A rendszerváltás óta körülbelül tízezerrel csökkent a nógrádi megyeszékhely, Salgótarján lélekszáma. A népesség idősödik, a tetterős fiatalok jelentős része külföldön vagy az ország nyugati felében boldogul. A korábban irigyelt bányászvárosban egyre nagyobb a munkanélküliség.
Amíg a fideszes Székyné Sztrémi Melinda vezette a települést – 2010 és 2014 között –, a kormány gyakorlatilag lélegeztetőcsövön tartotta a várost, s évről-évre belepumpált egymilliárd forintos úgynevezett ”önhikis” támogatást, hogy ne omoljon össze a költségvetés. Aztán jött az új választás, s vele egy új polgármester, a szocialista Dóra Ottó. Ezzel egy időben odalett a kormány „segítőkészsége.” Az állam által kötelezően átruházott feladatok ellátása évente 5 milliárd forintjába kerül a nógrádi megyeszékhelynek, ám a központi normatívából ennek csak nagyjából a felét kapták meg, s további egy-másfél milliárdot tett ki a helyi adókból beszedett pénz.
A hiányzó – és korábban a fideszes városvezetés idején még átutalt – egymilliárd forint helyett 2014-ban mindössze 60 millió forintot kaptak működési kiadásokra. Csak összehasonlításképpen: ugyanabban az évben a jóval fejlettebb Zalaegerszegnek 800 millió, Nagykanizsának 500 millió, Lentinek 400 millió, Pécsnek 1,3 milliárd, Nyíregyháznak pedig egymilliárd forint kormányzati támogatás jutott. Salgótarjánban ezt az emberek úgy értelmezték: így bünteti a Fidesz őket azért, mert nem kormánypárti polgármestert választottak.
A szomszédvár Balassagyarmat ez idő tájt érezte megfelelőnek, hogy átvegye az irányítást, és a „szoci” bányászváros helyett az ő polgári városuk legyen Nógrád megye székhelye: erről az újjáalakult megyei közgyűlésben rögvest határozatot is hoztak. Arra hivatkoztak, hogy korábban valóban erős iparváros volt Salgótarján, ám a rendszerváltás óta elvesztette ezt az erejét, míg Nyugat-Nógrádban fejlődésnek indult a könnyűipar. Mindemellett azzal is érveltek, hogy Balassagyarmat központja sokkal szebb. A megyeszékhelyek kijelölése azonban parlamenti hatáskör, ott pedig – legalábbis egyelőre – nem került napirendre a kérdés.
Fekete Zsolt
Alig egy évvel az önkormányzati választások után Dóra Ottó váratlan halála miatt új időközi polgármester-választást kellett kiírni. A fideszes "kampánypöröly" beindult. Kövér László házelnök ekkor mondta el elhíresült mondatát, ami szerint ha a salgótarjániak gyermekeik, unokáik számára élhető jövőt szeretnének, nem szabad hibát elkövetniük az időközi választáson. A helyiek ezt szimpla zsarolásnak értelmezték, s Dóra Ottó korábbi alpolgármesterét, a szintén szocialista Fekete Zsoltot emelték a posztra voksaikkal. Az önkormányzati vezetés ráadásul erősödött: az előző polgármester ötven szavazattal nyert többet ellenfelénél, Fekete Zsolt pedig már 1802 vokssal előzte be fideszes vetélytársát.
Innen szép nyerni – mondják helyiek, s hozzáteszik: ahhoz, hogy a holtpontról valamelyest elmozduljanak, pártszínekre való tekintet nélkül össze kellene fogniuk a képviselőknek. Arra a kérdésünkre, hogy milyen a viszony a többségben lévő baloldali és az ellenzékben lévő jobboldali képviselők között, Fekete Zsolt polgármester úgy válaszolt: minden képviselő lobbizik a városért, s ez alól a fideszes képviselők sem kivételek. – Az ellenzéki képviselők nincsenek gátolva a munkavégzésben, a fejlesztésekből, kisebb javításoktól a pályázati forrásokig, az egyéni választókerületek pártszíntől függetlenül részesülnek. A viszony normális, van lehetőség egyeztetésre és együttműködésre a fontos, a város jövőjét meghatározó kérdésekben. Természetesen sok dologban nincs egyetértés, vannak nézetkülönbségek és parázs viták is – fogalmazott a polgármester.
Míg a rendszerváltást megelőző 1980-as népszámlálás adatai szerint a városban a foglalkoztatottak aránya nem csak a megyei és a régiós, de az országos értékeket is felülmúlta, mára ez drasztikusan megváltozott és leromlott: a korábbi 1,1 százalékos munkanélküliség helyett most 20 százaléknyi az állástalanok aránya. Miközben 2001 és 2011 között az ország megyei jogú városaiban összességben 10 ezer fővel nőtt a foglalkoztatottak száma, Salgótarján esetében 18 százalékos – a megyei jogú városok között a legnagyobb mértékű – a csökkenés. Munkahelyek, jelentős adóbevételek híján a város költségvetése sem túl fényes. Az idei büdzsé 10 milliárdos kiadással és 7 milliárdos bevétellel számol: a hárommilliárdos hiányt hitelből és az előző évi maradványból fedezik.Salgótarjánt nagyon nehéz sikersztorivá tenni, súlyos örökség jutott a mostani utódoknak. A rendszerváltás körüli években még 45 ezres volt a város létszáma, ez mára 37 ezerre csökkent, vagyis minden ötödik lakóját elvesztette Salgótarján. Ez az arány jelentősen meghaladja a megyei, a régiós és országos értékeket is: Nógrád megye lakónépessége ugyanebben az időszakban csak 10,5 százalékkal, az Észak-Magyarországi régióé 9,7 százalékkal, Magyarországé pedig „csupán” 3,2 százalékkal csökkent. A korösszetétel is kedvezőtlenebb az országos és régiós átlagnál: míg 2001-ben a helyiek húsz százaléka volt 60 év feletti, ez az arány most meghaladja a 26 százalékot, a 18 év alattiak aránya pedig a korábbi 19,1 százalékról 15 százalékra csökkent.
Orbán Viktor, aki a Modern Városok Program helyszínei közül az utolsók egyikeként látogatott el Salgótarjánba néhány hónappal ezelőtt, százmilliárd forintot meghaladó fejlesztési csomagot ígért a nógrádi megyeszékhelynek. Barnamezős beruházásként eltűnnének az omladozó gyártelepek, s ipari parkok épülnének helyettük. Lesz négysávos elkerülő út, új onkológiai részleget kap a kórház, felújítják a város összes templomát, fejlesztik az öblösüveggyártást, s elektromos buszok szelik majd át a települést – ígérte.
A helyiek erre úgy reagáltak: majd hiszik, ha látják.
A szociális problémák közül a legsúlyosabb a szegregáció Salgótarjánban, de a város lakosságának általános elszegényedése és elöregedése is nagy tehertétel. A Központi Statisztikai Hivatal 2011-es népszámlálási adatai alapján 11 szegregátumot, és 4, szegregációval veszélyeztetett területet azonosítottak be. Az önkormányzati bérlakásállomány az értékesítési és bontási folyamatoknak köszönhetően jelentősen csökkent, azonban szerkezete kedvezőtlen irányba tolódott el: a komfort nélküli lakások aránya tavaly negyven százalék volt.
Ha a jövőben nem nő drasztikusan az elvándorlók aránya, akkor az elszegényedő lakosság egyre inkább szegregálódik. Az adatok alapján jelenleg 2500-3000 salgótarjáni lakos él ilyen környezetben.
Új arcok
Hogy a szürke betontömbök rejthetnek akár kincseket is, arra jó példa egy apró kis cukrászda a város blokkházainak egyikében: az ország tortája címet két alkalommal is elnyert Szó-testvérek – Gellért és Dániel – varázsoltak ide egy talpalatnyi Európát, olyan minőséget célozva meg, amely nem jellemző az ország keleti felében. Noha az elmúlt években már több településen is nyitottak üzletet, vagy épp tervezik azt, ragaszkodtak a szülővárosukhoz: itt adnak munkát két tucatnyi embernek, a termékeikhez pedig a környéken vásárolják meg az alapanyagokat. Még arra is ügyelnek, milyen takarmányt kapjanak azok a mátranováki tehenek, amelyek tejéből fagylaltot készítenek.
