Vas András;
Magyar Nemzeti Galéria;hamisítás;műkincsek;Hamisítás Elleni Nemzeti Testület;műkincskereskedelem;
2017-10-18 07:45:00
Nem mind hamis, ami annak látszik
Komoly haszonnal dolgoznak a hazai műkincspiacon a hamisítók, tevékenységük visszaszorítása érdekében alakult meg kilenc éve a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület, mely első vidéki helyszínként Kaposváron, az egyetem művészeti karán rendezett konferenciát.
Minél ismertebb és felkapottabb egy művész, annál nagyobb az esélye, hogy hamisítják a műveit – tömören nagyjából így lehetne összefoglalni a konferencián elhangzottakat, persze ezért az egy mondatért nem utazott volna a somogyi megyeszékhelyre fél tucat szakember, s nem telt volna meg a Rippl-Rónai művészeti kar színházterme. Merthogy azért az is kiderült, nem minden hamis, amit a laikus első blikkre annak gondol, s bizony nem ritkán az is előfordul, hogy a legnagyobbak is más tollával ékeskednek.
- Több olyan festmény is ismert, melyek hol bekerülnek egy művész életművébe, aztán pedig a szakemberek kiveszik onnét, majd ismét a része lesz a repertoárnak – magyarázta Lengyel László, a Szépművészeti Múzeum főmuzeológusa, az egyik legismertebb honi művészettörténeti igazságügyi szakértő. – Az eredeti és a hamis között rendkívül széles a paletta, főleg, ha minél távolabb lépünk vissza az időben.
A sajátkezűség ugyanis igazából csak a 19. századtól fontos a nagyközönség számára, előtte évezredeken keresztül a mű számított, nem az alkotója. A fiatal művészek az öregek iskoláiban, műtermeiben tanultak: másolták az alkotásokat, esetleg bedolgoztak egy-egy részfolyamatba. S ha valami a vártnál jobban sikerült, a mester – jó esetben néhány ecsetvonás behúzása után… - gond nélkül szignózta a végeredményt – akad olyan Munkácsy-jelzett festmény, amiről rég kiderült, hogy az ifjú Paál László alkotta…
- Ezért is nehéz eligazodni a műkincsek világában – tette hozzá Lengyel László, aki szerint könnyen előfordulhat, hogy még egy magára valamit adó aukciós ház árverésére is kerül hamisítvány: nem csalárd huncutságból, hanem az ismeretek hiánya miatt. – Az sem mindegy, hogy valami másolat, utánzat vagy hamisítvány, s ez bizony még a komoly szakembereket is megzavarhatja. A művészet értése ugyanis nem egyenlő a műértéssel. Az elmúlt negyed század arra azonban egyértelműen jó volt, hogy megmutatkozzanak a hazai műtárgypiac gyermekbetegségei.
S az is kiderült ez idő alatt, hogy kik a hamisítók kedvencei: Rippl-Rónai József például egyértelműen. - Esetében a hamisítás már olyan méreteket öltött – jegyezte meg Horváth János Milán kaposvári művészettörténész, Rippl művészetének talán legismertebb honi kutatója -, hogy kriminalizálja a festő életművét. Ráadásul rengeteg műve magántulajdonban található, az eltelt évszázad alatt viszont elvesztek hozzájuk a tanúsítványok, így hatalmas a felelősség a szakembereken, hogy megállapítsák az eredetiségüket. Nem véletlen, hogy ugyanarról a képről eltérő vélemények is születnek: Rippl műveiben ugyan nagyon mély bölcselet rejlik, ám modernségéből adódóan egyszerű eszközökkel mutat rá a tartalomra, s ez felbátorítja a hamisítókat.
Éppen ezért az eredetiségvizsgálat során a legmodernebb technikát is segítségül hívják a szakemberek, persze a legújabb számítógépes program sem pótolja a hamisítás elleni harc legfontosabb eszközét: a műértő szemet…
