Nem divatból bújnak elő a zaklatás áldozatai

Publikálás dátuma
2017.10.24. 07:05
FOTÓK: SZALMÁS PÉTER
Noha a nők mellett gyakran férfiak is elszenvedői a szexuális zaklatásnak, Barna Emília, a BME kutatója szerint egyértelmű a nemi dimenzió; olyan nő talán nincs is, akit valamilyen formában ne érne zaklatás élete folyamán.
FOTÓK: SZALMÁS PÉTER

FOTÓK: SZALMÁS PÉTER

- Nem hallgatnak tovább, folyamatosan nyílnak meg a szexuális zaklatás, erőszak áldozatai. Van tehát jó oldala is a Weinstein-botránynak?

- Igen, ez egyértelműen pozitív fejlemény. Jó dolog, hogy egyre több olyan ügyre derül fény, amelyek az esetek többségében láthatatlanok maradnak. Ne feledkezzünk meg arról sem, az elmúlt években már többször nyilvánosságra kerültek hasonlóan súlyos ügyek, és nemcsak a hírességek világában, hanem a kevesebb figyelmet kapó területeken is. Gondolok itt például a tyukodi anyakönyvvezető, Németh Pálma ügyére, aki azután állt a nyilvánosság elé, hogy folyamatosan zaklatta őt a polgármester. De meggyőződésem, ez is csak a felszíne a megtörtént eseteknek. Fontos látni, ez nemcsak a „művészvilág” sajátja, az élet valamennyi szegmensében történnek ilyenek. 

- Ezek az ügyek elindíthatnak valamilyen változást? Vagy csak beszélünk róluk egy-két hétig, hónapig, aztán minden megy tovább a megszokott módon. 

- Nagyon nehéz valódi változást elérni, de az első lépés éppen az, hogy láthatóvá tegyük ezeket az ügyeket. Fontos továbbá látnunk azt is, hogy az okok mennyire összetettek. Rá kell világítani arra, hogyan függnek össze a zaklatások a nők rendszerszintű elnyomásával, aminek számos más megnyilvánulása is van. Ha csak a kulturális iparágakat, a filmipart, zeneipart nézzük, ahogy haladunk fölfelé, a fontosabb, nagyobb hatalommal, kulturális és gazdasági tőkével, presztízzsel járó pozíciókban szinte kivétel nélkül csak férfiakat találunk. Sarah Baker és David Hesmondhalgh a Creative Labour című könyvben a brit zeneipar, magazinkiadás és televízió esettanulmányain keresztül vizsgálták a kreatív munka szociológiáját, többek között gender vonatkozásban is. Ebből nemcsak az derült ki, hogy a szexizmus mennyire elterjedt ezeken a területeken, hanem az is, hogy a nemek közötti viszonyok beágyazódnak az adott iparágakon belüli munkamegosztásba, működik egy nemi alapú szegregáció a feladatok elosztásában. A rendező, a producer, az író, a gyártásvezető inkább férfi, a nők a kevésbé látható, kisebb presztízsű, ennek ellenére akár több munkával is járó feladatokban vannak jelen.

- A Weinstein-botrány után indult internetes #MeToo kampányban ugyancsak egyre többet lehet olvasni erről, nemcsak hírességek, de „hétköznapi” emberek beszámolóiban is. És nemcsak nők, hanem egyre több férfi is jelzi, hogy zaklatta őt a kollégája, feljebbvalója – akik gyakran ugyancsak férfiak. 

- Ezt lehet tudni, statisztikák is vannak arról, hogy a férfiakat érő szexuális zaklatás, erőszak elkövetői is leginkább férfiak. A hírességek közül épp Tom Jonesról olvastam a minap, hogy fiatalkorában a zeneiparban őt is zaklatták. Ez arra mutat rá, hogy a zaklatás a hatalmi pozíciók közötti különbségekből létrejövő viszonyban történik, s egyúttal az egyenlőtlen hatalmi viszonyok fenntartását szolgálja. Ugyanakkor az ilyen példák ellenére tisztában kell lennünk vele, hogy ennek a hatalmi viszonynak egyértelmű nemi dimenziója van, a legtöbb esetben férfi zaklat nőt, és merem állítani, hogy talán nincs is olyan nő, akit valamilyen formában ne érne zaklatás élete folyamán.

- Mit gondol a média szerepéről? A szociológus Vásárhelyi Mária szerint, ami történik, csak egy „ócska peep show”, a média bulvárosít, csak a szaftos részletekre kíváncsi, miközben a lényeg, a szexuális zaklatás és erőszak, sőt a családon belüli erőszak problémája háttérbe szorul. 

- A médiának természetesen kulcsszerepe van ebben, hiszen ezek az ügyek a médiában kaphatnak nyilvánosságot. Kétségtelen, az újságíróknak óriási felelősségük van abban, hogyan tematizálódik egy zaklatással, erőszakkal kapcsolatos ügy – nagyon nem mindegy, hogy az újságíró milyen keretbe helyezi a történeteket. Ugyanakkor „a média” erősen szegmentált, számos szintje van. A bulvár mellett, ami elsősorban a sztárok magánéletével szeret foglalkozni – a „peep show”, amire Vásárhelyi utal – ott a közösségi média is, amelyen keresztül viszont születhetnek konstruktív dolgok. Hiszen miután a sztárok megszólalnak és elindítják a „botrányt”, a közösségi médiában mások is megnyílhatnak, mozgalmak alakulhatnak, ezt látjuk a #MeToo esetében is. Bárki hozzá tud járulni ahhoz, hogy szó legyen ezekről a problémákról, akár mélyebbre menve, a történteket értelmezve, továbbgondolva. Ez már túlmutat a bulvárjelenségen.

- A történetekre érkezett reakciók is elég sokszínűek. Az együttérzéstől kezdve az áldozathibáztatásig, az elkövető melletti kiállásig minden előfordul. Ennek milyen hatása lehet?

- Az áldozathibáztatás, az elkövető részéről vagy nevében a tagadás éppen az a magatartás, ami miatt a legtöbb ilyen ügy láthatatlan marad. Az áldozatok tudják, hogy megkérdőjelezik történeteik hitelességét. Aztán jönnek a kérdések: miért hagyta magát? Miért öltözött kihívóan? Sárosdi Lilla színésznő is biztosan tudta, írják sokan, mi vár rá a fehér BMW-ben. Sajnos még ezzel is meg kell küzdeni, azon túl, hogy a zaklatást, erőszakot eleve nagyon nehéz feldolgozni. Ezért fordul elő, hogy sokan csak évekkel, évtizedekkel később mernek erről beszélni. Ezért is jó dolog most, hogy ilyen sokan megosztják a történeteiket. Ez erőt ad az áldozatoknak, és nem „divatból” csinálják, ahogy azt egyes helyeken olvasni lehetett.

- Egy francia államtitkár, Marlene Schiappa büntethetővé tenné a nők utáni füttyögést is. Hol van a határ? 

- Nem könnyű ezt így a cselekvés alapján meghatározni. Én azt mondom, amikor nyilvánvaló, hogy nem kölcsönös a vonzalom, a másik számára nem kívánatos a gesztus – ami a folyamatos szemkontaktus kereséstől kezdve az utcai füttyögésig bármi lehet –, az már a zaklatás kategóriájába tartozhat. Függ a helyzettől. Zaklatás az, amit az elszenvedő illető annak érez. Ettől még nem gondolom, hogy feltétlen büntetni kellene, ha valaki utána fütyül a másiknak az utcán. Olvastam olyan Facebook kommentet, hogy akkor most már rá se szabad nézni a másikra, így férfiként hogyan kezdeményezzen, hogyan fejezze ki, hogy közeledni szeretne valaki felé.

- Nincs igaza szegénynek?

- Kezdjük azzal, hogy nem kellene, hogy kifejezetten a férfiak feladata legyen a kezdeményezés, azaz kimutatni azt, hogy közeledni szeretnének valaki felé. Ideális esetben ez kiegyenlített, a szimpátiáját a nő is ugyanúgy kifejezheti, és akkor máris más helyzetből indulunk. A hollywoodi példa egyébként itt is visszaköszön: a filmek régóta formálták, és formálják mind a mai napig azt a képet, hogyan kell kinéznie az udvarlásnak, egy randinak, egy romantikus kapcsolatnak. A romantikus kultúránkba beleivódott az a káros forgatókönyv, hogy a férfinak kell a nőt „üldözni”, és az a jó, ha a nő kezdetben nem adja be a derekát, mert akkor lehet folytatni a „hódítást”. Ez megerősíti a nemek között fennálló társadalmi egyenlőtlenséget, de ez is csak az egyik tényező a sok közül. Több fronton kell egyszerre harcolni ahhoz, hogy változást érjünk el.

Névjegy
Barna Emília, PhD, a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékének adjunktusa, szociológus és populáriszene-kutató, a Kulturális iparágak mesterszakos specializáció vezetője.
Kutatási területéhez tartoznak a zenei színterek, az online és digitális technológia és zeneipar, illetve zenei kultúra összefüggései, valamint a zene(ipar) és a gender. Elkötelezett a feminista aktivizmus iránt.

- Zaklathatnak valakit szexuálisan az utcán, egy szórakozóhelyen, a munkahelyén, és még sorolhatnám. Akkor beszélhetünk-e zaklatásról, amikor otthoni környezetben történik valami? Például a férj úgy érinti meg a nejét, hogy az a feleségnek nem tetszik?

- Azt gondolom, hogy igen. Sok esetben az erőszaknak az előszobája is lehet a kezdetben kevésbé durva közeledés. Erről még nehezebb beszélni, a családon belüli erőszak esetében még nagyobb a látencia. Itt megint csak előjönnek a kulturális beidegződések, sokan úgy gondolják, a férjnek joga van bármikor, bárhogyan megérinteni a feleségét – illetve nem is jellemző, hogy ezt tematizálnánk. Tényleg fokozottan nehéz meghatározni, hogy egy házasságon vagy egy párkapcsolaton belül pontosan mi számít zaklatásnak, de ugyanúgy érvényesnek tartom, hogy bármi, ami a másik fél számára nem kívánatos, annak számít. Arról is borzasztó keveset beszélünk, hogy a párkapcsolati erőszak problémája már tinédzserkorban felmerül, és hogy mennyire hiányos ezen a téren a szexuális nevelés. A fiatalok szexuális felvilágosítását jellemzően az internet látja el, azt pedig nem is kell mondani, hogy az ott található erőszakos, pornográf, a nőket szexuális tárgyként bemutató tartalmaknak milyen káros hatásai vannak a nemek közötti egyenlőtlenség fenntartásában.

- Egy újabb frontvonal.

- Igen. A kulturális reprezentációk és a társadalmi struktúra összefonódása összetett. Az egyenlőtlenségek különböző megnyilvánulásai mind megerősítőleg hatnak egymásra.

- Vége lesz ennek a küzdelemnek valamikor? 

- Ezt nem tudom megmondani. De az első lépés mindenképpen az, hogy lássuk a problémát és próbáljunk meg minél mélyebbre menni az okok vizsgálatakor. Aztán ezt még nagyon sok lépésnek kell követnie ahhoz, hogy legyen társadalmi szintű változás.

- Számos civil szervezet vesz részt aktívan a nők elleni erőszak, a családon belüli erőszak elleni küzdelemben, de már a gyerekek, kamaszok szexuális nevelésében is. Mindezt jobb, ha a civilekre hagyjuk, vagy az államnak is nagyobb szerepet kellene vállalnia? 

- A civil szervezetek már így is nagyon sok feladatot vállaltak át az államtól, lenne tennivaló bőven. Például a családon belüli erőszak elszenvedői közül sokan nem tudnak hova fordulni, sokkal több anyaotthonra lenne szükség. Állami támogatással a rendőrséget is érzékenyíteni kellene ezekre a problémákra, ma nem mondható el, hogy ezeket jól kezelik, a „Tehetsz róla, tehetsz ellene” kampányuk is hajmeresztő volt, a háztartási erőszaknál pedig a gyakorlatban még mindig érvényes az elv, hogy addig nem avatkoznak be, „amíg vér nem folyik”. A NaNE és a Patent Egyesület bíróságfigyelő kutatása is döbbenetes dolgokra világított rá, az áldozathibáztatás a bírók részéről is megjelenik.

- Vannak olyan, akár nyilvános, akár nem nyilvános csoportok, ahol az áldozatok találkozhatnak, beszélgethetnek, segíthetik egymást?

- Az Újrakezdés csoport jut eszembe. Ez egy Facebook-csoport, van nyilvános és zártan működő része is. A csoport indítói felismerték, hogy a háztartási erőszakot átélő, abban tartósan szenvedő nők sokszor azért nem lépnek ki bántalmazó kapcsolatukból, mert vagy nincs hova menniük, vagy ha el is tudtak menekülni, nincsenek olyan anyagi helyzetben, hogy albérletfizetés mellett mondjuk a gyermekeik ruháztatására is költsenek. A csoportban segítik egymást, például kinőtt gyerekruhákkal, bútorokkal, lakáskereséssel, vagy bármi mással, amire szükségük van. És történeteiket is megoszthatják egymással, ha szeretnék. Az indulás után elképesztő gyorsasággal nőtt a csoport taglétszáma és egyfajta spontán önsegítő csoporttá vált, ahol fontos tapasztalatokat tudnak a tagok egymással megosztani, például a rendőrséggel, bírósággal kapcsolatban is. Sokkal több ilyen kezdeményezésre lenne szükség, mert ezekben meglehet a potenciál arra, hogy a személyes tapasztalatok megosztásán túl mozgalom szerveződjön belőlük.

Marton ment, a hárítás maradt
Még péntek éjjel lemondott vígszínházi főrendezői státuszáról Marton László, miután Sárosdi Lilla mellett két másik nő is arról vallott a Hír Tv-ben, hogyan zaklatta őket szexuálisan a művészvilág híres képviselője. Szombat reggelre a 444.hu újabb három olyan embert szólaltatott meg, akik Sárosdihoz hasonló tapasztalatokat szereztek Martonról.
Sárosdi Lilla színésznő, az egykori Krétakör Színház tagja október 14-én írta meg történetét, amelyben egy „híres rendező” az autójában szexuálisan zaklatta. Sárosdi eleinte nem mondott nevet, de néhány nappal később elmondta: története Marton Lászlóról, a Vígszínház Kossuth-díjas előző igazgatójáról, főrendezőjéről szól. A 444 által nyilvánosságra hozott történetek szereplői mind fiatal, pályakezdő, a színházi karrierben még csak reménykedő, 18-23 éves lányok voltak, amikor az esetük megtörtént: egy neves rendező tudhatott változtatni a pályájuk alakulásán. A megszólalók a cikkben nem vállalták a nevüket, de azt mondják, a bíróságon tanúskodnának, ha oda kerülne az ügy. Miután Sárosdi Lilla nyilvánosan megnevezte, Marton először egy pármondatos közleményben jelentette ki, hogy a történet „rágalom”, és kilátásba helyezte, pert indít. Később a Vígszínház talányos, nehezen érthető, rövid közleményt adott ki: „A Vígszínház a szabadság, a méltóság, valamint a becsület elleni minden támadást a leghatározottabban elítél. Ezen értékek védelme mindig is a legalapvetőbb feladataink közé tartozott és tartozik”. Marton felfüggesztette oktatói tevékenységét a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, meg nem erősített információink szerint nem folytatja következő, vígszínházi bemutatójának próbáját sem.
Megjelentek Martont szakmai múltja, teljesítménye, "nagysága" miatt védelmezők is, így például Radnóti Zsuzsa, Örkény István özvegye, aki a színház.org-on azt írja: az évtizedes közös munka során "soha semmit a mostanában felbukkanó vádakról nem hallottam. Most, amikor mindenki eddigi életének kizárólag negatív eseményeiről értesülhet, úgy, hogy ezáltal akarva-akaratlan egy egész élet, egy egész életmű nullázódhat le, úgy érzem – mélyen tiszteletben tartva minden megszólaló fájdalmas, negatív és traumatikus emlékeit, és velük együtt érezve –, szólnom kellett az általam ismert és tapasztalt személyes életút másik aspektusáról, az értékteremtő oldalról is."
Szerző

Cserdi - Rejtélyes ütések, félbehagyott mondatok

Publikálás dátuma
2017.10.24. 07:04
Forrás: Cserdi község/Facebook
Bogdán László polgármestert sokan tisztelik az országban, ezért is furcsa, miért nem sikerül vele tisztázni, valóban leköpték-e, megütötték-e, el akarták-e gázolni egy lakossági fórum után.

Leköpték, megütötték és el akarták gázolni Cserdi polgármesterét – legalábbis erről szólnak napok óta a hírek. Az ügynek különös aktualitás adott az: Bogdán László polgármester nem sokkal korábban jelentette be, hogy ő szívesen látná azokat a menekülteket, akiket – helyi viták, botrányok miatt – végül nem fogadtak Őcsényben. A történtek kapcsán azonban egyre több a kétség és kérdés, Bogdán László pedig nem segít tisztázni az esetet, ígérete ellenére sem nyilatkozik.

Az ügy akkor került nyilvánosságra, amikor a Hír TV portrét készített Bogdán Lászlóról. A műsor szerkesztője, Péterfi Judit ugyanis az egyik közösségi oldalon – még a riportfilm leadása előtt – azt írta, hogy Bogdánt egy fórum után a közönség néhány tagja szidalmazta, leköpte, megrugdalta, és el akarták gázolni. Ezt olvasva megkerestük Bogdánt, hogy mondja el, pontosan mi történt, ám ő kérte, hogy előbb hadd menjen le a film, abból mindent megtudunk, s utána nyilatkozik. A film lement, és abban Bogdán elmondta, hogy bántalmazták, azonban a bűncselekmény elkövetőit, helyet, idejét nem árulta el. A film után újra hívtuk Bogdánt, ám ő nem vette fel a telefont, igaz, sms-ben visszahívást ígért. Erre hiába vártunk, és telefonját később se vette fel.

Az eset kapcsán az Indexnek nyilatkozott Horváth Aladár, a Roma Parlament Egyesület elnöke, s elmondta, hogy Bogdán szeptember 25-én náluk tartott fórumot, ám a budapesti rendezvényt követően nem történt atrocitás, a fórum szervezői kísérték ki a taxiig Bogdán Lászlót, már csak ezért sem érhette őt támadás. Az egyesület elnökének szavait a fórum közönségéből többen – név nélkül, de – megerősítették. Horváth hozzátette, hogy ha Bogdán nem tisztázza a nyilatkozatában elmondottakat, akkor feljelentik őt, mert szavai sértik a fórum és az azon megjelentek jó hírét.

Amúgy a Hír TV stábja valóban elkísérte az említett fórumra Bogdánt, ám a vitáról és a polgármester távozásáról nem készült felvétel.

A polgármestert azért próbáltuk szóra bírni, mert úgy véljük, hogy amikor bántalmazásáról beszélt, akkor azzal a társadalom jóérzésű tagjait megrettentette, elkeserítette, felháborította. Különösen annak tükrében igaz ez: mindez óhatatlanul összefüggésbe kerül azzal, hogy nem sokkal korábban jelezte, befogadná a menekülteket. Ám ha az esetről semmilyen – legalább közvetett - bizonyítékot nem oszt meg a világgal, akkor szimpatizánsait és törekvéseinek támogatóit elbizonytalanítja. Csakhogy, amikor Bogdán elmulasztotta megtenni a feljelentést, a történet valódiságát tette kétségessé – amint azt megtapasztaltuk – a polgármester feltétlen hívei körében is. Szerettük volna elmondani Bogdán Lászlónak azt is: ő eddig – a romákért küzdve és a migránsokról empátiával beszélve – sokat tett a társadalmat hiszterizáló erők ellen, viszont mostani, félbehagyott mondataival a hiszterizálóknak ad tápanyagot.

Az eset és a polgármester hallgatása azért is különös, mert Bogdánt sokan tisztelik országszerte. A falu függetlenként megválasztott, roma polgármestere ugyanis sokat és sokszor beszélt arról, hogy a cigányság tanulással, munkával, gyermekei okos nevelésével és törvénytisztelettel tehet legtöbbet önmagáért. Bogdán évek óta hangsúlyozza ezt, s óv attól, hogy a romák nehéz helyzetüket a többségi társadalom kirekesztő magatartásával mentegessék. A főképp romák lakta, 400 lelkes Cserdiben a helybéliek követik ezt a nézetet.

Leázott ’56 az ünnepről

Publikálás dátuma
2017.10.24. 07:02
MTI Fotó: Balogh Zoltán
Orbán Viktor a szabadság letéteményesének tekinti magát, az ellenzék viszont 1956 eszméi elárulójának tartja a kormányfőt.

Az időjárás az ötvenhatos megemlékezések főszereplőjévé lépett elő tegnap. A sok eső és az erős szél miatt a meteorológiai szolgálat „piros” figyelmeztetést adott ki, ezért a Közös Ország Mozgalom lefújta a Kossuth térre meghirdetett civil demonstrációt.

FOTÓ: TÓTH GERGŐ

FOTÓ: TÓTH GERGŐ

A legtöbb eseményt azonban megtartották. Ellenzéki pártok Nagy Imre emlékházánál közösen ünnepeltek. „Magyarország és a magyar nép akkor fog igazán kitörni a béklyóból, akkor fog igazán nagyot előrelépni, ha végre történelme során nem csak a külső elnyomó hatalmakkal, hanem a belső elnyomókkal és harácsolásukkal szemben is felemeli a szavát” – hangsúlyozta Kunhalmi Ágnes, az MSZP budapesti elnöke. Kunhalmi szerint 1956 hősei nagyon szomorúak lennének, ha ma élnének, hiszen nem azért harcoltak, hogy utódaik ugyanazt visszahozzák, amiért ők küzdöttek. „Vészterhes időket élünk. Mark Twain egyszer azt írta, a történelem nem ismétli meg önmagát. De bizony, a mai Orbán-kormány nagyon rímel a történelem egy nagyon sötét korszakára, a sztálini diktatúrára." Példaként említette, hogy ma is üldözik a szabadságot, akadályozzák az emberek szervezkedését, a civilek életét. „Miközben ugyanúgy korruptak és saját hatalmukat építik, más vagyonát, életét, egészségét elveszik” – tette hozzá Kunhalmi Ágnes.

Fotó: Molnár Ádám

Fotó: Molnár Ádám

1956 megmutatta, hogy bármilyen erősnek hiszi magát egy hatalom, nincs annál nagyobb erő, mintha a sokszínű polgárok képesek összefogni – ezt már Karácsony Gergely, a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje jelentette ki pártja megemlékezésén. Ez napjaink ellenzéki politikusai számára is fontos tanulság. Most, amikor kormányváltásra van szükség, fontos, hogy az ellenzék képes legyen összefogni, kibontakoztatni sokszínűségét – hívta fel a figyelmet. Ellenzéki pártok a Kossuth téren, Nagy Imre szobránál is közösen koszorúztak.

Orbán Viktor kormányfő az Andrássy úton, a Terror Háza Múzeumnál mondott beszédet. Csak a fideszes kemény mag jött el a viharos, esős időben meghallgatni a miniszterelnököt. Az MTI tízezerre, tudósítónk három-négyezer főre becsülte az összegyűlt kormánypárti ünneplők számát. Vidékről is hoztak buszokkal tüntetőket. A Hír Tv az Andrássy úton a Puskás Akadémia és a dunaújvárosi kézilabdacsapat klubbuszait látta parkolni.

A kormánypárti ünneplők között fiatalabbat csak elvétve lehetett látni, zömében az ötven feletti korosztályból érkeztek a miniszterelnök hívei. A rendezvényszervezők láthatóan rájuk készültek a beszéd előtti bemelegítő zenei műsorszámokkal: a hangszórókból nosztalgia esztrádműsor szólt, olyan egykori slágerekkel, mint a „Csak a szépre emlékezem”, keverve időnként Elvis Presley egy-egy slágerével.

Fotó: Tóth Gergő

Fotó: Tóth Gergő

A Terror Háza előtt felállított tribün közelébe csak biztonsági kordon beléptetőkapuin keresztül lehetett eljutni. A belépőpontokon a fideszes rendezvények állandó biztonsági cége, a Valton Security ezúttal is mindenkit átvizsgált, végignézték a táskák tartalmát, de volt, akivel a ruhái zsebeit is kiforgatták.

Tudósítónk úgy látta: rendőrök alig voltak az ünnepi területen, a rendezvényt szinte kizárólag valtonosok biztosították.

Nem sokkal a miniszterelnöki beszéd előtt ellentüntetők is megjelentek. A jobboldali belépőkapunál Budaházy György szabadon bocsátásáért tüntettek egy molinóval, míg a baloldalon húsz Ligetvédő tartott transzparenseket az érkező fideszesek elé. „Tönkre vágtátok az országot! A nép haragja lesújt rátok”, „'56 emléke nem tűri a korrupciót” – lehetett olvasni a táblákon.

Végül a valtonosok némi dulakodás árán kiszorították a Ligetvédőket a rendezvény közeléből, egészen az Oktogonig. A tüntetők elfoglalták a villamossíneket, majd onnan végig fütyüléssel zavarták Orbán beszédét, időről-időre indulatos szóváltásba keveredve a köréjük sereglett kormánypártiakkal.

Fotó: Tóth Gergő

Fotó: Tóth Gergő

A miniszterelnök ezúttal is párhuzamot vont az ötvenhatos forradalom és a fideszes propaganda jelenképe között. Így szerinte a felkelők ötvenhatban is túlerővel szemben harcoltak, ahogyan most is „azért küzdünk, mert a végsőkig ragaszkodunk a saját kultúránkhoz és életformánkhoz, és nem akarunk föloldódni senkinek az olvasztótégelyében”. Elvégre a magyar egy "különleges szabadságnemzet". A megszálló szovjet hadsereg mai megfelelőjének a globalizáció erőit tartja. Az orbáni legendárium szerint ugyanis a „globalizáció farvizén" pénzügyi birodalmak emelkedtek fel, amelyeknek nincsenek határaik, de van világmédiájuk, és tízezer számra vannak megvásárolt embereik. Európa pedig vakvágányra futott, mivel ez a „pénzügyi spekuláns birodalom foglyul ejtette Brüsszelt és jó néhány tagállamát is”. Ahogyan a kommunizmus alatt „homo sovieticusszá”, a globalizáció erői ma „homo brüsszelicusokká” akarják gyúrni a magyarokat. A miniszterelnök az ötvenhatos forradalom hősei között megemlítette Dózsa László színművész nevét is. A magát régóta ötvenhatosnak híresztelő Dózsa elbeszéléseiről több történész is kijelentette, hogy azok merő kitalálmányok. A botrány akkor tört ki, amikor a Schmidt Mária kormánybiztos vezette ötvenhatos emlékév óriásplakátjain Pruck Pál fotója alatt Dózsa László nevét tüntették fel.

A rendezvény végén a rendőrök és a biztonságiak elválasztották a kormánypártiakat az Oktogonon sípoló maroknyi ellentüntetőtől. A Fidesz szimpatizánsai több újságírót is inzultáltak.

MTI Fotó: Balogh Zoltán

MTI Fotó: Balogh Zoltán

Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke a polgári, európai, szabad Magyarország ellenségének nevezte a magyar kormányt pártja ünnepségén, egy budapesti szállodában. Gyurcsány nem lát lehetőséget kompromisszumra a jelenleg hatalmon lévőkkel: le kell győzni őket, és ezt sokkal inkább 2018-ban kell megtenni, mint 2022-ben. A pártelnök azt mondta, hogy Orbán Viktor rendszere a hazugság maga, mert ahol a miniszterelnök demokráciát hazudik, ott önkény van, ahol nyugdíjat véd, ott nyugdíjat lop, ahol Európáról beszél, csak a markát tartja. Orbán Viktor nem 1956 vagy 1990 örököse, hanem mindezek elárulója – állapította meg.

Az LMP és a Momentum Mozgalom külön ünnepelt: az előbbi Debrecenben, az utóbbi pedig – néhány száz fő részvételével – esőben, Budapesten, a Szabadság téren. A Jobbik a Corvin közben rendezett megemlékezést. Vona Gábor pártelnök arról beszélt, hogy az embereknek össze kell fogniuk, a kormányt le kell váltani.

Szanyi idézőjeles ünnepe
Számomra, az MSZP számára, és az egész politikai közösségünk számára október 23-a nem idézőjeles, hanem csupa nagybetűs ünnep – ismételte meg a Népszavának Molnár Gyula azt, amit még vasárnap, a szocialisták kaposvári megemlékezésén is elmondott. A pártelnök szerint október 23-a olyan nemzeti emléknap, amelyre joggal lehet minden magyar büszke. Éppen ezért kicsinyesnek és fölöslegesnek tartja egy megkérdőjelezhetetlen jelentőségű történelmi esemény áltörténészi, provokatív relativizálását.
Előzőleg Szanyi Tibor szocialista EP-képviselő a Facebook-oldalán idézőjelbe tette az „ünnep” szót, és korabeli fotót mellékelt, amely a Köztársaság téren, egy meglincselt honvédtiszt fejjel lefelé felakasztott holttestéről készült. A fideszes Gulyás Gergely erre Szanyi kizárását követelte az MSZP-ből. Az internetes portálokon megjelent híradásokra reagálva Szanyi hangsúlyozta, hogy az ominózus fotón nem „ávós vagy AVH-s pribék”, hanem Asztalos János honvéd (hadtáp) ezredes holtteste látható.
„Az MSZP elnökének nem dolga Szanyi Tibor cselekedeteit elemezni, vagy minden egyes párttagot egyenként rendreutasítani” – tette egyértelművé lapunknak Molnár Gyula, hogy nem kíván foglalkozni az esettel. Ugyanakkor megjegyezte azt is: „ha bármely testület kezdeményezi, én meg fogom szavazni az ezzel kapcsolatos retorziókat”. Ennél bővebben azonban nem kívánta kommentálni a „magánakciót”.

Szerző