Mint az 50-es években minden nagyobb vállalatnak, a Magyar Rádiónak is volt önálló sportegyesülete: a Bástya Rádió SK. A 100. osztrák-magyar labdarúgó mérkőzésre, amely 1955. október 16-án volt a Népstadionban (104 ezer néző előtt a magyar csapat 6:1 arányban győzött), Budapestre utazott a bécsi rádiósok amatőr focicsapata, hogy megnézze a meccset, és megmérkőzzön a magyar rádiósokkal. A hazaiak örömmel látták vendégül őket.
Egy évvel korábban egy ilyen baráti látogatás még elképzelhetetlen lett volna. 1955 azonban különleges év volt a két ország kapcsolatában. Tavasszal megkötötték az osztrák államszerződést, így az év végéig minden megszálló elhagyta Ausztriát. Rákosi Mátyás, az MDP első titkára bejelentette, hogy a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett élése szellemében Magyarország javítani kívánja kapcsolatait Ausztriával. Szeptember-október folyamán a magyar hatóságok fokozatosan enyhítettek a be- és kiutazási engedélyek kiadásának szigorú előírásain, s az aknazár ellenére normalizálódott a helyzet a határon is.
A bécsiek visszavágóra hívták a magyar rádiósokat. Egy ilyen barátságos mérkőzés ma néhány telefonnal megszervezhető: ha a fogadó fél pályát, szállást és étkezést ad, mint ebben az esetben ígérte, csak az időpontot kell egyeztetni. Ki-ki vonaton vagy autóbusszal, esetleg saját kocsival már indulhat is. Magyarországon 1956-ban azonban egy ilyen esemény előkészítése bonyolult művelet volt. Útlevél és vízum nélkül senki nem utazhatott. Útlevele viszont 1956-ban senkinek nem volt. A határt csak néhány hivatalos kiküldött léphette át, a meghívás - a barátságos mérkőzés - csak félig-meddig számíthatott hivatalosnak. Nyáron megkezdték ugyan a bécsi, hajós társasutazások szervezését, de még csak befolyásos, megbízhatónak minősített emberek fizethettek be rá. A turisták a hajón laktak, javarészt csapatosan járták a várost.
Az utazás előkészítéseként a sportkör először az intézmény vezetőihez fordult, s miután ők – a felsőbb pártszervvel folytatott konzultáció után – az ügy mellé álltak, kérvényezték a csoportos kiutazási engedélyt. A bécsi rádió meghívólevelét kellő indoklással elküldték a Bem térre, a Belügyminisztérium útlevél osztályára. A kérelemhez a 19 fős keret és a négy kísérő személy esetében csatolni kellett egy-egy vállalati ajánlást, értsd: rövid jellemzést, amelyet a személyzeti osztály vezetője, Sarlós Istvánné és Dr. Hartai László elnökhelyettes írt alá. Egyedül Vészits Ferenc, a Rádió sportbizottságának elnöke, a műsorok előkészítéséért és elhangzásáért felelős (úgy nevezték: lebonyolítási) osztály vezetője kapott egyéni útlevelet. Három játékos nem volt rádiós. Nekik saját munkaadójuk ajánlását kellett beszerezni. Az útlevélosztályra küldött kísérőlevélben hangsúlyozták, a bécsi tartózkodáshoz nem igényelnek devizát; vendégül látják őket.
A túra persze nem volt teljesen költségmentes. A legnagyobb tétel az útiköltség volt, de a sportfelszerelés hiányait is pótolni kellett. Először autóbuszt próbáltak szerezni. Szeptember 18-án Szepesi György, a sportosztály vezetője, Vészits Ferenc és Hartai László levélben kérte a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium illetékesét, engedélyezze egy rádiós küldöttség bécsi látogatását az októberi mérkőzésre az Ikarusz gyár által felajánlott autóbusszal. Az Ikarusz vezetősége megígérte, ingyen, mintegy próbajáratra ad egy új buszt, csak az üzemanyagot kell fizetni, s a sofőrről gondoskodni. Ám az ötlet megbukott, mert a közlekedési főigazgató nem engedélyezte e külön buszos utazást, az IBUSZ társasutazási részlegéhez küldte a rádiósokat.
A pénz valóban kevés volt. A sportkör költségvetése fillérre be volt osztva. Az 1956-ra tervezett 50 000 forintból kellett kifizetni két mellékállású edző, a teniszpálya karbantartója és a központi szertáros bérét. A teniszmérkőzéseken a labdaszedők 3, azaz három forintos órabért kaptak. A Rádió focicsapata a BLASZ (Budapesti Labdarúgó Alszövetség) bajnokságában játszott 28 mérkőzést, alkalmanként 20, azaz húsz forintot fizettek a bírónak.
A focicsapat nem rendelkezett a kellő szereléssel sem. Vészits Ferenc a Bástya országos elnökségétől azt kérte, hogy az ausztriai mérkőzésre „egy drb. kapuspullovert és 13 pár sportszárat kölcsönözni szíveskedjen. A kölcsönkért felszerelési cikkeket a csapat bécsi útja után hiánytalanul visszaszármaztatjuk.” Abban az évben három új cipőt vásárolt a sportkör (850 forintért) és 12 tornacipőt (900 forintért). A stoplis csukák javítására évi 500 forint állt rendelkezésre, labdajavításra 200. A legnagyobb kiadást - 3600 forint - a pályabérlet jelentette, mert a Rádiónak nem volt futballpályája. A bécsiekkel is bérelt pályán játszottak 1955 őszén, a pénzügyőrök Pasaréti úti sporttelepén.
A rádió fiatal műszaki munkatársai, akik a csapat gerincét alkották, nem voltak képesek a baráti látogatás költségeit fedezni. Az Arlberg expressz másodosztályú jegye 2910 forintba került, a csoportos útlevél és a vízum költsége 400 forint volt. Az osztrák sportoló kollégáknak szánt ajándékra 1000 forintot szántak. Összesen tehát 4310 forint kellett az útra. A kiutazók hozzájárulása saját zsebből - először 50, majd 100 forint - nem volt elég. A Rádió adott 500-at, ugyanennyit a DISZ helyi szervezete, a többit a szakszervezettől és a sportkör országos elnökségétől kérték.
Az utazást, illetve a mérkőzést október 13-14-ére tervezték, de végül csúsztak egy hetet. A következő szombaton, reggel 3/4 7-kor indult a vonat, és a másnapi meccs után, este 10-kor vissza. A kiutazók indulás előtt leadták személyi igazolványukat és katonakönyvüket a személyzeti osztályon. A meccs eredményét nem tudjuk. Talán azért is merült hamar feledésbe, mert csapat hétfőn szabadnapos volt, és másnap, 1956. október 23-án, mikor dolgozni mentek, már legkevésbé ez volt fontos.
