Adiós!

Ha a spanyol és a katalán kormány is betartja az ígéretét, a mai történelmi nap lehet az Ibériai-félszigeten és egész Európában. A naptárak nem jelzik majd pirossal, ez nem az a fajta mérföldkő lesz, amikortól a katasztrófát megakadályozó és az önös politikai érdekeken felülemelkedő vezetői döntéseket ünnepeljük. Épp ellenkezőleg.

Az egyik oldalon ott volt egy struccpolitikát folytató, a nagyvonalúságot csak hírből ismerő központi kormány, a másikon egy érzelmekre apelláló, a hatalom érdekében a valóságot csak nyomokban tartalmazó, utópisztikus jövőt vizionáló kampány. Egyik fél sem találta vonzónak a rövid távon szerény politikai tőkét jelentő, ám hosszú távú megoldást kínáló javaslatokat: az önrendelkezés egyes elemeinek újratárgyalását vagy – amint azt a Pedro Sánchez vezette szocialisták a múlt héten kezdeményezték – az alkotmány reformját. Az ilyesmi évekig húzódik, ráadásul rengeteg konfliktust rejt magában.

Spanyolországban már hónapokkal ezelőtt benne volt a levegőben a veszélyes végkifejlet, de Mariano Rajoy kormányfő azzal volt elfoglalva, hogy példát statuáljon, Carles Puigdemont katalán vezető pedig igyekezett elkerülni az arcvesztést, és ennek érdekében attól sem riadt vissza, hogy egész Katalóniát a függetlenség útjára taszítsa, pedig a katalánok többsége nem akar elszakadni.

Nem tudni, mi lesz, ahogy a Brexit esetében sem. Bő egy évvel az uniós kiválás megszavazása után is kínkeserves puhatolózás megy a britek és az EU között. Pedig egy legitim folyamatról van szó, a felek egy ügyért dolgoznak. Ez Spanyolországban egyáltalán nincs így. Ha Madrid felfüggeszti az autonómiát, és a katalánok kikiáltják a függetlenséget, akkor végképp nem lesz közös nevező. Nehéz elképzelni, hogy a feltüzelt katalánok majd hagyják, hogy az autonóm intézményeik madridi fennhatóság alá kerüljenek. Az ellenállást pedig a spanyol kormány nem fogja tétlenül nézni. Amit eddig láttunk, a feszültség és az erőszak, még csak a kezdet.

Európa válságának, megosztottságának az egyik szimbóluma a spanyol-katalán krízis, az újabb – aligha utolsó – józanító pofon a Brexit után.

2017.10.21 08:04

Szerintem

Cafeteria extra  Nem látok csodálkoznivalót a Gundel étteremnek az Orbán-menzán alkalmazott, erősen mérsékelt árain. Ez ugyanaz a vállalkozói magatartás, mint amelyik a TAO pénzekből messze jelentőségén felül juttat milliárdokat a Kedves Vezető felcsúti csapatának. Mindkét esetben a vállalkozó valamilyen előnyre számít a szolgálataiért, a Gundelnél pedig tudjuk is, milyen területen: ez a tendereztetett csomagban szereplő állami fogadások, események cateringje. A Miniszterelnöki Hivatal persze ezt másképp is intézhette volna, például - ha nem tették volna tönkre a cafeteria rendszerét - adhatna étkezési támogatást a dolgozóinak, amivel ők a valós menzaárakat mérsékelhetnék. Akkor persze azon lehetne lamentálni, miért is kell egy miniszterelnöki hivatali dolgozónak, vagy épp egy parlamenti képviselőnek – hiszen az Országház menzáján is hasonló árak vannak - jelentős étkezési hozzájárulást adni. De ez morálisan is egy másik történet, a vállalkozó legalább kimarad belőle. Echter István A remény halála? Az illúziók nélküliség, a Fidesz autokrata stílusa és intézkedései már régen elérték az EU ingerküszöbét. A Sargentini-jelentés a bizonyítéka: a ketrecharcos Orbán érezhetően megroggyant. Akkor mégis, miért ez a beletörődő társadalmi hangulat körülöttünk? Igaz, ennek a farizeus politikának és a Brüsszel-ellenes fellépésnek nem a kormány, hanem a magyar nép láthatja kárát, hiszen az EU-nak vannak elvárásai a pénz felhasználását illetően. Ez azonban mégsem a sötétbe vezető alagút, mert minél rosszabb a nyomás alá helyezett hatalomnak, annál szélesebb út nyílik az ellenzéknek. Én nem forradalmat vizionálok egy kormányváltás érdekében, csak érzem: előbb-utóbb csordultig lesz ama bizonyos pohár. A Vár ura és oligarchái százas szeget vernek a demokratikus jogállam koporsójába, és nem akarnak bikaként elvérezni a torreádorok ellenében. Egy olyan országban, ahol a miniszterelnök semmitmondó sajtótájékoztatójára is csak meghívásos alapon jutnak be médiumok, a kommunikáció legalábbis dadog. Olyan hangosan kell kiáltani, hogy ők is megértsék! Dr. Nagy Zoltán Egy szavazat Sok szó esik mostanában a közelgő EP választásokról, de nagyon hungarocentrikusan. Mint laikus, szeretnék tisztán látni. Az Európai Parlament képviselőit az Európai Unió polgárai választják meg, demokratikusan, one man, one vote alapon – gondolom én, de lehet, hogy tévedek. Elképzelhető, hogy a kettős állampolgárságú „külhoni magyarok” két országban is választhatnak EP képviselőt? Különösen furcsának találnám, ha a titkos (pl. szlovákiai) kettős állampolgárok fontosabbak lennének, mint a jogkövető uniós állampolgárok. Tisztában vannak ezzel Brüsszelben? Wiegandt Richárd
2019.01.19 16:00
Frissítve: 2019.01.19 16:00

Soros Tízparancsolata

Az a tény, hogy az Európai Parlament majdnem kétharmados többséggel szavazta meg a jelentést, amely szerint jogállamisághoz kötnék a 2021-2027-es uniós költségvetési időszakban a támogatások kifizetését, arra mutat rá: hiába veri vissza keményen a külgazdasági és külügyminiszter, a kormányszóvivő, vagy a kormány bármely tagja a magyar kabinetet ért „sorosista támadásokat”, az EU nagy részének elege van ebből a stílusból. A pökhendi, cinikus, lekezelő, bicskanyitogató megnyilatkozások helyett nem ártana ezen elgondolkodni. 
Eddig az uniós pénzek – finoman fogalmazva – sajátos felhasználásával kisbirodalmak épültek. Itthon ezt minden további nélkül meg lehetett tenni, de más országokban szemet szúr, hogy a NER a németek, a franciák és más demokráciák befizetéseiből hozta létre a saját urizáló elitjét. Az EP által elfogadott javaslatból persze nem lesz egyik napról a másikra minden országra érvényes törvény, de az igenek magas aránya után elég valószínű, hogy az Európai Tanácson is átmegy majd. A magyar-lengyel vétó ezúttal kevés lesz. 
Nyilván egyetlen fideszes képviselőtől sem várhatjuk, hogy a nyilvánosság előtt beismerje a lopást. Az azonban sajátos, hogy a csütörtöki döntést még olyan kormánypárti politikusok is Soros ármánykodásának nevezték, akik épp az EP-től veszik fel nem is csekély fizetésüket. Mintha nem volnának tisztában azzal, hogy épül fel az Unió parlamentje, vagy hogy azt pártok tucatjai alkotják, amelyeknek a lehető legcsekélyebb kapcsolatuk sincs az amerikai magyar milliárdossal. 
Két lehetőség van. Vagy hirtelen elbutulás miatt írják a jelentés elfogadását Soros számlájára, vagy simán hazudnak. S mivel kormányunk a kereszténység bástyája, mélyen hívő politikusai pedig az Evangélium szellemisége szerint élnek, marad az első variáció. Az ostobaság persze nem feltétlenül egy államférfi legszerencsésebb tulajdonsága, de ez itthon talán nem is feltétlenül igaz. S hogy a Tízparancsolatban „Ne lopj” is szerepel? Nyilvánvalóan ez is a Soros-terv része.
2019.01.19 09:10
Frissítve: 2019.01.19 09:13