Zavaros a behajtók világa - Az ügyfelek látják kárát

Késik a behajtásról szóló törvény parlamenti jóváhagyása. A magáncsőd 2.0-ról semmi hír, bár a kormány is elismeri megoldásra van szükség.

Képalá Behajtás A legrosszabb az adósoknak amikor már a lakást is viszik

Az igazságügyi tárca mostohán bánik a követeléskezelőkkel - korábbi, népszerűnek aligha mondható nevükön - a behajtókkal. Valójában nem is ennek a gomba módra bővülő szakmának a képviselői az igazi kárvallottjai a nehezen áttekinthető, zavaros jogi helyzetnek, hanem ügyfeleik, az amúgy is nehéz helyzetben lévő családok. A Magyar Követeléskezelők és Üzleti Információt Szolgáltatók Szövetsége (Makisz) tegnapi fórumán Bodzás Balázs, az igazságügyi tárca helyettes államtitkára elmondta, hogy a szakma által kiemelten fontosnak tartott követeléskezelésről szóló törvény tervezete a jövő évi választások előtt biztosan nem kerül az Országgyűlés elé. Ráadásul a hiteladósok számára egykor kecsegtető megoldásként tálalt, és mindeddig eredménytelennek bizonyult magáncsőd törvény új változatára sem lehet egyhamar számítani. A kormánytisztviselő is elismerte, hogy a Makisz jogosan kifogásolja, hogy miközben a legfontosabb törvények hiányoznak, a jogi környezet folyamatosan változik, így az eljárásokat támogató informatikai háttér megteremtése komoly nehézségekbe ütközik.

A követeléskezelésről szóló egységes törvény hiánya olyan helyzetet teremtett, amelynek az ügyfelek látják kárát - mondta lapunk érdeklődésére Barabás Gyula. A Széchenyi Hitelszövetség elnöke példaként megemlítette, hogy nem egyszer előfordult, hogy olyan cégek vásároltak követelést a kereskedelmi bankoktól, amelyeknek erre nem volt jogosultságuk. Akadt közöttük nemzetközi követeléskezelő is. A szakember szerint ez a bank és a cég közötti esetleges összefonódásra utal. Úgy tűnik, mintha az illegális tevékenységért kirótt büntetést a követeléskezeléssel foglalkozó intézmény eleve bekalkulálta volna. Mivel a bank már engedményezte a követelést, ezért csak a portfólióját átadó pénzintézet perelhette volna be a megbízottját, amit nyilvánvalóan nem fog megtenni - mondta Barabás Gyula. Ha már létezne a követeléskezelésről szóló törvény, akkor abban ezt tiltani és szankcionálni is lehetne.

Ugyancsak törvényi szabályozást igényelne az a káros gyakorlat is, hogy az ügyfelek terheit feleslegesen növeljék. Az az általános gyakorlat, hogy - csomagban -, 20 százalékos értéken adja át a bank az adósságot, míg a követeléskezelő 40 százalék behajtására tesz kísérletet. Barabás Gyula szerint az lenne a méltányos, amit a törvény is rögzíthetne, hogy az engedményezett adósságot legfeljebb a Bubor (ez jelenleg az 1 százalékot sem éri el) plusz 5 százalék haszonnal lehetne behajtani. Az a követeléskezelő, amely ettől eltér, 80 százalékos bírságot kaphatna - javasolja az elnök.

A szakember véleménye szerint a behajtási eljárásban célszerű lenne a hiteladósokat két kategóriába sorolni. Az egyikbe azok tartoznának, aki akarnának, de nem tudnak fizetni. Az ő szociális gondjaikat csak állami segítségnyújtással lehetne orvosolni. A másik csoportba a piaci alapon kezelhető adósok tartoznának, akiknek folyamatos fizetőképességét úgy lehet megőrizni, ha elnyújtott futamidővel törleszthetnek. Mindezt tartalmazhatná a törvény.

A magáncsőd jövőjéről Barabás Gyula úgy vélekedett, hogy a jelenlegi lehetőség a tömeges igénybevételre alkalmatlan. Ha új törvény születik, akkor abban figyelembe kell venni a banki tartozások mellett a közüzemieket is.