Új földesurak a tokaji borvidéken

Publikálás dátuma
2017.10.12 07:00
FOTÓK: KÁLLAI MÁRTON
Fotó: /
Legfeljebb tíz forintot fizet kilónként a szőlőért az állami kereskedőház. A helyiek földmutyit sejtenek, de a síráson kívül nem sokat tehetnek.

– Ne sírj, Zsuzsi! – vigasztalják az asszonyok, de a kötött sapkában, kopott széldzsekiben, mackónadrágban és kitaposott cipőben szüretelő középkorú nő sehogy sem tudja abbahagyni a sírást. A Tolcsva melletti Nyakvágó dűlőben úgy metszi le a furmintfürtöket, hogy közben sós könnyei is belepotyognak a ládába. Pedig a felvásárló nem fizet az emberi fájdalom e különleges manifesztumaiért, amelyek ráadásul épp miatta hullanak.

A nagy kereskedőházak – köztük az állami tulajdonú Grand Tokaj Zrt. – ugyanis jellemzően hetven-nyolcvan, de van úgy, hogy csak tíz forintot fizet a zempléni minősítésű szőlő kilójáért, ha egyáltalán átveszi azt. A Hegyközségi Tanács hivatalos számításai szerint azonban egy kiló szőlő előállításának költsége itt nagyjából 110 forint: vagyis még a kapálás, metszés, vegyszerezés költségei sem térülnek meg.

Nemcsak a korán árván marad, s gyerekkorától magányosan küszködő komlóskai asszony sír most Tokaj-Hegyalján. Meglett férfiemberekben is eltörik a mécses, amikor azt hallják a felvásárlótól: legfeljebb tíz forintot fizet a keservvel megtermelt tokaji szőlő egy kilójáért.

– Tíz forintot, érti, tíz forintot! – emeli meg a hangját a másik soron egy férfi, s dühe a szemközti Kincsem-dűlőig szalad. A ládában halványzöld szőlőszemek keverednek az errefelé oly értékes, az aszú alapanyagként szolgáló botritiszes, megtöppedt, koncentrált cukortartalmú bogyókkal. A felvásárló szerint lisztharmat támadta meg a fürtöket, de az évtizedek óta szőlőt termesztő férfi szerint ez nem igaz, semmi bajuk a szemeknek. Az egyharmad hektáron gazdálkodó nyugdíjas azt mondja, inkább hazaviszi az összes termést, és magának csinál belőle bort, minthogy elkótyavetyélje a semmire. Így ugyan egy forintnyi bevétele sem lesz az egész éves munka, fáradtság, és a permetszerekre meg napszámosokra kifizetett kiadások fedezésére, de legalább a saját borát issza majd, amiről tudja, hogy nem tíz forintot ér alapanyagának kilója.

– Nem érdekelnek a helyiek kisded játékai: lábon eladtam az egész termést tavasszal egy szlovák felvásárlónak, kilónként száz forintért úgy, hogy minden költséget a vevő állt, végezte a tavaszi munkákat, a vegyszerezést, a szüretet, mindent – mondja egy tízhektáros gazda az Olaszliszkához közeli benzinkútnál, ahol hirtelen három-négy termelő is összeszalad délelőtt. Látszik, irigylik az előrelátó „hazafiatlant”, aki nem várta meg, míg az állami cég nagy kegyesen felvásárolja a szőlőjét, hanem jó áron külföldre értékesítette azt. Mások arra panaszkodnak: a Grand Tokaj Zrt. idén tavasszal írt nekik egy levelet, miszerint igényt tartanak a szőlőre, ám szeptemberben mégsem álltak elő szerződéssel.

– Ha augusztusban szólnak, hogy nem veszik át a szőlőt, lett volna időnk új vevőt keresni. Van itt egy alföldi nagy borász cégnek képviselete, azzal még lehetett volna alkudni, de most ők is lenyomták az árat, hetven forintot akarnak adni egy kilóért – panaszkodik egy vattakabátos férfi. Volt viszont, aki megvédte a felvásárlókat, mondván: tavaly kevés volt a szőlő, idén viszont sok, így óhatatlan, hogy a minőségi szempontok kerülnek előtérbe. Egyes vélemények szerint a Grand Tokaj Zrt. egyenesen megmentette azokat, akik előtt csak két választás állt: vagy egy fillért sem kapnak a szőlőért, vagy be kell érniük a hetven-nyolcvan, még rosszabb esetben a tíz forintos kilónkénti árral.

Kiemelt fejlesztési térség
Az Orbán-kormány 2014-ben jelentette be, hogy kiemelt fejlesztési térséggé nyilvánítja a Tokaji Borvidéket, s erre 33 milliárd forintot szán.
A hosszú távú programok közül az egyik legfontosabbként jelölték meg a „Tokaji Életpályaprogram” elindítását, amelynek célja a térség borásztársadalmának megtartása, a magasan szakképzett minőségi munkaerő kiáramlásának megállítása, a negatív demográfiai folyamatok – elöregedés, elvándorlás - visszafordítása. A program része a Tokaji Állami Földalap, amely a minőségi szőlőtermesztésre hajlandó, de tőkehiánnyal küszködő gazdálkodókat jó minőségű szőlőparcellákhoz juttatná.
Ennek eredményeképpen a Tokaji Borvidéken a szőlőtermesztésbe ténylegesen bevont területek nagysága az évtized végére 5500-ról 7500 hektárra nőhet, és az ágazat a jelenlegi 5-6000 ember helyett 7-8000 számára biztosíthat megélhetést – olvasható a kormány víziójában. A helyiek szerint viszont az idei szüret is azt jelzi: inkább az elvándorlás fog erősödni, s hiába lesznek majd keveseknek nagy birtokai itt is, nem marad ember, aki műveli, metszi és leszedi a szőlőt.

A történelmi borvidék, ahol egykor királyoknak, hercegeknek és grófoknak voltak birtokai, most forrong. Sokan azt mondják: új „királyok, hercegek és grófok” veszik át apránként a területeket, s azért lehetetlenítik el alacsony felvásárlási árakkal a termelőket, hogy elkeseredésükben minél többen meg akarjanak szabadulni az ültetvényektől. Ha valaki élelmes, közel van a tűzhöz, és apránként, nyomott áron felvásárolja e birtokokat, potom pénzért, hatalmas vagyonhoz jut.

A feltételezést számok is alátámasztják: az utóbbi időben egyre több kis tulajdonos dönt úgy, hogy a kínlódás helyett inkább eladja a birtokát. Takács László olaszliszkai hegybíró szerint tavaly ősz óta az addigi pangó „ültetvénypiac” megmozdult, sorra jelentkeztek nála azok, akik e kiszolgáltatott helyzetben inkább befejeznék a szőlőművelést. Az eladói kínálat persze mindjárt lejjebb is vitte az árakat: amíg korábban egy átlagos, hatsoros szőlőt – ami nagyjából harmadhektár – egymillió forintért kínáltak errefelé, addigra ma egy ekkora terület, részben épp az eladási nehézségek miatt már csak félmilliót ér.

De miért nem lehet jó áron eladni és megvenni a tokaji szőlőt, miközben maga a tokaji bor keresett a világpiacon? A helyiek szerint ennek lehetőségét az állam rontotta el, amikor néhány éve új menedzsmentet nevezett ki a Tokaj Kereskedőház – a Grand Tokaj Zrt. elődje – élére, s az új vezetők azonnal botrányt kiáltottak, mondván: át kell világítani a cég teljes árukészletét, mert nincs minden rendben a borok papírjaival. – Ezzel azt sugallták, hogy a tokaji borokat hamisítják, miközben később kiderült, hogy rendben voltak a papírok. Csakhogy addigra már megtörtént a bizalomvesztés. Ha ezt véletlenül csinálták, az sem túl szórakoztató, de ha direkt, és a borvidék „olcsósítása” volt a cél, akkor meg egyenesen ördögi a terv. Igaz, hogy azóta már megint új vezetők vannak a Zrt-ben, de lám, továbbra sem lehet eladni a szőlőt, az emberek szabadulnak meg a területektől – mondta egy borosgazda.

Köteles László, a tolcsvai Kincsem dűlőben szintén apróbb ültetvénnyel rendelkező komlóskai polgármester szerint Erdőbénye alatt, Tállya, Mád, Tarcal és Tokaj környékén már a többhektáros birtokok a jellemzők, azt a részt felvásárolta a politika és a nagytőke. Demeter Ervin a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kormányhivatal elnöke és Lázár János a miniszterelnökséget vezető miniszter Mádon rendelkezik birtokkal, – igaz, utóbbié alig 1,3 hektár, ami inkább hobbiméretnek tekinthető –, Mészáros Lőrinc pedig előbb Tokaj egyetlen ötcsillagos szállodáját vette meg, majd családi cégén, a Búzakalász 66-on keresztül nyomott áron, 120 millió forintért bekebelezte a korábban francia tulajdonban álló, 50 hektáron gazdálkodó bodrogkeresztúri Dereszla Pincészetet is.

Andy Vajna a feleségével, Tímeával együtt tavaly több alkalommal is megjelent a borvidéken, és konkrétan alkudott az akkor még pénzügyi nehézségekkel küszködő, szintén francia tulajdonú, csaknem 200 hektáros ültetvényen gazdálkodó Pajzos-Megyerre, ám annak tulajdonosa végül rendezte sorait, és elállt az ügylettől. A helyiek nem tudnak arról, hogy Vajna most egy másik birtokra alkudna, de nem is zárják ki ennek lehetőségét. Szavaik szerint Mád és Tokaj környékét gyakorlatilag már felvásárolták politikusok, államtitkárok, helyettes államtitkárok, vezető beosztású állami tisztségviselők, s a holdudvarukba tartozó gazdasági szakemberek, bankárok, gabonakereskedők, lassan kialakítva itt az urak és zsellérek új fogalomkörét. Közszájon forog egy történet az egyik mádi politikusfeleségről, aki az alacsony bérre panaszkodó napszámosoknak azt mondta: lesz még olyan, amikor fizetségként örülni fognak egy zsíros kenyérnek is.

Köteles László azt sejteti: mivel Tokaj-Hegyalja déli területei immár elkeltek, az új földesurak most az Erdőbényétől Sárospatakig és Sátoraljaújhelyig tartó északi területre összpontosítanak. Csakhogy itt még mindig jellemző az elaprózott birtokrendszer, ezért a termelők ellehetetlenítésével a legegyszerűbb felvásárolni a kisbirtokokat. E területeket sokan kárpótlásként kapták, s jellemzően maximum fél hektárnyi van egy-egy család tulajdonban. Régebben az itt termelt éves bevételből akár egy kisebb autót is meg tudtak venni – árulta el az egyik hegybíró –, mára viszont a nyomott felvásárlási árak miatt leginkább a veszteség jellemző.

Tokajban most mindenki a hosszú és napos őszben reménykedik. Sokan lábon hagyták a szőlőt, mert se tíz, se nyolcvan forintért nem szüretelik le. Inkább a szerencsében bíznak: az aszúsodó szemek kilójáért akár kétezer forintot is megad a „korrekt zsidó ember” – mondják. Így nevezik azt a tállyai magángazdálkodót, aki saját éttermében forgalmazza kis tételben készített borait, s a Grand Tokaj Zrt. helyett az aszút is felvásárolta eddig. Hozzá küldik majd a zokogó Zsuzsit is, másban ugyanis már nem bíznak. Legfeljebb a csodában.

"Néhány tucat ilyen termelőről beszélünk"
– A Grand Tokaj Zrt. a tokaji eredet-védett bor alapanyagául szolgáló szőlőt a Hegyközségekkel is egyeztetve 100, 150 és 250 forintos kilónkénti áron vásárolja fel mustfoktól függően, a terveknek megfelelően – válaszolta kérdéseinkre Goreczky Gergely.
A társaság vezérigazgatója szerint nyolcvan forintos áron a zempléni kategóriájú szőlőt vásárolja jelenleg is a társaság, ahol alacsonyabb mustfok és magas a tőketerhelés. "Évek óta a jó minőségű szőlő felvásárlására törekszünk. Azokkal a termelőkkel nem kötöttünk az idén Tokaji-OEM minősítésű szőlőre szerződést, akik nem a megfelelő minőségű szőlőt hozták be a korábbi években, esetleg nem teljesítették a szerződéses feltételeket és máshová adták el a leszerződött termést, vagy akik ültetvénye nem a megfelelő egészségi állapotban volt az év során folytatott ültetvény ellenőrzések során.
Néhány tucat ilyen termelőről beszélünk, de több mint 1000 kistermelő teljesíteni tudta az elvárásokat, akikkel jó a kapcsolatunk és velük a terveknek megfelelően zajlik a szüret" – állította. Goreczky szerint eddig már csaknem 30 ezer mázsa szőlő felvásárlása és feldolgozása megtörtént a Grand Tokajnál. 2017-ben a szokásosnál nagyobb mennyiségre és minőségben egy jó évjáratra számítanak a társaság szakemberei.

2017.10.12 07:00

Orbánról jót vagy semmit

Publikálás dátuma
2018.11.13 08:00

Fotó: MINISZTERELNÖKI SAJTÓIRODA/ SZECSŐDI BALÁZS
Az RMDSZ és a Fidesz összeborulásának egyik legtragikusabb eredménye az erdélyi magyar nyilvánosság "kivégzése" lett. Az „ingyenpénznek” komoly ára van.
Egyik napról a másikra szüntette meg a bukaresti rádió magyar adása Magyari Nándor László kolozsvári szociológus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem oktatójának szerződését. Magyari évek óta keddenként jelentkezett heti jegyzettel a közrádióban. A szerződésbontás formálisan rendben van, a  történet mégis igen súlyos, mérföldkőnek számít a romániai magyar médiatérben. Hogy miért? Azért, mert az utóbbi években Magyarországról szinte irigykedve figyeltük, hogy Romániában a közmédia (viszonylag) szabad maradt. Miközben a romániai magyar médiát egészében kezdte lenyelni a Fidesz, a román közszolgálati rádiók és televíziók magyar adásai a román és a magyar kormányt, illetve az RMDSZ-t érő bírálatoknak, a velük szemben kritikus véleményformálóknak változatlanul teret adtak. (Az erdélyi magyar médiatermékek többsége Fidesz közeli cégek és magyar állami támogatásból működő alapítványok tulajdonába került. Az RMDSZ alapítványa, a Progress az RMDSZ-Fidesz végső összeborulás eredményeképpen gazdasági okokra hivatkozva megszüntette 2017. januárjától a liberális szemléletű, az Orbán-kormány illiberalizmusával szemben kritikus Erdélyi Riport hetilapot és menesztette a legolvasottabb magyar portál, a maszol.ro véleményrovatának minden „balliberális” publicistáját.) Magyari műsorának kiebrudálására október 30-i, „Egy ámokfutás utolsó lépései” című jegyzete után került sor. A román és magyar kormánnyal szemben egyaránt következetesen kritikus szerző jegyzetében ugyanis azt a kérdést teszi fel (nem először), hogy „vajon a rommagyar formációk (már az egyéni haszonszerzésen túl) nem csupán a Fidesz sugallatára/utasítására maradnak az illiberális irányba haladó hatalmi pártok mellett? Annál is sürgetőbb a kérdés megválaszolása, mert úgy tűnik, hogy szinte tökéletes csapda, amibe belesétáltak, és ha Dragnea bukik ez biza hosszú távra fogja esélyeiket szinte lenullázni.” Az egy nappal korábbi Kelemen Hunor – Orbán Viktor budapesti találkozó kapcsán pedig azt állította, hogy a két magyar vezetőről készült fénykép „jól mutatja az itteni (és az ottani) főnök helyzetét. A kényszeredett mosoly, mely Kelemen Hunor arcán ül, a meglepett tekintet és mimika, a megalázkodó testtartás, a kardotnyelt Orbán Viktor mellett, semmi jót nem ígér. A rommagyar vezér, minden bizonnyal nem kapott engedélyt a Dragnea-tól való elszakadásra, menetelni kell az illiberális úton, egyébként oda a magyarországi pénzek, és kegyvesztetté válik a vezér. Semmi más nem számít”. Ezek után a Liviu Dragnea vezette kormányzó román Szociáldemokrata Párt volt szenátorából lett rádióvezér Magyari nyelvezetére hivatkozva bontotta fel azonnali hatállyal szerződését. Tény, hogy Magyari „nyelvezetével” mindig is voltak gondok, nem egyszer közölt személyeskedésbe átcsapó jegyzetet, de mindeddig azt senki sem kifogásolta a rádió vezetéséből, a román közszolgálati rádióban pedig eddig szabadon lehetett bírálni mind a román politikai elitet, mind az RMDSZ-t, mind az Orbán-kormányt. A Fidesz irányította RMDSZ keze azonban már elért a román közmédiáig, legalábbis annak bukaresti szerkesztőségéig. A múlt héten Bukarestben és Kolozsváron is tárgyaló Szijjártó Péter készségesen meg is ígérte román kollégájának, hogy „Magyarország sem fog semmilyen politikai alapon, elfogult nem kormányzati szervezetek véleménye alapján elindított politikai támadást támogatni Románia ellen”. (A román jogállamiság kérdése épp ma kerül újra terítékre az Európai Parlamentben.) A magyar külügy első embere az RMDSZ-hez sem érkezett üres kézzel, Kolozsváron azt jelentette be, hogy Székelyföldre is kiterjeszti Magyarország azt a gazdaságfejlesztési programot, mely Erdélyben eddig Maros megye mezőségi részén nyújtott támogatásokat gazdálkodóknak és kisvállalatoknak. Egyszerűsítve úgy is fogalmazhatnánk, hogy a Fidesz lenyelte Erdélyt, befolyása Bukarestben is egyre jelentősebb. Az RMDSZ, amely több mint két évtizeden át a Kárpát-medencei magyarság legerősebb és mindvégig önálló politikai ereje volt, mára kettős kiszolgáltatottságba került, Budapesttől való függősége pedig immár romániai pozícióit fenyegeti. Merthogy, amint Magyari fogalmazott egyik jegyzetében, „ingyenebéd a korrupciós láncolatban sincs”. Az erdélyi magyar média tehetetlen, ugyanis az vagy direkt magyarországi Fidesz- és kormányközeli tulajdonban van, vagy RMDSZ alapítványi tulajdonban, a néhány még létező független médiatermék pedig a román állami támogatásokat kezelő RMDSZ alapítvány, a Communitas, vagy magyar állam támogatása nélkül nem tud létezni. Főképp nem úgy, hogy az Orbán-kormány milliárdokból fejleszti saját erdélyi médiabirodalmát.  

Parászka Boróka: nem kell kompromisszumot kötni

Valóban változik-e a helyzet, érezhető-e politikai nyomás a szerkesztőségen? - kérdeztük Parászka Borókától, a marosvásárhelyi közrádió magyar adásának szerkesztőjétől, az egyik legismertebb erdélyi médiaszereplőtől. Parászka szerint az erdélyi magyar média tere pontosan olyan ritmusban szűkül, mint a magyarországi, és a sajtószabadságot nagyon hasonló módon korlátozza a hatalom, amit eufemisztikusan „tulajdonosi körnek” szoktak nevezni. A román közmédia hosszú időn át nagyon szerencsés helyzetben volt, mert a „tulajdonosi kör” maga a rádió és tévéilletéket fizető állampolgár volt, biztosított volt az anyagi és tartalmi függetlensége. A rádióilletéket néhány éve eltörölték, a közmédia függővé vált a költségvetéstől. „Ezzel együtt a közmédiának abban a részében, ahol én dolgozom, a tartalomgyártás eddig zavartalanul, hatalomgyakorlás nélkül, szabadon működik. Ez pedig a szerkesztőség stratégiai döntésének, a szerkesztőségen belüli szolidaritásnak, a szakmai szervezetek támogatásának köszönhető. Engem háromszor jelentettek fel csak az idén, immár a legmagasabb, média ellenőrző hatóságnál, az Audiovizuális Tanácsnál. A korábbi években is gyakoriak volt a feljelentések, a mobbing, a fenyegetések. Az idei eljárás hasonló volt ahhoz, ami tavaly a Pátria Rádió munkatársát, Gazdag Józsefet érintette. Őt a szlovák frekvenciatanács, névtelen feljelentés alapján lefolytatott eljárás után, figyelmeztetésben részesítette egy műsor miatt, amelyben a CEU körüli vitákról volt szó, illetve elhangzott egy Bődöcs Tibor -féle Orbán paródia is. Az én műsoromat is azért jelentették fel – többek között – mert kritikus az Orbán-kormánnyal, illetve mert ellenzéki meghívottjaim voltak (az egyik kifogásolt meghívott Szalai Erzsébet, a másik Hont András illetve Böröcz József volt). A román audiovizuális tanács bekérette a hanganyagokat, azok fordítását, kielemezték a tartalmakat. Több hónapon át folyt az eljárás, de nem találtak kifogásolni valót.” A marosvásárhelyi újságíró elmondta, az ő műsoraiban is rendszeresen felmerülnek romániai, magyarországi ellenzéki témák, megszólalnak ellenzékiek. És nem csak az általa vezetett Értsünk Szót adásában, de a rádió többi műsorában is folyamatosan figyelemmel kísérik a legvitatottabb kérdéseket (így a CEU-t is, a menekültválság eseményeit, a közép-kelet európai korrupciós ügyeket, az újságírókat és a médiaszabadságot fenyegető atrocitásokat). Igaz, tette hozzá Parászka, hogy a „nyomásgyakorlás, a fenyegetések, a lejárató kampányok nem enyhülnek, sőt fokozódnak. Erre számítok a továbbiakban is, erre készülök”. Értékelése szerint azonban tartósabbnak bizonyul a szakmai elkötelezettség, a minőség. Ma a Marosvásárhelyi Rádió közmédiaként működik, olyan védett térként, ahol máshol el nem hangzó ügyekkel, témákkal szembesül a székelyföldi hallgató, és „ez egy olyan felelősség, amellyel kapcsolatban nem lehet, és nem kell kompromisszumot kötni”. (G.M)

Az erdélyi magyar sajtónak is vége

Az Erdélyi Riport felszámolása és a maszol.ro véleményrovatának megtisztítása kapcsán Tamás Gáspár Miklós 2017. január 3-án a hvg-ben azt a következtetést vonta le, hogy „az erdélyi magyar sajtónak is vége”. Az azóta történtek őt igazolták. TGM akkor úgy vélte, “Az erdélyi magyar értelmiség persze majd a hivatalos médiaszerkezeten kívül is valahogy majd megszervezi önmagát, de az RMDSZ-szel folytatott gyöngéd viszonyának alighanem vége. Így is túl sokáig tartott, és a kölcsönös tolerancia záloga – a hallgatás és a mellébeszélés – már nem áll, mert nem állhat fönn. ”A romániai magyar médiatérből kiszorított értelmiségi réteg azonban máig keresi az önszerveződés lehetőségeit, de a közösségi médián túlmenően egyelőre nem sok sikerrel. És távlatilag sem körvonalazódik semmi, TGM közel két éve megfogalmazott helyzetértékelése máig helytálló: „Egyelőre azonban nincs olyan gazdaságilag és politikailag önálló része a Duna-medencei magyar életnek, amelyben ne Orbán miniszterelnök úr hatalma lenne a döntőbíró. Kikerülni már nem lehet. Szembeszállni vele azonban még mindig lehetséges". 

2018.11.13 08:00
Frissítve: 2018.11.13 08:00

Harmadával kevesebb jut a nehezen élőknek: a szegényeken spórol a kormány

Publikálás dátuma
2018.11.12 07:30

Fotó: / Radó ferenc
Összességében harminc százalékkal kevesebb segítséget kapnak a legrászorultabbak azóta, hogy kormány 2015-ben átalakította a segélyezési rendszert – derül ki egy friss tanulmányból.
A humántárca 2015 márciusától eltörölte a korábbi központi lakásfenntartási és adósságrendezési támogatást, valamint megváltoztatta a méltányossági közgyógyellátás és ápolási díj szabályait. Ezek helyett egységes települési támogatást vezetett be, amit már csak akkor finanszíroz a kormány, ha az adott önkormányzat adóbevételei nem elegendőek a segélyek kifizetésére. Mindössze 260 városban és községben olyan magas az adóerő, hogy az állam egy fillért sem ad a segélyekre, a hazai települések 83 százaléka a legalacsonyabb adóbevétellel rendelkező kategóriába tartozik, ahol a kormánynak kell a zsebébe nyúlni a támogatások kifizetésekor. Mégis sokat spórol a szegényeken az állam, hiszen az új szabályok hatására 2014 és 2016 között drasztikusan, 30 százalékkal csökkent a rászorulóknak kifizetett összeg és átrendeződött a támogatások szerkezete is– olvasható a Tárki múlt héten bemutatott Társadalmi riport 2018 című kötetének egyik tanulmányában. Szociológusok már az átalakítás hónapjaiban arra figyelmeztettek, hogy a foglalkoztatást helyettesítő támogatás megítélésének és keretének járási szintre emelése, valamint a helyi segélyek átalakítása miatt sokan kieshetnek a támogatásból a rászorulók közül. Kopasz Marianna és Gábos András tanulmánya is ezt igazolja – bár a szerzőpáros rögtön az anyag elején megmondja, hogy a munkát a humántárca szociális ügyekért felelős államtitkársága felkérésére végezték el. A hatásvizsgálat épp azért különösen izgalmas, mert eddig nagyon kevés kormánydöntés társadalmi hatásait értékelő szakértői anyag került nyilvánosságra.
A kutatók az anyaggyűjtés során azt tapasztalták, hogy miközben nem csökkent jelentősen az önkormányzati segélyt igénylők száma, 2016-ban már csak a változás előtti létszám fele kapott pénzt, a támogatásra költött összeg pedig a 70 százalékára esett vissza. Ez a durva zuhanás elsősorban a lakhatást segítő támogatások csökkenése miatt következett be. A Tárki tanulmánya szerint a szinte teljes körű ellátástól két év alatt odáig jutottunk, hogy már csak a városok és falvak háromnegyede működtetett lakástámogatási rendszert, a korábban segélyezetteknek pedig már csak a 44 százaléka kapott segítséget a rezsiköltségek egy részének fedezésére. A gyógyszertámogatást kérők száma alig változott, az ezen a címen megítélt támogatás viszont a kormánydöntés hatására a felére esett vissza és hatalmas a visszaesés a családtagjukat otthon ápolók támogatásában is. 2014-ről 2016-ra megfeleződött a segélyezett ápoló családtagok száma, ráadásul sokkal kevesebb pénzt kaptak, mint korábban. Kopasz Mariann és Gábos András adatokkal igazolja, hogy a kormány átalakítási döntése nyomán kevesebb pénz jut a válsághelyzetben lévők megsegítésére is, holott ez maradt az egyetlen segélyezési forma, amit kötelezően működtetnie kell minden településnek. Csakhogy 2016-ban a 13 százalékuk egyetlen ilyen kérést sem teljesített. Jellemzően az aprófalvak nem tudnak annyi pénzt megspórolni, hogy kisegíthessék a krízishelyzetbe került lakóikat. Ugrásszerűen megnőtt ugyanakkor az áttekinthetetlenebb, kiszámíthatatlanabb „egyéb” támogatás címén megítélt segélyek aránya. 2016-ban már az összes támogatás több mint felét ilyen alapon osztották ki. A Tárki tanulmánya tehát egyértelműen bebizonyítja, hogy a segélyezési rendszer átalakításával a kiszámítható támogatások aránya jelentősen csökkent, ami a szociális biztonság csökkenéséhez vezetett. Ráadásul a legszegényebbek helyzete akkor is romlott, ha valamilyen jogcímen mégis hozzájutottak valamilyen támogatáshoz, mert ilyenkor is sokkal kevesebbet kaptak, mint a törvénymódosítás előtt. Már csak az a kérdés, hogy a kormány a felmérés nyomán akar-e változtatni az új gyakorlaton, hogy segítsen a rászorulókon. A foglalkoztatást helyettesítő támogatás feltételeinek belügyminisztériumi szigorítási terve, hogy a jogosultság jövedelmi határának megállapításakor vegyék figyelembe egy másik családtag közmunkás bérét is, azt jelzi: ha lesz is változás, az tovább ront a társadalmi periférián lévők helyzetén.

Mindenki rosszabbul járt

A lakhatási szegénység felszámolásáért dolgozó Habitat for Humanity Magyarország még az önkormányzati segélyezés átalakításának évében megvizsgálta az új helyi szociális támogatási szabályzatokat. Az erről készült összefoglaló szerint a települések több mint 15 százaléka egyáltalán nem segítette lakosai lakásfenntartását 2015 márciusától, de a legszegényebbek mindenhol kevesebb pénzt kaptak erre a célra, mint korábban. Minél többen éltek egy háztartásban, annál rosszabbul jártak. Lakásfenntartási támogatást 2013-ban – amikor a segély 90 százalékát még az állam fizette minden település lakóinak – 450 ezer háztartás kapott

Hézagos rezsicsökkentés

Majdnem 370 ezer háztartás kért idén szociális tűzifa támogatást – ezt a Belügyminisztérium (BM) a csepeli Szabó Szabolcs független parlamenti képviselő írásbeli kérdésére válaszolva a múlt héten hozta nyilvánosságra. Az érintettek október 15-ig jelenthették be támogatási igényüket a helyi önkormányzatoknál. A kérelmeket a BM most összegzi, de ahhoz, hogy a települések megkaphassák az erre fordítható pénzt, külön kormánydöntést is kell hozni. Ennél nagyobb baj, hogy az állam csak a fa árát téríti meg, a tüzelő szállításának és esetleg felvágásának költségeit mindenhol az önkormányzatoknak kell kigazdálkodnia.

2018.11.12 07:30
Frissítve: 2018.11.12 12:26