A néppárti győzelem már biztos az október 15-re előrehozott parlamenti választásokon, s ezzel az is, hogy az eddigi szociáldemokrata kancellárral együtt megbukott a 2. világháború óta a legtöbbet hatalmon volt szociáldemokrata-néppárti nagykoalíció is. Az adatok még nem véglegesek, a tavalyi államfőválasztás kudarcának tanulságaként ugyanis a levélszavazatokat csak hétfőn számolják össze és teszik közzé. Ausztriában 890 ezren kértek engedélyt arra, hogy ne lakóhelyükön szavazzanak. Tekintve a 6,4 millió fős szavazásra jogosultat, több mint 10 százalék „levelezőről” van szó, akik befolyásolhatják még a végeredményt.
A májusban a tradicionális kereszténydemokrata párt élére választott, messiásnak, csodagyereknek tartott 31 éves Sebastian Kurz teljes megújulást ígért, s ezt olyan meggyőzően adta elő választási kampányában, hogy (86 százalékos adatfeldolgozásnál) 7,77 százalékkal tudta növelni szavazóinak számát, s 31,7 százalékot ért el vele. A korábbi radikalizmusából visszafogott szélsőjobboldali szabadságpárt a becsült adatok alapján sokáig úgy tűnt, hogy megszerezte a második helyet, amikor azonban a bécsi adatok is beérkeztek, 26 százalékkal a harmadik helyre esett vissza. De még így is látványosan erősödött, több,mint 5 százalékkal, 11 új képviselői helyet szerezve. A szociáldemokrata párt a horror előrejelzésekhez képest nem is szerepelt rosszul, a második helyhez elegendő 26,8 százaléka megegyezik a 2013-as első helyezést érő teljesítményével.
Már megszületett az első felmérés arról, hogy a szavazók pártválasztásában mekkora szerepet játszott, hogy ki a vezetője. A változásokat ígérő Sebastian Kurz miatt 42 százalék szavazott az ÖVP-re, a most elbukott kancellár 20 százalékot hozott a pártjának, s nem kis meglepetésre az FPÖ élén 12 éve álló Heinz-Christian Strache csak öt százalékot ért a radikális pártra voksolóknak.
Fotó: AFP/Ronny Hartmann
Váratlanul simán vitte át a 4 százalékos parlamenti bejutási küszöböt a liberális Neos nevű párt (5,1 százalék), amely csak 2013 óta tagja az osztrák országgyűlésnek. A korábban már 10 százalék fölé jutott zöldek viszont kettéhasadtak, politikai és személyi ellentétek is gyengítették soraikat. Vasárnap este úgy látszott, hogy csak a pártból egy hónapja kivált Peter Pilz friss mozgalmának sikerült 4,3 százalékkal a törvényhozásba kerülnie, a hagyományos zöld pártnak viszont, amely tavaly Alexander Van der Bellent juttatta az államfői székre, nem. A zöldeknél hagyomány, hogy az utolsó pillanatban a levélszavazatok mentik őket meg, ebben reménykednek a párt vezetői most is.
Hogy kik kerülnek a választások nyomán Ausztriában hatalomra, egyelőre korai megmondani. A legnagyobb esélye annak van, hogy a néppárt a szabadságpárttal köt koalíciót, ahogyan azt már megtette a 2000-es évek elején is. A Wolfgang Schüssel vezette szövetség anno rendkívül viharos éveket élt át, az Európai Unió pedig akkor először szembesült azzal, hogy egy szélsőséges párt kormányfunkciót kap. Brüsszel szankciókat rendelt ugyan el Ausztriával szemben, de igazából ő maga sem tudta, hogyan érvényesítsen büntetést egy demokratikusan megválasztott párttal szemben. Ma ez a helyzet nemigen ismétlődhet meg, az EU sem olyan erős, s az FPÖ sem olyan szélsőséges, mint 16 éve. De az biztos, hogy a két párt vezényletével jobboldali fordulat következik, főként a bevándorlás kérdésében.
A stájer szociáldemokrata szervezet, amely tavaly májusban kancellárrá emelte Christian Kernt, már a választás estéjén üzent: vonuljon az SPÖ ellenzékbe. Maga a kampányban gyengén szerepelt Kern is jelezte, hogy ha nem tudnak az ország legerősebb politikai ereje maradni, az oppozíciót választják. Eredményeik alapján a néppárttal és a szabadságpárttal is tudnának koalícióra lépni, de legalábbis pillanatnyilag, ehhez a szociáldemokratáknak nem fűlik a foguk.
