Nem tudom, jól teszem-e, hogy elmesélem, de van nekem otthon egy féltett kincsem. Látszatra csak egy színes fénykép a Parlamentről, a kupola csúcsán vörösen fénylő csillaggal. Valójában kordokumentum: ezt az inzertet láthatta a nagyérdemű éveken át, amikor a pártállami tévéhíradóban az országgyűlési híreket olvasták be. 1990-ben aztán, mikor az Országházról levették a csillagot, a képet kidobták. A papírkosárból mentette ki nekem valaki, én meg néha kiposztolom a neten, ha azt akarom demonstrálni, milyen mulandó a világ dicsősége.
Csak Kövér László meg ne tudja most, hogy már tényleg nincsen más dolga, mint internetszerte vadászni azokra, akik a házelnöki hivatal engedélye nélkül használják a Parlament képét. Heroikus elszánás egyébként, nem is előzmény nélküli, a főváros például évtizedek óta küzd azért, hogy csak azt hívhassák "Budapest"-nek, aminek ilyetén elnevezésére ő engedélyt ad. De azért tanulságos lenne, ha egy konzultáció keretében feltennénk a kérdést: "Vannak, akik szerint bődületes közpénzpazarlás azon rugózni, hogy a közös nemzeti kultúrörökség részét képező épületsziluetteket vagy fogalmakat ki használhatja és mire, mások szerint jó, ha hivatalnokok tucatszám hülyeségekkel foglalkoznak. Ön mit gondol?"
De igazából az érdekelne: vajon Kövér Lászlóék valóban megnézik, kit tiltanak el a Parlament képének használatától, vagy csak küldenek egy formalevelet mindenhová, ahonnan a kupolás épületet dobja ki a gugli? Mert az Egy nap a városban például kétségkívül egy reklámszagú gasztroblog, viszont a Város Hőse mozgalom elindítója is. Az alapítók az éhező gyermekeknek gyűjtenek rendszeres adományokat úgy, hogy az adakozók a pénzükért cserébe kedvezményeket kapnak a támogató éttermekben.
Józan ötlet, nemes cél. Nem is értem, hogy jutott eszükbe pont a Parlamentet tenni a logójukba.
