Szociális demokráciát!

Botka László lemondását követően széleskörű diskurzus folyik arról, hogy vajon mi az, ami a reményteljes miniszterelnök-jelölt visszalépését követően az MSZP eddig hirdetett vállalásaiból változatlan maradt. Mi az, amit a választók számára az MSZP 2018-tól kínál. Pedig ebben semmi változás nincs: továbbra is érvényes mindaz, amit Botka László – a párt elnöksége által is elfogadott – programjának részeként a nyilvánosság elé tárt.

Az sem módosult, hogy az MSZP a demokratikus erők koalíciójának keretében készül a rendszerváltó kormányzásra. Ugyanakkor egyértelműen a választók tudomására kell hoznunk, hogy bárminemű koalíciós kormányzás kompromisszumos megoldásokat követel majd minden résztvevőtől – amibe az is beletartozik, hogy bizonyos kompromisszumokat bármely koalíciós partner szavazói valamilyen mértékben akár csalódással is fogadhatnak.

Azt is látnunk kell, hogy az Orbán-rezsim hazug, megtévesztő propagandaháborúja 2010-től sajnos megtette a hatását. Hiába szorult be Magyarország a Fidesz-pártállam „illiberális” – értsd: antidemokratikus és tekintélyelvű – zsákutcájába, sokan elhiszik a Fidesz által kitalált álomvilágot. Hiába növekedett a szegénység és a kiszolgáltatottság, az ország jelenlegi vezetői hiába fordították el az országot a fejlett európai demokráciák érték- és érdekközösségétől, hiába válik egyre több ember számára nyilvánvalóvá, hogy az orbánista rezsim urait kizárólag a saját gazdagodásuk érdekli, a Habony-Rogán médiahatalom a közpénzek milliárdjainak gátlástalan felhasználásával hosszú évek alatt félrevezette a lakosság jelentős részét, és az Orbán-rendszert sikeres, egyedül üdvözítő politikai-gazdasági modellként adta el a megtévesztett választóknak.

A demokratikus ellenzéknek ebből a hátrányos helyzetből kell győzelemre vinnie a IV. Magyar Köztársaság megteremtésének ügyét, a modern demokrácia európai értékrendszerét, a szociális piacgazdaság hatékony és a jelenleginél sokkal igazságosabb működési modelljét. Magyarul: szociális demokráciát akarunk!

Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a jövő szociáldemokráciája egyik alapjának a szociális és az elosztási igazságosságnak kell lennie. A szociális terület nem működhet a maradékelv alapján. Ahhoz, hogy nagyságrendekkel több pénzt fordíthassunk az emberekre, meg kell változtatni az elosztási és újraelosztási elveket. Az egyenlőtlenséget növelő politika helyébe az egyenlőség irányába tett intézkedéseknek kell lépniük. Mert: „Egy társadalom valós szövetét az egymás iránt vállalt felelősség, a szolidaritás, a kohézió, a szerencsétlenebb sorba születettek segítése, támogatása, a jobb helyzetűek bizonyos előnyökről való lemondása, az együttműködés alkotja”.

Mi az MSZP-ben azt valljuk, hogy a társadalom igazságos működéséhez egy kifogástalan és egymásra épülő szociálpolitikai rendszerre van szükség. Továbbá alkotmányos garanciákra, a mindenkit megillető emberi jogokra, valamint a méltóság tiszteletére. Számunkra magától értetődő a szociális biztonság megteremtése, az esélyegyenlőség biztosítása, a legrosszabb helyzetűek befogadása, a generációkon átörökített hátrányok ördögi körének megszakítása és a hátrányos megkülönböztetés minden formájának tilalma.

Ennek hiányában nem lehet sikeres sem a gazdaság, sem az ország. A szociálpolitikai intézkedések nem kiegészítik a többi társadalompolitikai stratégiát, hanem annak szerves részei. Ezek nélkül nem képzelhető el egy fejlődő, élhető, méltányos és igazságos társadalom. 

Nekünk, magyar szocialistáknak mély meggyőződésünk, hogy az új rendszerváltáshoz a legnagyobb társadalmi támogatást azzal tudjuk megszerezni, ha a választók számára egyértelműen megfogalmazzuk: a többi demokratikus párttal közös célunk a jogállamiság, a parlamenti demokrácia, a hatalmi ágak függetlenségének helyreállítása. Nem kormányváltásra, hanem rendszerváltásra készülünk! Ebben a rendszerben pedig nem lesz lehetőség a közpénzek gátlástalan elrablására, ahogy ez Orbán Viktor jelenlegi rezsimjében működik. Nem lesz lehetőség irányított közbeszerzésekre, s nem lesz lehetőség haveri maffia-kapitalizmusra. Továbbá, nem lesz lehetőség a média függetlenségének felszámolására, és nem lesz lehetőség az igazságszolgáltatás kormányzati befolyásolására sem.

Mi, MSZP-sek az új rendszerváltás alapvető kérdésének tekintjük az arányos és igazságos közteherviselést, ami természetesen azt jelenti, hogy a gazdagok, a tehetősebbek a jelenleginél nagyobb mértékben vegyenek részt az ország felemelkedésében, miközben a nehéz körülmények között, sokszor méltánytalan nyomorban és kiszolgáltatottságban élők sokkal kedvezőbb adóterheket, vagy akár adómentességet is élvezhetnek.

Ne legyen tévedés: az MSZP progresszív jövedelemadót akar, és bátran szembenéz azzal, hogy Orbán egypárti állama ezt eleve szeretné kizárni. Hát persze: hiszen a Fidesz pártállami rendszere a haverok és cimborák meggazdagodására épül. Az új, IV. Magyar Köztársaság célja viszont nem lehet más, mint a széles néptömegek felemelkedése és boldogulása.

Az MSZP programjának középpontjában az általános jólét és a szociális biztonság növelése áll. A munkavállalók és a kisvállalkozók létbiztonságának megteremtése központi kérdés lesz a IV. Magyar Köztársaság kormány-programjában. Helyre kívánjuk állítani a társadalombiztosítás alkotmányos kötelezettségét, azaz az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás mindenkire kiterjedő rendszerét.

Erre kínálunk szövetséget mindenkinek – és nemcsak a demokratikus pártoknak, hanem minden, igazságos és emberhez méltó életre vágyó honfitársunknak.

2017.10.18 08:03

Kofi Annan maga volt az ENSZ

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének korábbi főtitkára, Kofi Annan halála okozta megrázkódtatás óta az a kérdés foglalkoztatott, hogy mi tette őt ennyire kivételessé. Véleményem szerint egyszerűen az, hogy Kofi Annan egyszerre volt páratlan és mégis közülünk való. Különleges globális vezető volt, akiben jóformán bárki megláthatta saját magát. A messzi szegénységben, válságok között és reménytelenségben élők szövetségesükre találtak benne, a kezdő ENSZ-kollégák nyomdokaiban járnak, úgy a fiatalok is, akiknek a végsőkig azt mondta, hogy „mindig emlékezzetek arra, hogy soha nem vagytok túl fiatalok ahhoz, hogy vezessetek, mi pedig soha nem leszünk túl idősek ahhoz, hogy tanuljunk”. Korunkban csak kevesek tudták úgy összehozni, megnyugtatni és egyesíteni az embereket egy közös cél iránt a közös emberiségünk érdekében, mint Kofi Annan tudta. Egy régi vicc szerint a diplomácia művészete az, hogy semmit nem mondunk, különösen úgy, hogy közben beszélünk. Kofi Annan mindent ki tudott fejezni néha még anélkül is, hogy akár egy szót is kiejtett volna. Ez a benne mélyről jövő méltóságból, erkölcsi meggyőződésből és emberiességből fakadt. Gyengéd, ütemes hangja mindenkit mosolyra csalt és zenének hallottuk. Szavai viszont erősek és bölcsek voltak. És minél súlyosabb volt egy helyzet, hangja annál halkabb lett. Mi pedig egyre jobban figyeltünk, ahogy a világ is. Cserébe mindannyian részesültünk bölcsességéből. Kofi Annan bátor volt és minden helyzetben felszólalt miközben intenzív önvizsgálatot tartott. Miként elődje Dag Hammarskjöld ENSZ-főtitkár, úgy ő is szinte misztikusan hitt abban, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete a jó előmozdítója a csapásokkal teli világban. Ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy figyelemreméltó eredményeket érjen el. Kofi Annan számos ötletet és kezdeményezést indított el, ideértve a millenniumi fejlesztési célokat és a „Nagyobb szabadságban” című jelentésében foglalt korszakalkotó reformokat. Kinyitotta az Egyesült Nemzetek Szervezetének ajtaját és közelebb hozta az emberekhez világszerte. Új partnereket vont be a környezetvédelembe, az emberi jogok védelmébe, valamint a HIV/AIDS és más gyilkos betegségek elleni harcba. Kofi Annan maga volt az Egyesült Nemzetek Szervezete és az Egyesült Nemzetek Szervezete maga volt Kofi Annan. Kofi jó barátom is volt. Életünknek számos pontján közösen haladtunk. Amikor Kelet-Timorban az emberek önrendelkezést akartak, akkor Kofi Annan az ENSZ részéről, én pedig Portugália miniszterelnökeként, közösen dolgoztunk azon, hogy támogassuk helyzetük békés megoldását. Amikor az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának új vezetésre volt szüksége, akkor Kofi bízva bennem felkért arra, hogy én vezessem a főbiztosságot, majd rendületlenül támogatta a leginkább rászorultak védelmét és azt, hogy menedéket kapjanak. Most, hogy Kofi irodájában ülök, folyamatosan ösztönöz az ő tisztessége, dinamizmusa és elkötelezettsége. Számára a közöny volt a világ legerősebb mérge. Még főtitkári kinevezését követően is tovább dolgozott a diplomácia élvonalában. Segített a kenyai választásokat követő erőszak enyhítésében és mindent megtett, hogy politikai megoldást találjon a Szíriában zajló kegyetlen háborúra, valamint segített a mianmari rohingyákat megillető igazságszolgáltatás és jogok biztosításában. Kofi számos világot fogott össze, északot és délt, keletet és nyugatot. Mégis számára a legbiztosabb kapocs mindig afrikai gyökerei és identitása maradt. A nagy Nelson Mandelának, akit Madibának is hívtak, saját beceneve volt Kofi számára. Úgy hívta, hogy “vezetőm”. Ez nem tréfa. Kofi mindannyiunk vezetője volt. Mindig úgy fogok emlékezni rá, ahogy legutóbb az ENSZ-ben láttam. Nyugodt volt, mégis határozott, aki készen áll a nevetésre, de mindig érzi a súlyát annak a munkának, amit végzünk. Eltávozott közülünk és mérhetetlenül hiányozni fog nekünk. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy ha nagyon figyelünk, akkor hallani fogjuk Kofi Annan szavait és bölcs tanácsait. Hallom, ahogy mondja, hogy „kérlek, folytassátok”. „Tudjátok, mit kell tennetek. Vigyázzatok egymásra. Vigyázzatok a bolygónkra. Vegyétek észre az embert mindenkiben. És támogassátok az Egyesült Nemzetek Szervezetét, a helyet, ahol mindannyian összegyűlhetünk, hogy megoldjuk problémáinkat, és ahol egy jobb jövőt építhetünk mindannyiunk számára”. Gondosan figyeljünk a kegyelem és az ész hangjára, amely az erkölcs és a szolidaritás hangja. Erre a hangra világunknak nagyobb szüksége van, mint valaha. Amikor nyugtalan és zavaros időnkben ellenállásba ütközünk, akkor mindig Kofi Annan öröksége inspiráljon bennünket és vezessen az a tudat, hogy ő továbbra is beszél hozzánk és sürget, hogy elérjük azokat a célokat, amelyeknek az életét szentelte és valóban előremozdította világunkat.
A szerző az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára. Beszédét a Kofi Annan életútjának szentelt megemlékezésen mondta el szeptember 21-én, az ENSZ Közgyűlésben.
2018.09.21 11:52

Közpénzen szórakoznak

Közpénzen szórakoznak, pedig szórakoztatniuk kellene. Andy Vajna sportcsatornái, a Spíler 1 és Spíler 2 szinte ugyanúgy állami forrásból működnek (van piaci bevételük, de átirányított közforrások nélkül nem maradnának életben), mint az M4 Sport. Magyarországon jelenleg  három államilag finanszírozott sportcsatorna létezik, ami agyrém. A rájuk évente elköltött közpénz több tízmilliárd forint. Ennyit fizetnek az adófizetők többek között az is, hogy két, kiemelt érdeklődésre számot tartó sorozat, a labdarúgó Bajnokok Ligája és a spanyol bajnokság olyan csatornára kerülhessen (Spíler 2), amelyet az ország lakosságának mindössze egy százaléka láthat. 
Aztán, amikor a Spíler gondol egyet, egy hétvégére átteszi a spanyol bajnokikat a Spíler 1-re, hogy aztán megint visszakerüljenek a mérkőzések a „láthatatlan csatornára”. Azokkal szórakozik a tévétársaság, akiknek a pénzéből létezik.
A kormánypropaganda szerint migránsválsággal küzdő, ezért hanyatló Németországban ez (is) máshogy működik. Ott két sportcsatorna van összesen, egyiket sem támogatja az állam: a Skysport előfizetésekből és hirdetési bevételekből tartja el magát, üzleti beszámolója szerint tavaly 5,2 millióan fizették ki a választott csomagtól függő havi 10-60 euró közötti díjat, ezen kívül Ausztriában is volt további 700 ezer ügyfele. 
A német Sport1 országos lefedettségű és elérhetőségű, a reklámbevételeiből működik, tulajdonosa a Constantin médiacég. Az állam nem ad egy centet sem egyik sportcsatornának sem, talál jobb helyet is annak a pénznek - így aztán a komoly identitásproblémáktól szenvedő, morális válságban lévő Németországban nem várnak hat-nyolc-tíz órát betegek az ellátásra a kórházak sürgősségi osztályán.
Persze lehet, hogy jobb lett volna a baráti Orosz- vagy Törökországgal, esetleg Kirgizisztánnal példálózni. Mert ezekben az országokban, ahogy nálunk is, minden a legnagyobb rendben van.
2018.09.21 08:15