Tomás Bocek
Brüsszel ismét kettős mércét alkalmaz – így reagált Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium (IM) parlamenti államtitkára a strasbourgi székhelyű Európa Tanács különmegbízottjának a magyarországi bevándorláspolitikát bíráló jelentésére. Az IM "a leghatározottabban visszautasítja" Tomás Bocek állításait. Völner nem cáfolta, csupán olyanokat állított: Brüsszel azért támadja Magyarországot, mert megvédi a schengeni határt és szabályosan lefolytatja a menedékkérelmi eljárásokat.
Ezzel szemben az Európa Tanács (ET) főtitkárának menekültügyi különmegbízottja a csütörtökön közzétett jelentésében azt írta: óriási kihívás elé állította a bevándorlóáradat 2015-2016-ban Magyarországot, a hatóságok válaszintézkedései közül azonban több is súlyos aggályokat vet fel a menekültek és a migránsok emberi jogainak, alapvető szabadságjogainak védelmét illetően. A Tomás Bocek által jegyzett, csaknem 40 oldalas dokumentumban a menedékkérők szerbiai és magyarországi helyzetét értékelte két országban tett júniusi látogatása alapján. Több szerbiai befogadóközpontot felkeresett, ahogyan a röszkei és a tompai tranzitzónát is, illetve találkozott a helyi hatóságok és a civil társadalom képviselőivel.
A helyzetértékelésben kiemelte: a menedékkérők automatikus őrizetbe vétele a "de facto szabadságvesztés" aggályát veti fel a magyarországi tranzitzónákban. Sürgősen megoldást kell találni arra a problémára is, hogy az új magyar szabályozás értelmében kiskorúakat, köztük 14 és 18 év közötti, kísérő nélküli gyerekeket is fogva tartanak az esetükben lefolytatott menekültügyi eljárás idejére. Bocek hatékony gyámsági rendszer felállítását javasolta minden kísérő nélküli gyerek számára, hiszen – mint írta – a nemzetközi jog értelmében mindent meg kell tenni annak elkerülése érdekében, hogy pusztán a migrációs státusuk miatt megfosszák szabadságuktól a menekült és migráns gyerekeket. A jelentés bírálóan szól a hatályos magyar jogszabályokról is, hiszen fontosnak nevezte: a magyar hatóságok minden érkező számára garantáljanak tényleges hozzáférést a menekültügyi eljáráshoz, és hozzanak létre biztosítékokat az emberek automatikus visszaküldése ellen.
A szerbiai helyzetről szóló fejezetben méltatták a helyi hatóságok "példás" erőfeszítéseit, azonban rámutattak, hogy könnyíteni kell a hozzáférést a menekültügyi eljáráshoz, javítani kell az életkörülményeket a táborokban, erősíteni kell a gyámsági rendszert, továbbá fokozottabb fellépésre van szükség az embercsempész-hálózatok ellen. Emellett megoldást kell találni a menekültek jogainak garantálására arra az esetre, amennyiben a tervezettnél hosszabb ideig kell majd az országban maradniuk.
