El kellene engedni

El kellene engedni 1956-ot, hiszen csak a levegőt markolásszuk, amikor a szabadság jelképe után kapkodunk. Lássuk be, nincs, nem lehet dolga a szabadsággal egy olyan nemzetnek, amelynek – a kormány saját felmérése szerint - 63 százaléka annyi tartalékot sem képes összeszedni, hogy egy hónapig fenn tudja tartani magát. És: mit tud kezdeni a szabadsággal az a baloldali párt, amelynek az Európai Parlamentben egymás mellett ülő két képviselője közül az egyik azt mondja, „Orbán szája mozog, de Rákosi beszél belőle”. Míg a másik a Facebookon azt osztja meg: „Ünnephez közeledvén”, és az idézőjel fölé odateszi egy Köztársaság téren meglincselt katona fényképét. Érti-e ez a politikus, miként robban fel a szabadságvágyat lefojtó kukta, s milyen vak rombolást tud végezni maga körül? Vagy ő sem érti, mint a mostani hatalom sem, amikor hergelve a gyűlöletet, mind szorosabbra csavarja a szelepet azon a kuktán, amely egyetlen óvatlan mozdulatra annyi mindennel és mindenkivel végezhet. Mi hihetőt tud mondani a szabadságról egy olyan demokratikus ellenzék, amelynek nyolc árva pártja még arra sem képes, hogy egyetlen színpadra lépjen, ahol még az eső áztatta deszka sem az övé, hogy néven nevezze a szabadságvágyat, mint 1956 talán egyetlen közös örökségét.

Mert hogy a hatalom – amelynek semmi köze 56 októberéhez – nem tud mit kezdeni a hivatalos nemzeti ünneppel, az világos.

Nem elég, hogy akkor nem volt mindenki Petőfi, a 60. emlékévben ezer "fancy, trendi és szexi" darabra sarabolták azt, ami legalább kicsit Petőfivé tehette volna az utókort.

Mire volt jó az egész? Arra, hogy "feledtessék a 2006-os, 50. évforduló kudarcát, hogy visszaadják a magyar nemzetnek '56-ot, továbbá, hogy arconként megmutassák, kik voltak a pesti és nem pesti srácok és lányok, hogy közelebb vigyék a forradalmat annak a négymillió állampolgárnak is, akinek már nincs élménye a diktatúráról". "Ez rekord, ilyen volumenű kampányt mondjuk a Coca Cola tud még" – kommentált egy túlképzett kormányzati ember, miközben a hatalom történésze logikát vitt a logikátlan történelembe, s párhuzamot vont 1848 és 1956 között: függetlenségi háború, fegyveres szabadságharc, a magyar emberek közös spontán vállalkozása, amelyben nemzetté vált a nép. S aminek következményeként a népszerűségét őrző párt kormányfője tegnap a tágas Kossuth tér helyett a Terror Háza elé merészkedett. Mondván: a haza természeti és szellemi valóság, mi pedig különleges szabadságnemzet vagyunk.

Szűk hely, szűk mondatok a "nemzetté vált népnek".

Talán mégis az '56-os örökösnek, Donáth László evangélikus lelkésznek van igaza: "Nincs olyan történelmi esemény, amelyben konszenzus lenne. A mi családtörténetünk a családunk története. Nem kell átalakulnunk, transzformálódnunk és integrálódnunk a társadalmi emlékezetbe vagy kollektív tudatba". El kellene engedni hát az őszi esőben ázó 1956-ot. Sok év után talán jön majd néhány derengő nemzedék, amely felfedezi magának a szabadságot megint. Elmegy háborogni a menzanormák ellen, aztán hirtelen forradalmat csinál.

Szerző

Hrabal szelleme

A cseh különleges nemzet. Tehetséges, kreatív, s – amint ezt Hrabal műveiből is megtudhattuk – eredeti humorral figyeli a társadalmi változásokat. Mindig új utakat keresnek: így történt ez a szombaton zárult parlamenti választáson is. Meg akartak szabadulni mindazoktól, akik a fennálló politikai rendszert eddig uralták. Ezt azonban egészen sajátos módon tették, hiszen az az ANO lett a voksolás győztese, amely ugyan kétségtelenül az elégedetlenek mozgalmából indult, de ugyanúgy a politikai establishment részese volt még akkor is, ha Andrej Babis májusban leváltott pénzügyminiszter a kormány belső ellenzékeként viselkedett.

Babis terve valóra vált, Silvio Berlusconi egykori olasz kormányfő mintájára felvásárolta a média egy részét, ez pedig elég is volt a választási győzelemhez. Bár eljárás indult ellene EU-s pénzek illegális felhasználása miatt, aggódnia nem kell, védi mentelmi joga, s várhatóan a vele szövetkező Milos Zeman elnök leállítja a vele szembeni jogi eljárást.

Bár a nyugati sajtó Orbán Viktorhoz és a lengyel kormánypárti elnökhöz, Jaroslaw Kaczynskihez hasonlítja, nem kell tartani attól, hogy a V4-ek nemzeti konzervatív tandemje Prágával is kiegészül, mert Babis elsősorban üzletember, aki politikáját is a várható haszon szerint alakítja. Több mint 250 vállalata sok tízmilliós uniós támogatást kapott, így esze ágában sincs szembefordulni Brüsszellel. Ezért is valószínűtlen az, hogy a nyíltan muzulmán-, bevándorlás és cigányellenes szélsőjobboldali formációval, a Tomio Okamura-vezette SPD-vel szövetkezzék.

A baloldal, ha el nem tűnt is, óriási pofont kapott, senki sem számított a szociáldemokraták súlyos kudarcára. A CSSD-t belső konfliktusok emésztették, s még mindig néppártként viselkedett, pedig már nem az. A tanulság: újra kellene szerveznie magát, s eközben figyelni a választók igényeire is.

Szerző

A hallgatás ára

A Moody's Investors Service hitelminősítőnél vagy tudnak valamit, amit - saját üzletpolitikai megfontolásaik miatt - jobb elhallgatniuk, vagy úgy ítélik meg (és ez látszik valószínűbbnek), hogy valójában fogalmuk sincs, hogyan alakul Magyarország államadóssága a jövőben. Ami korántsem jelenti azt, hogy attól tartanak, hazánk belátható időn belül fizetésképtelenné válik. Ennek semmi esélye sincs egy olyan állam gazdálkodásában, amelynek folyó fizetési mérlege hosszú évek óta pozitív.

Attól már inkább tarthatnak a hitelminősítők, sőt akár mérget is vehetnek rá, hogy még az év vége előtt megismétlődik a tavalyi pénzszórás. Ebből - kellő kommunikációs feltupírozással - morzsák juthatnak a lakosságnak is, de jellemzően az erre folyamatosan számító haveri kör gazdagodik majd.

A decemberre várható osztogatás mértékéről most még legfeljebb vázlatos elképzelései lehetnek a kormányzati köröknek. Így a Moody's minden várható gazdasági történésre kíváncsi munkatársai sem kaphattak pontos válasz a kérdéseikre, mielőtt múlt pénteken - magyar idő szerint - késő éjszaka esedékessé vált volna az újabb vizsgálatuk eredménye. A feltételes mód nem véletlen, ugyanis a hitelminősítők hallgattak, így Magyarország adósosztályzata továbbra is a befektetésre ajánlottak legalsó osztályában maradt, stabil kilátással - az elemzők által biztosra vett pozitív jövőkép helyett. Valljuk be, ez így sem rossz osztályzat, de továbbra is kizárja a magyarországi állampapírok vásárlásából azokat a nagy, külföldi befektetési és nyugdíjalapokat, amelyek a kisebb kockázat reményében inkább az alacsonyabb hozamokat vállalják.

Mindez olyan tőkepiaci körülmények között történt, amikor már nálunk is előfordul negatív hozam, vagyis a befektető fizet azért, hogy a pénzét megőrzik, a kamatról pedig csak álmodozhat, akárcsak az erősebb piacgazdaságokban. Viszont nálunk a kamatemelésre a Matolcsy-éra végéig, 2019 márciusáig semmi remény nincs. Moody's-éknál felmérték a kilátásokat, s úgy ítélték meg, ilyenkor a legjobb taktika, ha hallgatnak.

Szerző