Cenzúra a színházban

Publikálás dátuma
2017.10.20 07:45

Fotó: /
Vörös István darabját anyagi okokra hivatkozva nem játssza a Magyar Színház, az alkotók azonban mást látnak a döntés hátterében.

- Igaz-e a hír, miszerint politikai okokból betiltották a darabját már a bemutató előtt?

- Nem mondhatom, hogy igaz, hiszen bemutattuk – egy alkalommal. Nem mondhatom, hogy nem igaz, hiszen a folytatás bizonytalan. Végtére is az a színház, amelyik átvette volna a produkciót Dorogról, visszalépett. De hogy politikai okokból, az kizárt, hiszen ez egy politikai darab. És az előadás még inkább. Senki se tiltotta be, a senki állította meg. Ha megállította.

- Ki az, akinek engedélyezési jogköre van egy színdarab és egy előadás kapcsán?

- Az engedélyezési jogkört cenzúrának is fordíthatnánk. Ilyen jogot nem ismer el az alaptörvény sem. Ilyen tevékenységnek a létét nem lehet újra elfogadni. Különben lehet, hogy szó sincs ilyesmiről. Nekem többen magyarázták, hogy ez csak szimpla öncenzúra. Haha, de azt nekünk kellett volna végezni, ám mi nem tettük. A szöveg állítólag elindult fölfelé a hierarchiában, persze csak a formalitás kedvéért, de le már nem mint szöveg érkezett. Csak nem kell azt hinnem, hogy pozícióban levő emberek újra színdarabokat olvasnak? De jó hír is ez! A további előadások elmaradását nem cenzurális okok indokolták. Kényelmesen pénznek nevezték. De a pénz nem vállalta magára a merényletet.

- Származhat-e az előadásban résztvevőknek hátrányuk abból, hogy a darab nem marad repertoáron?

- Persze. Elég nagy hátrány volna, ha ennyi – és a többiekéről bátran mondhatom, hogy jól sikerült – munka eredménye csak egyszer kerülne a nézők elé. Nagyon rossz érzés a hiábavalóság.

- Meddig mehet el egy szerző vagy egy rendező a kompromisszumokban?

- Erről is szól a darab, egy alkalommal elhangzik: a feltámadás megalkuvás. De ezt a többiek cáfolják. Semeddig nem mehet el – ha művészi kompromisszumról van szó. Persze egy darab megírása – kompromisszum a nyelvvel. Az előadása kompromisszum a valóság adta lehetőségekkel. De ön nem ilyesmire gondolt.

- Mit gondol, 2017-ben lehet-e cenzúráról beszélni Magyarországon?

- Lehet, hogy azért nem szerencsés ezt a kifejezést használni, mert egy régi helyzetet vetít rá a maira, és ezzel akadálya lesz a megértésnek. Van mesterségesen feltámasztott érdektelenség helyette, anyagi ellehetetlenítés, közöny. Akad persze beetetés és megfélemlítés is a kultúra lekezelésének eszközei között.

- Mi adhatott aggodalomra okot a bemutató előtt? Az ön személye, a választott téma vagy a színtársulat?

- A személyem nem hiszem, hogy aggasztó, lényegében a sátánon kívül bárkivel tárgyalóképes vagyok. Na jó, a sátán is jöhet, ha a Mester és Margaritából érkezik. A társulat remek, kitűnő és csodálatos színészek, kimagasló rendező, nem hiszem, hogy aggasztó volna. Hacsak valakit a minőség nem aggaszt. A téma? A kiegyezés esélye ma? Deák Ferenc keresése? Deák a legkevésbé félelmetes magyar politikus. Talán az a súlyosan megalázó benne?

- Előfordult-e már hasonló helyzet a karrierje során?

- Sajnos olyan már volt, hogy egy darabom (Padlizsán és paprika, mesejáték a PIM-ben, Kováts Kriszta rendezésében) egy előadást ért meg, mert kézen-közön elsikkadt a folytatás lehetősége. Még megbukni se lehet egyetlen alkalommal. Az is kiváló előadás volt különben. Mire újra játszottuk volna, a díszleteket kidobták a raktárból. De nem ez az igazi párhuzam, 1979-ben felléptünk 8-adikosként egy groteszk szavalókórussal a Rátóti humorfesztiválon. A rádióműsorból az utolsó pillanatban kihagytak minket, nagyon csalódott voltam, nem is lettem humorista. De akkor nem volt mellébeszélés, az épp aktuális húsáremelés miatt a mi szövegünk már túl keménynek tűnt. Most visszatért a fiatalkorom, és a hús is drágább. A rezsi meg már nulla, mert a postás kidobálja a villanyszámlát.

- Műveit átültették már kínaira, angolra, franciára, szlovákra, olaszra, portugálra, spanyolra, lengyelre, románra, bolgárra, szlovénra. Ön is fordít, gondolt-e arra, hogy a darabját külföldön érdemesebb lenne színre vinni?

- Ez a darab azért elsősorban a magyaroknak szól. Bár, ha külföldön nem volna élvezhető egy megfelelő rendezésben, akkor itthon is jobb elfelejteni. Szóval éppenséggel meg kéne próbálni.

Kuczogi Szilvia

Pártéleti groteszk a múltból és a jelenből
Dorogon mutatták be a város támogatásával A halott mindig visszacsókol című pártéleti-történelmi groteszket. A szerző Vörös István. Sopsits Árpád rendezte, a szereplők Gáspár Kata, Hajduk Károly, Jászberényi Gábor, Molnár Mariann, Schmied Zoltán, Szatmári Attila, Takács Géza, Zalai Tamás. Úgy tervezték, hogy a produkció a Magyar Színházba kerül át, de miután annak felügyeleti szerve, a minisztérium a szövegkönyvet előzetes kontrollra bekérte, az együttműködés – az alkotók karakánsága folytán - elmaradt.
Kellemes gondolatkísérlet

Sopsits Árpád rendezésében nem csak az aradi vértanúk képét láthatjuk a színpadon, hanem a rendszerváltás utáni közjogi méltóságok portréját is. Jelenlegi és volt köztársasági elnökök, mostani és régebbi miniszterelnökök, országgyűlési elnökök arcképeit vehetjük szemügyre. A dorogi művelődési házban, ráadásul egy aradi vértanúkra emlékező ünnepséghez kapcsolódó premieren különösen meglepően hat ez a látványos gesztus. A néző várja is majd, hogy ennek a bátornak mondható rendezői instrukciónak lesz valamiféle folytatása. De aztán sokáig hiába várjuk, megmarad szimbolikus gesztusnak. A végén aztán összedől a díszlet, ez nem következik Vörös István drámájából, A halott mindig visszacsókol című műből, amely valóban merően groteszk és szórakoztató. Egy kis támogatottságú párt a kiegyezésre vágyik, ezért Deák Ferencet keresik: castingot hirdetnek ez ügyben. Vörös érzékletesen ábrázolja a politika világát, az érintett személyek– pártelnök, alelnök, titkárnő, portás, jelentkezők – hitelességét, motivációit, korlátait. (Az órát, vagyis az idő múlását egy élő figura játssza nagyszerűen.) Tényleg belesűríti mindazt, amit sokunk gondol a rendszerváltás utáni időszakról, pártokról, pártrendezvényekről, elhangzott mondatokról és állításokról. Van itt aztán gyilkosság, feltámadás és sok minden. A színészek teszik a dolgukat, hozzák a karaktereket és nem rajtuk múlik, hogy végül nem gyullad fel a színpad, vagyis a darab megmarad egy kellemes gondolatkísérletnek. Persze, azért azzal szembesülhetünk, hogy Deákokra már rég nincs szükségünk. Egyszerűen kimentek a divatból, mint ahogy az új kiegyezés és az ország felrázása is.

Balogh Gyula

Szerző
2017.10.20 07:45

"Túl sok minden túl gyorsan jelent meg" – Lassítanak a Star Wars tempóján

Publikálás dátuma
2018.09.21 14:37
Illusztráció: AFP
Fotó: AFP/
"Némi lassulásra" számíthatnak a Star Wars-filmek rajongói a széria következő részeinek és a Csillagok Háborúja-univerzumhoz tartozó különálló filmek megjelenésében is - mondta el a Bob Iger, a Disney vezetője a The Hollywood Reporter című filmes portálnak.
A Star Wars: Az utolsó Jedik és a Solo: Egy Star Wars-történet mindössze öt hónap különbséggel érkezett a mozikba. Ám míg Az utolsó Jedik világszerte 1,33 milliárd dollár (365 milliárd forint) bevételt hozott és a kritikusok tetszését is elnyerte, a Solo jelentősen elmaradt a várakozásoktól, mindössze 392 millió dollár globális bevételt produkált szemben a 250 millió dolláros gyártási költségekkel, valamint a kritikusok langyos fogadtatásával.
"Az időzítés az én döntésem volt és ahogy most visszatekintek, azt gondolom, hogy vállalom a felelősséget a hibáért, amely az volt, hogy túl sok minden túl gyorsan jelent meg"
- mondta Iger.
Hozzátette: némi lassulásra kell számítani, ami azonban nem jelenti azt, hogy nem fognak filmeket készíteni.
2018.09.21 14:37

Bartók Béla dzsesszritmusban a Sárik Péter Triótól

Publikálás dátuma
2018.09.21 13:00

Fotó: /
A Sárik Péter Trió Beethoven után a nagy magyar klasszikust, Bartók Bélát dolgozta fel, egy lemezre való anyagot készített.
Sárik Péter a Csalán utcai Bartók Béla Emlékházba is ellátogatott, hogy a zeneszerző utolsó budapesti lakóhelyén közelebb kerüljön az egykor itt hosszabb ideig élt alkotó szelleméhez. Ami legjobban megtetszett neki, az a zsebóra méretű metronóm volt, amelyet Bartók könnyedén magával hordozhatott, hiszen köztudomású, hogy nagyon pontosan, többszöri ellenőrzés után adta meg műveinek tempóját metronómszámokkal, ezen kívül sokszor jelölte másodperc pontossággal az előadási időt. A dzsessz azonban arról nevezetes, hogy az előadók nagy szabadsággal élhetnek, még akkor is, ha olyan szigorú precizitással lejegyzett zenét vesznek alapul, mint amilyen Bartóké. Vajon mi késztette arra Sárik Péter dzsessz zongoristát, hogy egy egész lemezre való anyagot, 10 Bartók művet dolgozzon fel triójával? – érdeklődtünk a művésztől. Sok éve sikeresen munkálkodnak azon, hogy a dzsesszt közelebb hozzák az emberekhez, hisz nagyon sokan nem ismerik a műfajt, vagy idegenkednek tőle. Ugyanez a helyzet Bartók zenéjével is, és látva a dzsessz népszerűsítésében elért eredményeiket, elhatározta, hogy készítenek egy olyan lemezt, amin Bartókot fognak játszani, remélve, egy másfajta megközelítés új rajongókat hoz a zeneszerzőnek. A mai, modern dzsessz sokat merít Bartók zenéjéből, ezért egy dzsesszmuzsikusnak, különösen, ha magyar, megkerülhetetlen. Sárik Péter zenei általános iskolába járt, ahol a népdalok, a népzene volt a képzés alapja, ezekből sokat maga Bartók gyűjtött, tehát közös a gyökér, a bázis, tudtuk meg tőle. A feldolgozások során arra törekedtek, hogy megtalálják az egyensúlyt az eredeti művek és a saját felfogásuk között, megtartsák a darabok hangulatát és üzenetét, de a hangszereléssel, a dob és a bőgő hangsúlyos jelenlétével plusz dinamikát és színeket adtak az eredeti zenéhez, ami sokat segít a mai hallgatónak. Amikor a Beethoven-lemezüket készítették, vigyázniuk kellett, hogy bizonyos stíluskeretek közül ne lépjenek ki, Bartók esetében azonban teljes volt a szabadság. „Itt kell elismeréssel szólnom társaimról, Fonay Tibor bőgősről, és Gálfi Attila dobosról, akik fantasztikus munkát végeztek, sokszor úgy tűnik, mintha maga Bartók írta volna bele ezt a két hangszert a művekbe. Nagyon sokat kísérleteztünk, dolgoztunk, amíg összeállt az anyag. A válogatást magam végeztem, meghallgattam az összes művet, és végül azokat dolgoztuk fel, amiknél úgy éreztem, hogy valóban hozzá tudunk adni valami pluszt az eredetihez" – szőtte tovább a történetet Sárik. Vannak-e olyan momentumok Bartók zenéjében, amelyek megkönnyítik a dzsesszes megközelítést? – érdeklődtünk. Bartók nem volt dzsesszrajongó, mégis sok a párhuzam a zenéje és a mi műfajunk között. Mindkettő tiszta forrásból ered, a dzsessz az afrikai népzenére, Bartók zenéje a magyar és a környező népek zenéjére alapoz, és mindkettő egyesül a sok évszázados európai zenei hagyománnyal, felelte a zongorista. A Zeneakadémián leginkább zongoradarabok feldolgozásait játsszák majd, de lesz egy részlet a II. Zongoraversenyből és egy kórusműből is. Sokat fognak improvizálni, és most is megénekeltetik a közönséget. felszabadult, vidám este terveznek, tudtuk meg végül a trió vezetőjétől, Sárik Pétertől. 

Info

Peter Sarik Trio Bartók műveinek dzsesszfeldolgozásai Sárik Péter zongora Fonay Tibor bőgő Gálfi Attila dob Sárik Produkció, 2018 Lemezbemutató koncert: 2018. szeptember 21. Zeneakadémia Nagyterem

2018.09.21 13:00
Frissítve: 2018.09.21 13:00