősebb fókusz került. Bár a párt támogatottsága a teljes népességben 4-5 százalékon áll, számosan vannak azok, akik érthetetlen módon mint közös miniszterelnök-jelöltet álmodják meg Szélt. Ez azért meglepő, mert az LMP-nek megerősített és identitásának alapját adó stratégiája van: jelesül, hogy a 2010 előtti pártokkal semmilyen intézményes együttműködést nem kíván. Más kérdés, hogy a 2010 utáni pártokkal sem, de ennek sajátos kommunikációjára még visszatérek. Szél aligha lesz közös miniszterelnök-jelölt.
„Pedig olyan népszerű” – kiállt fel egy emberként a közösségi média antiorbánista tömege, és itt jön az utalás a múlt héten a teljes kormánykritikus nyilvánosságon átfutott Závecz Research kutatásra. Utóbbi arra volt kíváncsi, hogy az egyes pártok „miniszterelnök-jelöltje hogyan szerepel a többi ellenfelével szemben”. A 24.hu beszámolója szerint: „A lapunkhoz eljuttatott felmérés alapján Orbán, Szél, Vona és Botka közül kellett választani.” Látványosan hiányzik a felsorolásból Karácsony Gergely, a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje, aki az eddig publikált kutatások tükrében népszerűségében Szélhez közeli (vagy minimálisan meg is előzi). Karácsony mind a potenciális „új pólus” szavazók, mind az LMP-szavazók körében jelentős népszerűségnek örvend. A LMP tanácsadói stábja aligha követi el azt a hibát, hogy ne tenné be Karácsonyt is a kutatásba, a rá vonatkozó eredmény fontos tudás ott is. Az eredmény pedig mutathat valamit. Esetleg azt, hogy Szélhez hasonló/tőle nem túl távoli szereplési esélye van Karácsonynak is. Áll érdekében ezt publikálni az LMP-nek? Aligha. Ebből lesz „a lapunkhoz eljuttatott felmérés alapján Orbán, Szél, Vona és Botka közül kellett választani.”
Nyilvánvaló tehát, hogy ha az LMP rendel egy kutatást a zajló „új pólus diskurzus közepette”, megnézik Karácsony Gergelyt is. Az LMP számára sem lehet mindegy, hogy ha például az LMP külön listával indul Szél vezetésével, és létrejön egy Együtt-Párbeszéd együttműködés Karácsony miniszterelnök-jelöltségével, úgy az mennyire ronthatja a párt esélyét. Mai tudásunk szerint ez az LMP-re nézve nem kockázatmentes, bármennyire nem úgy néz is ki most az LMP körüli médiabuborék. Ez különösen annak tudatában lehet így, hogy a nyilvános kutatások tükrében (lásd korábbi Závecz Research és az Együtt által pár hete nyilvánosságra hozott felmérés) az LMP szavazói is valamiféle együttműködést kívánnak. Ez az „együttműködés” a fejükben aligha azt jelenti kizárólagosan – szemben Szél és a többi LMP-s politikai kommunikációjával –, hogy „civilekkel”, „érdekszövetségekkel” és a 2014-es Összefogásban nem érintett pártokkal kell „együttműködni”. A „civilekkel együtt” vagy a „választókat nem a technika, hanem a programok érdeklik” szöveggenerátorból kijövő magyarázatok aligha elégségesek számukra. Azok ma már leginkább kommunikációs eszközei annak, ha valaki takargatni akarja stratégiáját.
Ami nem csak abban állhat, hogy az LMP kormányváltást akar, hanem hogy az MSZP potenciális bedőlése és a Gyurcsány feje fölötti üvegplafon következében, illetve az Együtt-Párbeszéd és a Momentum „kitakarásával” a harmadik ellenzéki párt legyen mandátumarányát tekintve a magyar Országgyűlésben – lehetőleg úgy, hogy csak az LMP kerül be a „kis” pártok közül.
LMP-s politikus ugyanis interjúban vagy egyéb megszólalásban még nem tudta megfejteni azt a képletet, hogy bár a párt semmiféle koordinációra nem hajlandó a 2010 előtti szereplőkkel és a 2014-es Összefogás-pártokkal sem, de ezzel mégis minimalizálni képes a fideszes kétharmad esélyét. Pedig a helyzet sajátos azt illetően, hogy a kormányváltásnak és a kormánypárti kétharmad megakadályozásának ugyanaz a minimális feltétele: az egyéni választókerületbeli együttműködés. Ez jelenthet intézményes koordinációt, visszalépéseket vagy el nem indulásokat, stb.
Az LMP mai (!) álláspontja szerint ezek egyikre sem hajlandó a jelenlegi parlamenti pártokkal, sem pedig a 2014-es Összefogás-listán szereplő pártokkal. Helyette például a 8 éven keresztül országgyűlési képviselőként is tevékenykedő Gémesi György mérhetetlen pártjával kíván együttműködni. Ezzel az LMP kevésbé a társadalmi beágyazottságának meglétét kívánja bizonyítani, mintsem a konstruktív szereplőként való reprezentációját. Hiszen annyit tudnak a tanácsadói is, hogy ha már nem kívánnak intézményesen együttműködni, úgy „együttműködőnek” kell látszaniuk, lévén szavazóiknak is ez az elvárása. Az LMP igyekszik is megtenni mindent azért, hogy a szavazóinak megtanítsa: ennek útja a 2014-en túlmutató partnerekkel való együttműködés. Akik vagy nincsenek, vagy jelentéktelenek. De ebben is van az LMP-re nézve ráció, hiszen hogy domináns legyen a „kis” pártok között, ahhoz a már említett együttműködés-pártiság látszatára is szükség van. („Szél szerint 6 hónappal a választások előtt még semmi nem dőlt el és elképzelhetőnek tartja, hogy (…) még egyéb politikai szövetségeket is köthet.”)
Szél Bernadett tehát a nyilvánosságban egyelőre nem tudta megcáfolni azt az elemzői-politikusi konszenzust, hogy a külön indulás koordinálás nélkül maximalizálni tudná a kormányváltás esélyét – ahogyan Botka sem tudta felmutatni, hogy kizárólag a Nagy Összefogás lenne a kizárólagos megoldás. Ha csak annyi Szél válasza, hogy „2014 megmutatta, hogy 2010 előtti világ meghaladása…”, „nekünk az emberekkel kell együttműködnünk”, vagy „felszántjuk az országot”, akkor az LMP vezetése Szél minden imázsépítése mögött azt is priorizálja, hogy a párt a Jobbik után a harmadik ellenzéki párt legyen, és akár ennek alárendeli a kormány/rezsimváltás lehetőségét is.
Nem szeretnék arról vitatkozni – a politika minden törvényszerűségét tiszteletben tartva sem –, hogy ez mennyire legitim cél, és abban sem vagyok biztos, hogy az LMP nem módosít majd a stratégiáján. Ez utóbbi nem kis mértékben az Együtt-Párbeszéd együttműködés kilátásaitól függ. Mindenesetre van esély arra, hogy ez az ősz, majd tél eleje arról szól, hogy melyik „kis” párt lesz a domináns. Ha az LMP ezt illetően kedvezőtlenebb pozícióba kerül, mint most, úgy feltételezhető egy finomhangolás. Addig is „gyújtópontban, lőtávolban” és Szélárnyékban telnek majd el a következő hetek az „új pólus” világában.