Ha a spanyol és a katalán kormány is betartja az ígéretét, a mai történelmi nap lehet az Ibériai-félszigeten és egész Európában. A naptárak nem jelzik majd pirossal, ez nem az a fajta mérföldkő lesz, amikortól a katasztrófát megakadályozó és az önös politikai érdekeken felülemelkedő vezetői döntéseket ünnepeljük. Épp ellenkezőleg.
Az egyik oldalon ott volt egy struccpolitikát folytató, a nagyvonalúságot csak hírből ismerő központi kormány, a másikon egy érzelmekre apelláló, a hatalom érdekében a valóságot csak nyomokban tartalmazó, utópisztikus jövőt vizionáló kampány. Egyik fél sem találta vonzónak a rövid távon szerény politikai tőkét jelentő, ám hosszú távú megoldást kínáló javaslatokat: az önrendelkezés egyes elemeinek újratárgyalását vagy – amint azt a Pedro Sánchez vezette szocialisták a múlt héten kezdeményezték – az alkotmány reformját. Az ilyesmi évekig húzódik, ráadásul rengeteg konfliktust rejt magában.
Spanyolországban már hónapokkal ezelőtt benne volt a levegőben a veszélyes végkifejlet, de Mariano Rajoy kormányfő azzal volt elfoglalva, hogy példát statuáljon, Carles Puigdemont katalán vezető pedig igyekezett elkerülni az arcvesztést, és ennek érdekében attól sem riadt vissza, hogy egész Katalóniát a függetlenség útjára taszítsa, pedig a katalánok többsége nem akar elszakadni.
Nem tudni, mi lesz, ahogy a Brexit esetében sem. Bő egy évvel az uniós kiválás megszavazása után is kínkeserves puhatolózás megy a britek és az EU között. Pedig egy legitim folyamatról van szó, a felek egy ügyért dolgoznak. Ez Spanyolországban egyáltalán nincs így. Ha Madrid felfüggeszti az autonómiát, és a katalánok kikiáltják a függetlenséget, akkor végképp nem lesz közös nevező. Nehéz elképzelni, hogy a feltüzelt katalánok majd hagyják, hogy az autonóm intézményeik madridi fennhatóság alá kerüljenek. Az ellenállást pedig a spanyol kormány nem fogja tétlenül nézni. Amit eddig láttunk, a feszültség és az erőszak, még csak a kezdet.
Európa válságának, megosztottságának az egyik szimbóluma a spanyol-katalán krízis, az újabb – aligha utolsó – józanító pofon a Brexit után.
