Újra kell tervezni a paksi bővítést

Jelentős drágulással jár az atomberuházás minap elkottyantott késlekedése, így viszont Magyarország nem tudja tartani az uniónak tett vállalásait.

Egyre biztosabb, hogy rákényszerül a kormány a paksi bővítés teljes újratervezésére. Ennek óvatos beharangozását Süli János Paks-ügyi miniszter már megkezdte – annak bejelentésével, hogy az építkezés késni fog –, arról viszont nem beszélt, hogy milyen sürgető kényszerek teszik szükségessé az egész projekt újragondolását.

Süli a napokban egy konferencián úgy fogalmazott: „módosítani kell az erőmű elkészültének a végső idejét”, így a blokkok közül „az elsőt 2026-ban, a másikat 2027-ben szeretnék átadni”, ami pontosan egy éves csúszás az eredeti ütemtervhez képest. Már ez az egyetlen módosítás is a feje tetejére állítaná a költségkalkulációt, hiszen eddig úgy tervezték, hogy az első új blokk 2025 tavaszán, a második pedig egy évre rá kezdi meg a kereskedelmi üzemet, így a 2026 márciusától fizetendő hitelrészleteket már a piaci bevételeiből tudná fizetni az erőmű, amire már nincs esély. Ugyanakkor a Népszava információi szerint ennél sokkal radikálisabb változásokra kell felkészülni.

Árulkodó a csúszás indoklása: Süli szerint „a korábbi brüsszeli vizsgálatok miatt jelenleg 16+6 hónapos csúszásban vannak”. Jávor Benedek, a Párbeszéd európai parlamenti (EP-) képviselője (az egyik említett eljárás kezdeményezője) arra hívta föl lapunk figyelmét, hogy egyrészt amikor a kormány a paksi beruházási tender elhagyása és az állami támogatással történő finanszírozás ügyében előzetes notifikáció nélkül eltért az EU-szabályoktól, számítania kellett az alapos vizsgálódásra, érthetetlen tehát, hogy ennek időigénye miért nem jelenik meg a tervekben. Másrészt viszont az előzetes ütemtervhez képest a magyar hatósági engedélyezés is jelentős (a létesítési engedély esetében jelenleg már 2 éves) késében van, és az utóbbinak semmi köze az EU-hoz.

Jávor úgy látja, hogy a beruházás már a legelején komoly projektmenedzsment-hibákat mutat, hiszen a megrendelő és a beruházó annak az engedélyezési procedúrának a valós időszükségletét sem tudta reálisan megbecsülni, amelyre egyébként a magyar hatóságokat felügyelő kormánynak közvetlen ráhatása van. Az EP-képviselő úgy érvelt: általános nemzetközi tapasztalat, hogy az előkészítő időszakban összeszedett csúszás az építkezés folyamán tovább nő (a kortárs atomerőmű-építések között nincs olyan, ami a tervezett idő- és költségkereten belül befejeződött volna, a tipikus késés 3-5 év, a tényleges költségek pedig jellemzően a tervekben szereplő szint két-háromszorosára rúgnak). Jávor szerint a kivitelező Roszatomnak nem csak nálunk gyűlt meg a baja a nemzeti és az uniós engedélyezéssel, Finnországban is ugyanez történik, ahol épp most jelentették be a hatósági eljárás egy éves prolongálását.

Jávor a Népszavának azt is mondta: az igazi baj, hogy a késés jelentős költségnövekedést jelent, ami részben abból adódik, hogy a lekötött tőke egy évvel hosszabb ideig „nem termel” – de az építkezésen dolgozókat is hosszabban kell fizetni –, a törlesztés megkezdésének viszont fix időpontja van. Mindez azért jelent nehezen megoldható problémát, mert a magyar kormánynak pénzügyi értelemben nincs mozgástere. Az orosz fél a Putyin-látogatásnál jelezte, hogy nem engedi megváltoztatni a magyar szempontból előnytelen hitelszerződést. Az uniós engedélyezési eljárást lezáró, most nyilvánosságra hozott bizottsági döntés (aminek publikálásával gondosan megvárták az ausztriai választásokat, hogy a jelenlegi osztrák kormány már ne tudja az Európai Bíróságnál megtámadni) pedig azt tartalmazza: Magyarország nem költhet többet a beruházásra a tervezettnél.

A kormány a tavaly Brüsszelnek beadott papírokban rögzítette, hogy nem lesz késés, illetve ahhoz kapcsolódó költségtúllépés – amit már meghaladott a valóság –, és hogy a csatlakozó beruházások (például a szükséges hálózatépítés) költségei is benne vannak a 12,5 milliárd eurós árban, ami tényszerűen nem igaz. Ha viszont a vállaltaktól eltérünk, új uniós engedélyre lesz szükség, hiszen „újraszámolódik” a megtérülés, illetve az állami támogatás mértéke is.

Tervezett veszteség

A paksi bővítés szerdán a parlament nemzetbiztonsági bizottságában is téma volt, ahol Aszódi Attila az LMP-s Szél Bernadett kérdésére megerősítette: a bővítési beruházás éves szinten 7,35 százalékos hozamot fog hozni. Aszódi azonban csúsztatott: az általa említett adat a projekt úgynevezett belső, tőkeköltségek nélküli megtérülése.

A várható tőkeköltség ugyanakkor ennél magasabb, évi 8,79 százalék, vagyis a projekt évente 1,44 százalékos veszteséget termel majd – éppen ezért volt szükség arra, hogy az Európai Bizottság engedélyezze az állami támogatást, vagyis a veszteség költségvetésből történő kiegyenlítését.