- A református miniszterelnök, Orbán Viktor helyeselte, hogy Őcsényben…
- Miért kell azt mondania, hogy református? Elég annyi, hogy miniszterelnök.
- Aki református.
- Így már jó.
- Szóval: Orbán Viktor miniszterelnök, aki református, helyeselte, hogy Őcsényben megakadályozták a magyar állam által hivatalosan is elismert menekültek üdültetését a helyi panzióban. Püspök úr is helyesli? Egyetért Orbán Viktorral?
- A miniszterelnök úr nyilván többet tud a történtekről, én nem tudok igazán sokat. Amit a média megmutatott Őcsényből, az nem alkalmas arra, hogy mélyreható véleményt formáljak erről a dologról. Pár percig tartó felvételt láthattunk, hisztérikus felszólalásokat, kiabálásokat, érzelmi túltöltést, illetve értesültünk egy bonyolult történetről. Őcsényben több mint kétezren laknak, a terembe, ahol a felvétel készült, legfeljebb nyolcvanan férnek be. Számomra az egészből az derült ki, hogy sem az egyik, sem a másik fél, tehát a panziótulajdonos és a menekültek integrálásával foglalkozó szervezet sem tett meg néhány dolgot, amit szerintem meg kellett volna tennie.
- Például mit?
- A református egyháznak van menekültekkel foglalkozó missziója, régóta csináljuk, rendkívül szigorú szabályok vannak. Hiszen ezek az emberek Magyarországtól, Magyarország kormányától, közvetve Magyarország miniszterelnökétől – aki református – kaptak menekült státuszt. Magyarország tehát ezeknek az embereknek menekült státuszt adott, nem tegnapelőtt érkeztek ide, jó ideje nálunk vannak. A másik kérdés az, hogy egy település véleményt nyilvánítson-e a saját magát érintő ügyekben.
- Nem tartja felháborítónak, ami Őcsényben történt? És a miniszterelnök reakcióját sem?
- Az, amit a tévében látni lehetett, természetesen meghökkentő, megdöbbentő és kétségbeejtő, hogy emberek így gondolkodnak. De, kérdezem: valóban ez történt?
- Fülöp János, Őcsény polgármestere nem véletlenül mondott le. Tény, hogy elszabadultak az indulatok. Kérdés, hogy Orbán Viktor megszólalása enyhítette-e a feszültségeket, vagy éppen ellenkezőleg.
- A miniszterelnök nem konkrétan erről beszélt, hanem azt jelezte, hogy akár meghökkentő, felháborító vélemények legyenek is, a véleménynyilvánítás jogát nem lehet megvonni egy közösségtől. Nem lenne túl jó bevezetni Magyarországon egy olyan rendszert, hogy csak akkor lehet véleményt nyilvánítani, ha az valakinek megfelel vagy jó és nem háborítja fel. Erről szól, többek között, a demokráciának nevezett valami, hogy el lehet mondani a véleményünket. Az újságírók is ezerszer találkoznak olyan esettel, hogy csúnya vitatkozások után perek indulnak, a felek elmennek a bíróságra, a bíróság pedig megállapítja, hogy az illető csak a véleménynyilvánítási jogával élt. A miniszterelnök szerintem erről beszélt. Azt, hogy Őcsényben valójában mi történt és hogyan történt – ne haragudjon –, ezt a médiából nem tudtam meg. Valószínűleg el kell mennem Őcsénybe, és meg kell kérdeznem. A mostani felháborodók közül megkérdezte valaki az ottani embereket? Mélyére néztek ennek a dolognak? Vagy csak megint van egy ügy, amin ki-ki kipróbálhatja önmagát?
- Orbán Viktor volt Őcsényben?
- És felháborodott? Ismétlem, ő sem Őcsényről beszélt, és én sem Őcsényről beszélek, nem voltam ott, nincs is hozzá jogom. Én arról a hisztériáról beszélek, ami ebben az országban megy. Ennek is megvan az oka, de ez inkább már civilizációs jelenség. Rendkívül összetett krízisről van szó, amit nevezhetünk menekültügynek, migrációs krízisnek is. Ha belegondolunk, 60 millió ember érkezhet Európába, és ezt nem én találtam ki, hanem az ENSZ meg a NATO jelezte...
- Nem egészen…
- ...hadd fejezzem be. Lehet minderről érzelmi alapon beszélni, és ha érzelmi alapon nézzük, egyszerű a dolog. Aki menekült, azt be kell fogadni, szeretni kell, segíteni kell, támogatni kell. De vannak felelősségi kérdések is. Engedje meg, hogy elmondjam: a délszláv háború idején a lakásomban voltak menekültek, és nem is csak egy napig, egy fotócska erejéig, hanem hosszú ideig. Fel kellett tennem magamban a kérdést: rendben, hat embert oda tudok ültetni az asztalomhoz, saját költségen meg tudom etetni, de a hetediket, a nyolcadikat, a kilencediket is oda tudom-e ültetni? Továbbá, szabadságomban áll-e azokat az asztalomhoz ültetni, akiket szívem szerint szeretnék, vagy esetleg megparancsolja nekem valaki, hogy kiket ültessek oda? Ez egy ilyen típusú kérdés.
- Most, ugye, tényleg nem Őcsényről van szó? Mert ott teljesen más szituáció volt.
- Mondtam, hogy nem Őcsényről beszélek, hanem a problémáról, ami valamilyen módon elérkezett Őcsénybe is. Ott így reagálták rá. És hogy ez kinek a felelőssége? A médiáé? A politikáé? A civilizációs krízisé, amiben élünk? Felelősségük van az egyházaknak is? Én ezt most nem tudom magának megmondani. De azért egész Őcsényt nem lökném kollektív bűnösségbe.
- A református egyház és a kormány nemrég megújította az 1998-ban kötött megállapodását. A mostani szövegből kikerültek a „menekültek”.
- Benne vannak, csak nem vette észre. Olvassa el a felzárkózásról és az integrációról szóló részeket.
- Elolvastam. A „menekültek” kifejezés sehol nem szerepel.
- Lehet a szavakon lovagolni, de nem hiszem, hogy ez lenne a lényeg. A megállapodás azokat az elveket rögzíti, amelyek mentén az egyház és a kormány eddig is együttműködött egymással, többek között menekültek integrálása ügyében.
*
Mit is mondott Orbán?
Annak eldöntésére, hogy ominózus nyilatkozatában a magyar miniszterelnök valóban nem Őcsényről beszélt-e – ahogyan Bogárdi Szabó István református püspök állítja –, az eredeti hírt idézzük. Az MTI szeptember 29-ei tudósításának címe: „Orbán: nincs kivetnivaló az őcsényi tiltakozásban”.
A hír: A miniszterelnök szerint semmi kivetnivaló nincs abban, hogy Őcsényben tiltakoznak a migráns gyerekek táboroztatása ellen, mert annyit hazudtak már a magyaroknak migránsügyben, hogy nem hiszik el, hogy csak gyermekek érkeznének.
A tallinni uniós csúcsra érkező Orbán Viktor magyar újságíróknak nyilatkozva arra kérdésre, hogy mit gondol arról, hogy Tolna megyei Őcsényben a helyiek tiltakoztak migráns gyermekek táboroztatása ellen, kijelentette: „semmi kivetnivalót” nem talált benne.
Nem akarnak az emberek migránsokat befogadni, „nem akarnak az országba és nem akarnak a falujukba”. „Annyit hazudtak már nekik migránsügyben, hogy nem hiszik el, hogy csak gyerekek fognak jönni” – közölte.
Mint mondta, „a magyar ember szereti a gyerekeket”, és az elesetteket mindig szívesen segíti, de „annyit hazudoztak migránsügyben, hogy ha azt mondják, hogy gyerekek fognak jönni, arra azt mondja a magyar: először gyerekek, aztán a szülők, aztán családegyesítés, és ott vagyunk a bajban”.
Nagyon helyes, hogy határozottan, hangosan és érthetően fejezték ki a véleményüket – jelentette ki a kormányfő.
Eddig az MTI híre.
A menekültek szállása egy panzióban lett volna, a panziós kocsijának kerekeit kiszúrták. A Magyar Nemzet a héten arról írt, hogy a botrány miatt lemondott polgármester, Fülöp János után egy önkormányzati képviselő, Kötelesné Hamrik Lilla is távozott tisztségéből. Ugyanakkor még mindig nem tudták elérni, hogy feloszlassa magát a képviselő-testület. Szeptember utolsó napjaiban két napon át gyűjtöttek aláírásokat, ezalatt a több mint 2100 választásra jogosult helyi közül 585 támogatta, hogy oszlassa fel magát a testület. A polgármester szavaiból az derült ki: egyre nagyobb az esély arra, hogy újraindul a posztért a december közepén tartandó időközi választáson.
Evangélikusok és reformátusok emlékzsinata
A reformáció máig tartó folyamatot indított el Európában, erre a megújulásra ma is szükség van az igazságtalanságoktól gyötört, háborúkkal sújtott világban. A reformáció 500-ik évfordulóján újra elkötelezzük magunkat a testvéri egységre, az évszázados sebek gyógyítására, az anyaszentegyház szolgálatára minden nemzet és közösség javára – áll abban a közleményben, amit az evangélikus és református egyház közös emlékzsinata adott ki.
Az evangélikusok és reformátusok utoljára 266 évvel ezelőtt tartott közös zsinatot, akkor született megállapodás a szószék- és úrvacsorai közösségről – mondta Bogárdi Szabó István református püspök, a zsinat lelkészi elnöke. Nemzetmegtartó erő lett a reformáció Magyarországon – hangsúlyozta Huszár Pál, a református zsinat világi elnöke.
Az 500-ik évfordulón több száz református és evangélikus gyülekezet szervezett közös alkalmakat – számolt be Abaffy Zoltán, az evangélikus zsinat nem lelkészi elnöke. Nekünk Krisztustól kapott küldetésünk van – mondta Hafenscher Károly, az evangélikus zsinat lelkészi elnöke, aki szerint a reformáció örökösei külön utakat találtak, mégis összetartoznak, mert az alap közös.