Donáth László: nem vagyok hajlandó képmutatásban élni

Publikálás dátuma
2017.10.21 07:01
FOTÓK: Vajda József/Népszava
Fotó: /
Nem hajlandó képmutatásban élni és nem bocsájt meg semmit Donáth László, aki szerint nincs szükség konszenzusra '56-ról. Az evangélikus lelkész a kormány menekültellenes kampányát és egyes egyházfők viselkedését a magyar társadalom tömegeinek elaljasítása miatt tartja súlyosnak.

- Gyakran hallani manapság, hogy olyan itt élni, mint az ötvenes években. Mit gondol erről?

- Ez bárgyú hasonlat, olyanok mondhatják, akik nem éltek azokban az időkben. Nem tudják, mi az a csengőfrász, milyen az, amikor valakit elkapnak, félig agyonvernek, és csak utána kérdezik meg, mi a neve. A mai hatalomnak ehhez az égvilágon semmi köze. Hogy gonosz, hogy elvetemült, hogy ember- és istenellenes? Az igaz. De a mai magyar közállapotok olyan messze vannak az ötvenes évekétől, mint Makó Jeruzsálemtől.

- 1955-ben született, az ötvenes évek emlékei családja emlékei lehetnek.

- Az én ötvenes éveim? Talán nem tudok szabadulni a 8 évet börtönben töltött apám szellemétől. 16 éven keresztül szinte havonta elmentem valamelyik magyar börtönbe. A másfél évtized alatt éppúgy szolgáltam a BV-sek ügyét, mint a fogvatartottakét, hiszen mindannyian be vannak zárva. Hét évvel azután, hogy már nem vagyok parlamenti képviselő, azután, hogy a magyar országgyűlés úgy döntött, hogy nincs szükség emberi jogi bizottságra, azt kell megélnem, hogy a civileket kitiltják a börtönökből, és megszüntetik a börtönrádiót. Ez ellen csak azt tudom tenni, hogy újra és újra elmondom, elmondom szószéken, elmondom interjúban, bármikor, ha nyilvánosan meg kell szólalni, hogy ez szégyen-gyalázat. Ez a kereszténység botránya. Nem az ateistáké, nem a baloldaliaké, nem a jobboldaliaké.

- Az 1956-os forradalom történetével, okaival és következményeivel kapcsolatban hatvan év elteltével sem született közmegegyezés.

- Nincs olyan történelmi esemény, amelyben konszenzus lenne. A mi családtörténetünk a családunk története. Nem kell átalakulnunk, transzformálódnunk és integrálódnunk a társadalmi emlékezetbe vagy kollektív tudatba. Nem tettük ezt apánk 1960. április 1-i kiszabadulása és az 1990-es rendszerváltás között, s nem tesszük most sem.

- Hogyan adná át ’56 történetét?

- Ha egy 16 éves megkérdezne, emberekről mesélnék neki, akiket ismertem. Arról, mi mindent hallottam tőlük. Nagy valószínűséggel mindebből novellafüzér születne, és a 16 éves csupán irodalomként figyelné. De ez így van jól. Nem akarok mást elérni sem a narratív, elbeszélt, sem a leírt történetekkel, mint azt, hogy ha ő egyszer majd hasonló körülmények közé kerül, mint amilyenek közé a szüleim kerültek, engem mint egyévest vonszolva magukkal, ne legyen meglepve. Mert még ezt is túl lehet élni.

- Hogy éli meg október 23-a közeledtét?

- Összeszorul a gyomrom ilyen idő tájt, nemcsak a Terror Házát látva, hanem bármilyen ötvenhatos megemlékezés, könyv, film, alkalom kapcsán. Eszembe jut 1992. október 23-a, amikor kifütyülték Göncz Árpádot. Vagy amikor Mécs Imrét a kilencvenes évek végén a 301-es parcellában gyalázták a kislánya füle hallatára. A minap a Dózsa György úton jártam. Meghőköltem, látva a 2006-ban átadott emlékművet, amelyről két személyes élményem maradt. A 90 éves Kosáry Domokos, apám egyik sorstársa belém karol, és hallgatjuk Gyurcsány Ferencet. És a goj motorosok motorzúgását. És azt is gondolom, hogy másutt nem lehet úgy emlékezni, mint itthon. Nekem a magyar földön való élet olyan állandó felfokozott szakrális élményt jelent, amiért mások Fatimába vagy a siratófalhoz zarándokolnak, vagy megfürdenek a Gangeszben.

- Annak az MSZP-nek széksoraiban ült a parlamentben, amelynek vezetője Horn Gyula volt.

- Sosem voltam, és ma sem vagyok hajlandó képmutatásban élni. 1992-ben az első személyes találkozáskor nyilvánvalóvá tettük egymás számára Horn Gyulával, hogy közte és köztem átjárhatatlan határ van. Nincs alku, én sem az apám nevében, sem más halottam nevében meg nem bocsájtok, és nem felejtek.

- A baloldali és a keresztény értékeknek van közös halmaza. Miért nem alakult ki Magyarországon keresztényszocialista politikai erő az elmúlt 27 évben?

- A XIX. század legvégétől egészen a Barankovics-pártig és annak 1956-os késői felvirágzásáig volt keresztényszocialista politikai erő Magyarországon. Ennek vége szakadt 1956-ban. ’90-ig mindazok meghaltak vagy elmentek a nagyvilágba, akiknek szellemi kapacitása, társadalomismerete, morális tartása és értékrendje volt ehhez. Lehet siránkozni, hogy miért nincsenek ilyen emberek, de felesleges.

- Az ’56-os forradalom után 200 ezer magyar menekült el az országból. Európa és Amerika befogadta őket. A magyar kormány most menekültellenes propagandával kampányol.

- Ami az ember teremtettségéből fakadó érték, ami jó, az beleépül az emberi világba. Ha ezek után más színű, más vallású, más nyelvű, más szokású emberekbe fog beépülni, attól az még érték marad. Mindemellett komoly, nem csupán magyar, hanem európai ügyről van szó. Nem akarom a magyar kormány lelkiismeretét felmenteni, de már a kétezres évek elején a teljes Uniónak fel kellett volna készülnie erre a problémára. Nem találták ki a szabályozás, ellenőrzés, szűrés mikéntjét. Így könnyen lehetett Magyarországon 2015 tavasza óta kampányolni a kockázatokat emlegetve. Mintha valóságos szörnyűség történne. Pedig még akkor sem történt szörnyűség, amikor ki kellett menni a Keleti pályaudvarra, a szegedi pályaudvarra vagy az M1-es útra segíteni. Nagyon-nagyon szép mozgalom volt, utoljára ilyet 1989-ben, a Ceauşescu végnapjai körüli romániai, majd a szerbiai segélyakciók idején tapasztaltunk meg. Orbán Viktor számára pedig a legegyszerűbbnek tűnt olyan helyzetet teremteni, amelyben az Unió saját önös érdekei miatt töménytelen pénzt ad a mindenféle előjel nélküli menekültpolitika támogatására. Színtisztán üzleti dolog ez, aminek semmi köze sem menekültekhez, sem emberekhez. Orbán Viktoron azt a politikai bölcsességet kell számon kérni, amely István királyban megvolt. Ha egyszer van föld, amit művelni kell, ha egyszer van igény munkáskézre, emberekre, akik asztalosként, ápolóként, taxisofőrként, földművelőként dolgozni akarnak, engedni kell őket. Iszonyatos a munkaerőhiány. Orbán Viktor közpolitikává stilizált gyűlöletkampánya már rövid- és középtávon árt a magyar gazdaságnak. Nem filantrópként, nem emberi jogi aktivistaként kritizálom őt, hanem azon valóságos érdekekkel szembeni rossz politika miatt, amely ennek az országnak az egészét hosszú távon meg fogja határozni, akár tőle függetlenül is.

- A kampány a magyar emberek egy részének legrosszabb énjét is felszínre hozta.

- Ez a sátáni része a történetnek. A soha ki nem mondott szándék a magyar társadalom tömegének elaljasítása. Sátáni indulattömeg potenciális hordozójává tették azt az átlag magyart, akire hat a propaganda. Ennek semmi köze a menekültekhez, olyan mérvű társadalmat romboló, embert károsító, lelket gyilkoló a hatása, hogy meg sem tudjuk becsülni, hogy a későbbiek folytán mennyi pénzt, energiát, időt fog igényelni feldolgozása, jóvátétele, gyógyítása. Ha holnapután ez a kormányzat eltűnne, mindez akkor is itt marad, és ez sokkal súlyosabb, mint bármi, amit összeraboltak, elkövettek. Ezt a morális terhet cipelnie kell a kormányzatnak. A reformáció hónapja van, október 31-én lesz 500 éve, hogy Luther kifüggesztette tételeit a wittenbergi vártemplom kapujára. Tudja, hogy Luther most mit tenne? A parlament kapujára szögezné ki a 95 tételét! És egy-két kivétellel az összes főpapról ugyanaz lenne a véleménye, mint annak idején a pápáról: kufárok, rablók és zsiványok.

- Mit gondol a hazai keresztény egyházak menedékkérőkhöz való viszonyáról?

- Erdő Péter, Veres András vagy Kis Rigó László más-más súllyal, de nyilvánvalóvá tették, hogy számukra az aktuális politikai állásfoglalás megelőzi a teológusi, lelkészi, a keresztény emberi magatartást. Ez az ő döntésük. Saját magukat átkozták ki abból a kereszténységből, amely a názáreti Jézussal és mozgalmával vette kezdetét. Azok az emberek, akik bármilyen módon, egy darab kenyérrel, gyógyszerrel, jó szóval részt vettek a menekültek megsegítésében az elmúlt két évben, akkor is keresztények, ha nincsenek megkeresztelve. De ez a hatalmat nem érdekli, azt gondolja, ha egy kis gally kerül a kerék küllői közé, a küllők össze fogják törni. Az a kérdés, hogy a kis gally mennyire kicsi, de ezt a jövő dönti el.

Névjegy
Donáth László Budapesten született 1955. december 5-én. Evangélikus lelkész, publicista, politikus. Édesapja Donáth Ferenc (1913–1986) politikus, agrártörténész, a Nagy Imre-per másodrendű vádlottja, édesanyja Bozóky Éva (1923–2004) könyvtáros, publicista. 1974-ben kezdte meg teológiai tanulmányait az Evangélikus Teológiai Akadémián, 1979-ben szerzett diplomát. 1988-ban került a csillaghegyi gyülekezetbe, amely azóta felépítette új templomát és a Gaudiopolis Szeretetházat Békásmegyeren. Számos kulturális és szociális alapítványban tevékenykedik. A ’70-es évek végétől rendszeresen publikál, és felelős kiadója a Hét Hárs című folyóiratnak. 1994 és 2010 között a Magyar Szocialista Párt jelöltjeként négyszer lett Óbuda északi részének egyéni országgyűlési képviselője.

2017.10.21 07:01

„Kádár Jánosnál sem kellett beleszólni a politikába, most is ez történik”

Publikálás dátuma
2018.09.24 07:30

Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
Nem egyértelmű, demokráciában vagy diktatúrában élünk, így az ellenzék azt se tudja, milyen rendszerben kellene leváltania a Fideszt - mondta Nagy Zsolt, a Republikon Intézet elemzője.
– Nyolc éve nincs elemzői konszenzus abban, hogy milyen rendszerben élünk. Az ön egyik fő kutatási területe a hibrid rezsimek. Ebbe a kategóriába tartozik Magyarország? – Igen. 2014-ben, amikor elkezdtem ebben a témában kutatni, akkor az illiberális rendszer természetét vizsgáltam elsősorban. Ebben a témában sokan kutatnak, elég csak Filippov Gábor remek cikkére gondolni, amely pár hete jelent meg. Ez a téma összefonódott a másik kutatási témámmal, Orbán Viktor gondolkodástörténeti megalkotottságával. Lehet arról beszélni, hogy a parlamentnek mekkora a jogköre, szerintem viszont sokkal fontosabb az a kérdés, mit teremtettek meg a hatalmon lévők. Ebből a szempontból olyan rendszerekre hasonlítunk, amelyek kifejezetten a liberális demokrácia ellen határozzák meg magukat. Ez egyébként Orbán Viktor célkitűzése, a hibridrezsimek egyik kifejezett csoportja pedig ebbe a kategóriába tartozik, Erdogan Törökországától, Putyin Oroszországáig.  – Ők Orbán mesterei? – Ennél összetettebb a kérdés. Az illiberális beosztás a 1990-es évektől kezdődött. Amikor a keleti blokk felbomlott, volt egy felbuzdulás, a térség országai úgy gondolták, hogy a nyugati integrációban felgyorsul a fejlődés. Az első sokk után, amikor kiderült, hogy nyugaton sem minden pozitív és vannak bökkenők, a térség országai a liberális demokrácia ellen fordultak, és inkább tovább akartak járni saját útjaikon. Magyarországon, ahogy sok kelet-közép-európai országban, sokan gondolkodnak egy erős vezetőben, keresnek valakit, aki megmondja merre kell menni, egyesek már messianisztikus végletekig is elmennek. Ezután két lehetőség van, vagy addig istenítik, amíg az illető meg nem bukik, ezután pedig teljesen másfelé indulunk, vagy egyszerűen megtartjuk, mert nincs más opció.  – Ez lenne a magyar néplélek? – Mondhatjuk így is, bár ez talán erős kifejezés. Az biztosan igaz, hogy sokaknak szüksége van arra, hogy megmondják neki, mit tegyen, és ne kelljen a politikával foglalkoznia. Kádár Jánosnál sem kellett gondolkodni és beleszólni a politikába, most is ez történik. Mindenhol eltérnek azonban a dolgok. Putyinnál kellett a jelcini rendszer bukása és gyengesége, ugyanis az oroszoknál az figyelhető meg, hogy a határozott külpolitikával rendelkező, erőt sugalló vezetőket részesítik inkább előnyben. Nem véletlen, hogy az orosz elnöknek népszerűsége a Krím visszafoglalása után volt a tetőn.
– A magyar miniszterelnök a napokban találkozott az orosz kollégájával. Ön szerint van összefüggés a vizit és Orbán EU-ban tapasztalható gyengülése között? – Fontos találkozó volt, de véleményem szerint, ha nem most lett volna a Sargentini-jelentés elfogadása, akkor is létrejött volna. Most ugyanis már azon a ponton vagyunk, amikor elkezdhetünk beszélni az EP-választásokról. Orbán ezzel a látogatással azt üzeni, hogy vannak külső szövetségesei, tud gondolkodni más rendszerekben is az unión kívül. Az persze egy másik kérdés, hogy Nyugat-Európában, sőt Magyarországon is gyújtó-folyadék szokott lenni a Putyinnal való találkozás. Nem kell azonban ebbe most túl sokat belegondolni, Orbán kampányfogásának tudható be.  – Egy másik kutatási témája a 2010 utáni megváltozott politika gondolkodás. Mi változott? – Egy mondatban az, hogy jelenleg Orbán Viktorról látszik legjobban, hogy egy kidolgozott, mindenre kiterjedő, bár szerintem hibás narratívája van. Amikor a politikai gondolkodásról beszélünk meghatározzuk magunkat, az ellenséget, a célunkat, az eszközeinket, valamint, hogy mennyire tudjuk a valóságot ezekhez igazítani. Jelenleg úgy látszik, hogy az összes fenti kérdésre, Orbán Viktor az, aki leginkább konzekvensen tud válaszolni. Az ellenzéki pártoknak van egy mozgási kényszerük, hogy erre kell reagálniuk, így pedig attól függenek, éppen mit mond a miniszterelnök. Nehéz szituáció, pont a hibridizáció kapcsán. Nem lehet ugyanis eldönteni, hogy diktatúráról, vagy demokráciáról beszélünk-e, így azt se tudják, milyen rendszerben kellene leváltaniuk a Fideszt.  – De mégis: hogyan lehet ebből kimászni? – Sok elméleti megoldás van, például az erőpolitika. Az elmúlt évben több példa is volt arra, hogy egy ellenzéki párt ki akart emelkedni egyértelműen a többiek közül, de nem tudták végigvinni a programjukat. Mindenesetre, ha ez összejönne, akkor egy erős tömbnek demokratikus módon is sikerülhetne leváltania Orbánt. Látszik azonban, hogy sokkal több szereplő van a palettán, akik nehezen tudnak csak engedni a másiknak. Gyurcsány Ferenc a legerősebb baloldali szereplő akar lenni, az MSZP-nek saját stratégiája van, az LMP továbbra is különutas, a Jobbik pedig nem tudja még mindig pozicionálni magát. Az ellenzéknek más utakban is kellene gondolkodnia.
– Mondjon egyet. – Ha előre megegyeznek a színfalak mögött, mindezt úgy kommunikálva: ők egymással vannak, Orbán ellen. Hiába volt bármilyen összefogás eddig, látszódott, hogy egyáltalán nincs összhang. Ez lecsapódik a választókhoz is, ugyanis nem tudnak megbízni egy olyan formációban, amelynek a szereplői látványosan egymás ellen versenyeznek. – A magyar néplélek tehát ön szerint nem szól bele a politikába és olyan vezetőt akar, aki megmondja merre van előre. – Orbán ebből a szempontból ki tudja szolgálni ezt az igényt, ez tény. Sok más dolog is kiszolgálná azonban, ehhez kell politikai nevelés és legfőképpen egy olyan párt, amely az összes fontos kérdésre adekvát válaszokat ad, mindenki mástól függetlenül. – Mi fullaszthat meg egy hozzánk hasonló hibrid rezsimet? – Szingapúrban az egypártrendszer egy irányított gazdaságra épült, ez tudja fenntartani a mai napig. Ugyanez volt az 50-es években Dél-Koreában, de amint a gazdasági prosperálás alábbhagyott, összeomlott. Dél-Ameriákban, Pinochetéknél azért fulladt ki a rendszer, mert nem volt elég támogatójuk. Iránban pedig teljesen máshogy épül ugyanez a rendszer: ott az iszlám adja meg a hangulatát a hibridizációnak. Magyarországon két fontos dolog van, Orbán alternatívát mutat az embereknek és közben harcol a liberális demokrácia ellen. A végpontja az lehet, amikor a liberális demokrácia sokadszorra is megújul és jobban hangzó válaszokat ad, mint Orbán rezsime. – Mi van, ha most mégsem tud megújulni? – Az tény, hogy Magyarországon kezd kialakulni az az alaptézis, hogy a miniszterelnököt Orbán Viktornak hívják. Jelenleg úgy néz ki, hogy Orbán Viktor olyan rendszert épít, amely hosszútávon gondolkodik, jelenleg 2030-ig tervez maradni szilárdan. A hibrid rezsimek erősebbek, mint a diktatúra, hiszen a demokráciából is vesznek át eszközöket. Egy váratlan fordulat azonban egy ilyen rendszert is bármikor bedönthet. Az ellenzék várja az atombombákat, ezek azonban nem jönnek el. Dolgozniuk kell és akkor demokratikus úton, magától is leválthatják Orbán Viktort.

Névjegy

Nagy Zsolt a Republikon Intézet szervezési, kommunikációs és adminisztratív feladatainak koordinálásáért felelős munkatársa. Diplomáját 2017-ben szerezte az ELTE ÁJK Politológia szakán, ahol jelenleg is mesterképzésre jár. Itt a tanulmányai mellett több önszerveződő hallgatói szervezetben (Prokon, Hallgatói Önkormányzat) is részt vesz, projekteket vezet és tudományos munkákat felügyel. Fő kutatási területei a hibrid rezsimek, a hibridizációs folyamatok, illetve a magyar politikai gondolkodás alakulása 2010 után, különös tekintettel a Fidesz stratégiájának megalkotottsága.

Témák
hibrid
2018.09.24 07:30
Frissítve: 2018.09.24 07:30

Uniós pénzzel jutalmazzák az agymosást

Publikálás dátuma
2018.09.24 06:00

Fotó: / Radó Ferenc
Nemcsak a megyei lapok, hanem gyakran a települési orgánumok is elvesztették függetlenségüket.
Az ellenzéknek nem csak Mészáros Lőrinc és Andy Vajna sajtóbirodalmával kell megküzdenie, hanem a helyi, települési médiával is, amely az elmúlt években – egy-egy egyre nehezebb helyzetben megmaradni próbáló orgánumot kivéve – a megyei lapokhoz hasonlóan elvesztette függetlenségét. Általában felvásárolták ezeket a médiumokat is, így az önkormányzat szócsövévé, propagandaeszközzé váltak. Kaposváron például a 2010-es kormányváltásig a megyei lap mellett az önkormányzati fenntartású tévéből, két – a Tudományos Ismeretterjesztő Társulathoz, valamint a megyei önkormányzathoz tartozó – rádióból és egy ingyenes hirdetési újságból tájékozódhattak a helyiek. Jelenleg a Mészáros Lőrinc Mediaworkséhez tartozó Somogyi Hírlap, a városi televízió, egy rádió, egy heti hirdetési újság és három internetes portál a választék - utóbbiak közül az egyik egy ellenzéki hírblog. A városi tévé továbbra is önkormányzati fenntartású, a hírportált, hirdetési újságot és rádiót fenntartó Most Médiacsoport viszont elvileg független. Tartalmát és stílusát tekintve viszont alig különbözik a propagandamédiumoktól. Tulajdonosai igen sikeresen indulnak a tendereken, az elmúlt kilenc évben nagyjából 80 millió forintot nyertek önkormányzati pályázatokon különféle uniós vagy helyi beruházások marketing- és kommunikációs feladatainak ellátására.  A Most Médiacsoport tulajdonosa a Zselici Forrás Kft., amelyet 2007-ben az egyik helyi nagyvállalkozó fia alapított. A cégbe aztán 2011-ben bevásárolta magát Farkas Mária Ilona, a kaposvári Számvevők Könyvvizsgáló és Könyvviteli Kft. tulajdonosa, aki két év múlva átvette az ügyvezetői posztot is, és hivatalosan ma is övé a Zselici Forrás. A kiadó- és szerkesztőségvezető M. Schenk Tünde, a heti vezércikket pedig a Németországban többek között könyvkiadással is foglalkozó – például a lengyel Igor Janke Orbán Viktorról írt könyvét is kiadó – Schenk János jegyzi. Nem lehet nem észrevenni az összefüggést a Zselici Forrásban lezajlott váltás és az elnyert önkormányzati pályázati pénzek között: a cég a tulajdonosváltásig évi 1-1,2 millió forintot nyert el a várostól, 2011-ben viszont már csaknem 10 milliót, míg tavaly 19,8 milliót, az idén nyárig pedig 13,5 milliót. És ezt csak a helyi vagy uniós pályázatok kommunikációs és marketingköltségeire. A kiadó- és szerkesztőségvezető sem járt rosszul: a 2016 év végén alapított családi cége, a Marosi Média Bt. az idén nyáron már el is nyert két, összesen több mint 800 ezer forintos projektet. Az amúgy a városi tévével egy épületben működő Most Médiacsoport teljes mértékben kiáll az önkormányzat és a kormány politikája mellett, és jobb esetben csak negligálja az ellenzéket, máskor viszont valótlan híreket közöl velük kapcsolatban. Ezt egyébként már több bírósági ítélet és végzés ki is mondta. A jelenség egyébként egyáltalán nem egyedi – a vidéki helyi sajtó sok helyen így működik –, viszont jól mutatja: ha az ellenzék komolyan veszi, hogy meg akarja szólítani a vidéket is, komoly nehézségekkel kell megküzdenie. 
Témák
média
2018.09.24 06:00
Frissítve: 2018.09.24 06:00