Egy felmentés margójára

Mint az várható volt, az MLSZ útilaput kötött Storck talpára. Az utóbbi időben az immár csak volt szövetségi kapitányt leginkább éppen azok bírálták, akik tavaly még nemzeti hősként, a magyar labdarúgás megmentőjeként ünnepelték. Ahogy az akkori hozsanna nem volt indokolt, úgy a mostani keresztre feszítés sem. A válogatott a vb selejtezők során kétségkívül kiábrándító játékot produkált, ez a teljesítmény azonban tökéletes összhangban van a magyar labdarúgás jelenlegi állapotával. Inkább az EB-n nyújtott produkció tekinthető kivételnek. A magyar labdarúgás vesszőfutása nem Storckkal kezdődött és a jelek szerint nem is vele ér véget.

Meglepő módon az MLSZ vezetői nem kívántak osztozni Storck sorsában, a sikertelen szereplés ellenére bennük fel sem merült a lemondás gondolata. A magyar futball immár több évtizedes gyengélkedése körül egyébként nincs semmiféle rejtély. Arról van szó, hogy a világ labdarúgása megváltozott, és a hazai szakemberek ezzel képtelenek voltak lépést tartani. A magyar labdarúgással kapcsolatos nagyszabású tervekből következetesen csak a jobb és hatékonyabb szakmai munka megkövetelése hiányzik. Amíg ezen a téren nem történik változás, jobb szereplésben nem is nagyon reménykedhetünk. A bűnbak keresés, a személycsere pusztán tüneti kezelés.