Halmozza a rakétavédelmi rendszereket Szaúd-Arábia. Csak a múlt héten kettőre is szert tett. A Pentagon jelentette, hogy az amerikai külügyminisztérium jóváhagyta, hogy az Egyesült Államok 15 milliárd dollár értékben adjon el THAAD (Terminal High Altitude Area Defense - végfázisú nagy magassági területvédelmi rendszer) rakétavédelmi rendszert Szaúd-Arábiának. A Reuters hírügynökség tájékoztatása szerint Rijád 44 indító állomást, 360 rakétát, ellenőrző állomásokat és radarokat fog vásárolni Washingtontól. Ugyanakkor a múlt héten Oroszországban több napon át tárgyaló uralkodó, Szalmán bin Abdel-Azíz király szándéknyilatkozatot írt alá Vlagyimir Putyin orosz elnökkel miszerint az olajkirályság Sz-400-as légvédelmi rakétarendszereket vesz Oroszországtól. Mindezt úgy, hogy Szaúd-Arábiának már van Patriot légvédelmi rendszere, amelynek modernizálására 2011 végén 1,7 milliárd dolláros szerződést kötött a haditechnikai fejlesztés másik óriásával, az ugyancsak amerikai Rytheonnal. A THAAD ugyanis a Lockheed Martin terméke.
A két ügylet, a THAAD és az SZ-400-as beszerzése között óriási különbség van, az orosz légvédelmi rendszer hírek szerint 2-3 milliárd „csupán”, ami egyben talán azt is jelzi, hogy az első számú stratégiai szövetséges továbbra is az Egyesült Államok marad. Az orosz nyitás ennek ellenére történelmi, amit az is jelez, hogy maga a szaúdi uralkodó személyesen látogatott el Moszkvába, amit mindeddig egyetlen elődje sem tett meg. A két országot nyilván nagymértékben egymás felé tolta az olajár válság is, de a most bimbózó orosz-szaúdi kapcsolat több ennél.
A 2015 januárjától regnáló uralkodó, Szalmán király új fejezetet nyitott Szaúd-Arábia történetében. Azzal kezdte, hogy felrúgta a hagyományos öröklési rendet, nem tartotta tiszteletben, hogy a legjelentősebb pozíciókat a királyi család idősebb tagjai kapják meg. Koronahercegnek unokaöccsét, Nájifet nevezte ki, az ő helyettesének pedig saját, akkor még 29 éves fiát, Mohamed bin Szalmánt. Az ifjú hercegről azonnal felröppent a hír, hogy ő az ország igazi vezetője, és nemcsak azért mert a védelmi tárca birtokosa is lett. Mohamed gyorsan kimondta, amit elemzők évek óta hangsúlyoztak, hogy Szaúd-Arábia gazdasága jelenlegi formájában tarthatatlan, hiszen teljes mértékben az olajtól függ, és amint az olajár válság is megmutatta, ez végzetes lehet a királyság számára. Ugyanakkor, bár nem mondta ki, de tettei efelé mutatnak, az is nyilvánvaló volt az ifjú reformer számára, hogy országa védelme teljes mértékben az Egyesült Államoktól, az itt fejlesztett fegyverektől függ. Ez valójában igen kényelmes volt Szaúd-Arábiának, hiszen a stratégiai partnerség keretében az olajért cserében megkapta az amerikai fegyvereket. Rijád azonban nyitni próbál, egyelőre új beszállítók felé, s már korábban meglebegtették, hogy jövőbeli beszerzései között szerepelhet a brit Typhoon vadászgép valamint az orosz SZ-400-as légvédelmi rendszer. És nem kíván itt megállni, hanem következetesen tőkét és technológiát próbál vonzani az országba, túllépni azon, hogy megvásárolja a high-tech-et. A herceg gyártani akar, át kívánja alakítani országa gazdaságát, megszüntetni annak kórós függőségét az olajtól. Az orosz fegyverüzletben is ez tükröződik vissza, mint ahogyan Donald Trump amerikai elnök májusi szaúdi látogatása során kötött, összességében a 400 milliárdhoz közelítő megállapodásokban is. Szaúd-Arábia az SZ-400-on túlmenően Kornet-EM típusú páncéltörő rakétákat, TOSZ-1A (Buratino ) típusú rakéta-sorozatvetőket és AGSZ-30 gránátvetőket vásárol Oroszországtól, a világ egyik legelterjedtebb fegyvere, Kalasnyikov gyártásába viszont már be is szállna. A megállapodás szerint Szaúd-Arábia az AK-47 továbbfejlesztett változatát, az AK-103 típusú gépkarabélyokat gyárthatja majd. Trump elnök májusi látogatása során nyélbe ütött történelmi nagyságú ügyletek egy része is már szaúdi gyártásra vonatkozik. Igaz, ezek még csak apró lépések, a Lockheed Martin például egyelőre 150 S-70 Black Hawk típusú helikopter összeszerelésének befejezését tervezi Szaúd-Arábiában, a Jacobs Engineering vegyesvállalatot hoz létre a szaúdi állami olajcéggel, az Aramcóval üzleti projektek menedzselésére a királyságban, a McDermott International hajógyártási kapacitásainak egy részét Dubajból Szaúd-Arábiába viszi át, ahol az Aramcóval közösen egy új hajógyártó komplexumot építenek ki. (Mohamed Dzsavád Zárif iráni külügyminiszter e vizit kapcsán, Trump Iránt bíráló rijádi szavai után jegyezte meg ironikusan, hogy „ez külpolitika, vagy Szaúd-Arábia lehúzása 480 milliárd dollárral?”)
Oroszország ettől még nagyon messze áll, de a múlt heti királyi vizit eredményeképpen máris egymilliárd dolláros alapot hoz létre közös energetikai projektek finanszírozására. A szaúdi orosz nyitás egyértelműen a június óta immár koronaherceggé előlépett királyfi, Mohamed terveinek része. A jövőbeli uralkodó láthatóan számol az Egyesült Államok közel-keleti térvesztésével, Oroszország befolyásának növekedésével, nemcsak országa gazdaságát próbálja több lábra állítani, hanem külpolitikáját és szövetségesi rendszerét is. Mohamedet úgy tűnik nemcsak az ország költségvetésében az olajár lassú emelkedése dacára is még mindig ott tátongó 98 milliárd dolláros költségvetési űr aggasztja, hanem országa imidzse is. Egyértelműen neki tulajdonítják a női jogok kérdésében szeptember végén bejelentett történelmi áttörést, hogy jövő júniustól a szaúdi nők is vezethetnek autót és ehhez nem is kell férfi családtag beleegyezése és a kocsiban sem kell gyámnak ülnie, miközben egy nő vezet. Nem kisebb jelentőségű az sem, hogy szeptember 23-án, Szaúd-Arábia nemzeti ünnepén először engedélyezték, hogy nők is beléphessenek egy stadionba és részt vehessenek az ünnepi koncerteken. Igaz, még csak családtagjaik kíséretében, a családok számára elkülönített szektorban. Idén júliusban az oktatásban is áttörés történt, engedélyezték a lányok részvételét az állami iskolák testnevelésóráin.
Ezektől az apró engedélyektől nem lett még a nők Kánaánja Szaúd-Arábia. A nők feletti gyámsági rendszert nem törölték el, alapvető jogaik jó részétől továbbra is meg vannak fosztva. Bármennyire inkább csak szimbolikus ez a társadalmi nyitás, mégis nagymértékben segíthetik Mohamed koronaherceg gazdasági reformtörekvéseit azzal, hogy a nemzetközi közvéleményben az ő nevéhez fűződik.
