Nosztalgikus megyerendezés Szlovákiában

Publikálás dátuma
2017.10.25 07:31
Fotó: Shutterstock
Két héttel a helyhatósági választások előtt ismét feléledt a több mint 20 éve tartó önkormányzati-politikai vita a közigazgatási rendszer megreformálásáról.

Szlovákiában jelenleg nyolc „magasabb szintű területi egység”, vagyis megye van. Ezt a számot csökkentenék egyes javaslatok háromra, míg a szlovákiai magyar politikusok a megyehatárok történelmi-etnikai alapon történő átrajzolását részesítenék előnyben.

„Még idén szűnjenek meg a megyék, úgy, ahogy vannak” – ez a legradikálisabb megyerendezési elképzelés. Kezdeményezője pedig az a Miroslav Beblavy ellenzéki parlamenti képviselő és volt munkaügyi államtitkár, akinek színházi rendezői és közgazdasági oklevele is van, szabadidejében pedig sci-fi novellákat ír. Bár a megyék egy tollvonással történő megszüntetésének gondolata valóban a tudományos fantasztikum műfaját súrolja, Beblavy elgondolását többen is támogatják. Arra hivatkoznak, hogy a regionális különbségek a megyerendszer reformja óta alig vagy egyáltalán nem csökkentek, és így öt év alatt az állam megspórolna vagy 200 millió eurót, amit most a megyei önkormányzatok működtetésére költ. Beblavy javaslata végül idén eljutott egészen a törvényhozás plénumáig, csak a parlamenti szavazáson vérzett el.

Mióta a rossz emlékű Vladimir Meciar miniszterelnök kormánya az önkormányzati szakértők ellenvéleményét figyelmen kívül hagyva, 1996-ban létrehozta a jelenleg is érvényes közigazgatási beosztást, egyre-másra bukkannak fel a reformot követelő hangok. „A megyéket úgy rajzolták meg, hogy egyikben se érvényesülhessen egyértelműen magyar többség” – magyarázza Bugár Béla, a Híd párt elnöke. Ő is tagja volt annak a kormánykoalíciónak, amely 2001-ben próbálta megváltoztatni a megyerendszert, sikertelenül.

Viktor Niznansky, a Meciar-érát követő kormányzat közigazgatási reformért felelős kormánybiztosa az Új Szó című napilapnak elmondta, a kommunizmus kitartóan igyekezett az emberekben semlegesíteni a regionális hovatartozás érzését. Hivatalosan nem voltak például liptóiak és gömöriek, csak közép-szlovákiaiak. 2001-ben pedig olyan javaslat jutott át a parlamenti szavazáson, amely észak-dél irányban elnyúló megyéket eredményezett, vagyis elég hatékonyan szabdalja fel a magyarok lakta dél-szlovákiai vidéket. Más kérdés, hogy a ma már színszlovák Árva, Liptó és Szepes vármegyék is eltűntek. Pedig az elképzelés más volt. „A tárgyalásokat 15+1 elképzeléssel kezdtük, amelyben tizenöt, javarészt történelmileg is igazolható megyét akartunk” – mondta Niznasky azzal, hogy a plusz egy Pozsony főváros lett volna önálló közigazgatási egységként. A parlament elé végül kompromisszumos megoldásként már egy 12 megyés javaslat került – ám ez is elbukott.

Kommunista nosztalgiának tűnhet Andrej Danko, a nacionalista bélyeget levetkőzni igyekvő Szlovák Nemzeti Párt elnökének elképzelése. A házelnöki tisztséget is betöltő politikus visszatérne a kommunizmus évtizedei alatt működött három megye (az akkori szóhasználat szerint kerület) rendszeréhez, ahol kelet-szlovákiai, közép-szlovákiai és nyugat-szlovákiai régióra osztották az országot.

Besztercebánya lesz a csata színtere
Besztercebánya megye lesz november 4-én az Európában egyre nagyobb teret nyerő szélsőjobboldali, és az ellenük összefogásra kényszerülő demokratikus politikai erők ütközetének helyszíne – írta kedden a Bumm.sk. Besztercebánya élén megyefőnökként négy éve Marián Kotleba, a 150 tagú pozsonyi törvényhozásban 14 fős saját parlamenti frakcióval rendelkező szélsőjobboldali Mi Szlovákiánk (LSNS) mozgalom első embere áll.
A szélsőségesek népszerűségének növekedését látva Andrej Kiska köztársasági elnök a hónap közepén felszólította a szlovák polgárokat, hogy vegyenek részt a november 4-i választásokon s – az LSNS szélsőségeseire utalva – felhívta a figyelmet a „zöld pólóban terjedő rosszra“. A köztársasági elnök egy Facebook-posztban fasisztának nevezte őket, és kérte az embereket, ne engedjék, hogy elfoglalják az országot.

Robert Fico kormányfő néhány évvel ezelőtt szintén a hármas beosztás mellett kardoskodott, az ő 2013-as elképzelése szerint azonban Pozsony megye is önálló entitás lett volna egy 3+1-es modellben. Az akkori ellenzék élesen bírálta a felvetést, a központosítás igyekezetét látták mögötte. A néhány évvel ezelőtt fellángolt vitában egymást érték a javaslatok: 18, sőt 22 megyéből álló rendszer mellett is kardoskodtak az egyes pártok. A miniszterelnök pártja, a Smer egyébként még mindig ebben az irányban gondolkodik. „Sokkal természetesebb felosztás lenne a 3+1-es, illetve minimum három megyés rendszer. Nem gondolom ugyanakkor, hogy ebben a választási időszakban sor kerül a változásra” – mondta az Új Szónak Martin Glvác, a parlament smeres alelnöke.

Legújabban azonban enyhülni látszik a történelemellenes megyerendezés politikája. A természetes régiókat figyelembe vevő közigazgatási reformról hajlandó tárgyalni a belügyminisztérium, közölte néhány nappal ezelőtt a tárca szóvivője. Lucia Kirinovicová azért hagyott egy kiskaput, mivel hozzátette, az új megyékről társadalmi és politikai konszenzus mellett lehet csak dönteni. Erre pedig jelenleg elég kevés esély mutatkozik.

Nevezéktan
A hivatalos közigazgatási zsargon „önkormányzati kerületeknek“ vagy „magasabb szintű területi egységnek“ nevezi a köznyelvben megyének ismert, korábban pedig vármegyéknek hívott közigazgatási egységeket. Az egyes megyék székhelye Pozsony, Nagyszombat, Nyitra, Trencsén, Besztercebánya, Zsolna, Eperjes illetve Kassa. Élükön a megyei képviselő-testület és a megyeelnök áll, akit az egyszerűség kedvéért „ispánnak“ nevez a népnyelv. A megye elnökét és közgyűlését is közvetlenül a lakosság választja, ötévenként. A megyei önkormányzat több intézmény – köztük múzeumok, középiskolák, színházak – fenntartója, hatáskörébe tartozik a II. és III. osztályú közutak hálózata, a szociális ügyek, az egészségügy, vagy az európai uniós támogatások koordinációja.

77 nappal több munka ugyanazért a pénzért - a nők fizetéséért tüntettek Berlinben

Publikálás dátuma
2019.03.18 22:02
"Együtt az egyenlő bérekért"
Fotó: dpa Picture-Alliance / AFP/ BERND VON JUTRCZENKA
A német nők átlagosan 21 százalékkal kevesebbet keresnek, mint a férfiak, nyugdíjuk pedig 53 százalékkal kisebb. És így is nagyságrendekkel jobb helyzetben vannak magyar nőtársaiknál.
Elfogadhatatlan, hogy Németországban a nőknek átlagosan 77 nappal többet kell dolgozniuk ugyanazért az éves fizetésért, mint a férfiaknak, a nemek közötti bérszakadékot meg kell szüntetni - hangsúlyozta a német szakszervezeti szövetség (Deutscher Gewerkschaftsbund) vezetője hétfőn Berlinben egy demonstráción, amelyet az Egyenlő Díjazás Napja (Equal Pay Day) alkalmából tartottak. Reiner Hoffmann a szövetségi kormány több szociáldemokrata (SPD) miniszterének részvételével tartott tüntetésen élesen bírálta a kormányt, kiemelte, hogy
a nemek közötti bérkülönbség évek óta nem csökken, mert hatástalanok a nők munkaerőpiaci helyzetének javítására szolgáló törvények.
Franziska Giffey család-, idős-, nő- és ifjúságügyi miniszter további intézkedéseket helyezett kilátásba, szavai szerint a kormány szankciókat vezethet be mindazon nagyvállalatok ellen, amelyek nem határozzák meg, hogy mekkora arányt kell elérnie a nőknek az igazgatótanácsban, vagy nem indokolják meg, hogy miért maradjon ez az arány nulla százalék. Rámutatott: az úgynevezett női kvótáról szóló törvény hatálya alá tartozó vállalatoknál a felügyelőbizottságokat tekintve már átlagosan 31 százalék a nők aránya, az igazgatótanácsokban viszont csak 6 százalék. Elfogadhatatlan, hogy a nők átlagosan 21 százalékkal kevesebbet keresnek, mint a férfiak, nyugdíjuk pedig 53 százalékkal kisebb, mondta a miniszter.
Németországban az Egyenlő Díjazás Napja alkalmából más rendezvényekkel, megmozdulásokkal, akciókkal is igyekeztek felhívni a figyelmet a nemek közötti bérkülönbségekre. A kezdeményezők között volt a berlini közösségi közlekedési vállalat (BVG) is, amely egy napra bevezette a női jegy (Frauenticket) intézményét, a nőknek 21 százalékkal olcsóbban, 7 euró (2240 forint) helyett 5,5 euróért kínálta a napijegyet.
Az Egyenlő Díjazás Napja "mozgóünnep", mindig arra a napra teszik, amelyiktől számítva a nők - a férfiakhoz képest - már nem ingyen dolgoznak, hanem pénzt keresnek munkájukkal. Ez Németországban az idén az év 77. napja, március 18. - mutatta ki a szövetségi statisztikai hivatal (Destatis). Adatai szerint a nők átlagos bruttó órabére 16,59 euró, ami 21 százalékkal kisebb a férfiak 21 eurót kitevő átlagos órabérénél. Az ország nyugati részén az országos átlagot meghaladó mértékű, 22 százalékos az eltérés, a volt NDK területén viszont jóval kisebb az egyenlőtlenség, a bérkülönbség csupán 7 százalékos. Az úgynevezett nemek közötti bérszakadék (Gender Pay Gap) mélysége nem változott lényegesen az utóbbi években, a rendszeres adatfelvétel 2006-os kezdete óta rendre 22 százalék körüli a különbség országos szinten.
A Destatis szerint az eltérés többnyire szerkezeti tényezőknek tulajdonítható, legfőbb oka, hogy a nők jellemzően alacsonyabb bérezésű munkakörökben dolgoznak, és gyakrabban foglalkoztatják őket részmunkaidőben, mint a férfiakat. Ugyanakkor a nők akkor is kevesebbet keresnek, amikor ugyanazt a munkát végzik, mint a férfiak; azonos beosztásban 6 százalékos a fizetéskülönbség. A női kvótáról szóló törvény 2016-ban lépett életbe, a szabály szerint a 2000-nél több embert foglalkoztató tőzsdén jegyzett részvénytársaságoknál, amelyeknél a felügyelőbizottságot a munkavállalói részvétel elve alapján állítják össze, a testületben felszabaduló helyeket kötelező nőkkel betölteni, amíg el nem érik a 30 százalékos arányt. Ez az előírás nagyjából 100 nagyvállalatra vonatkozik.
További 3500 cég - a tőzsdén jegyzett kisebb részvénytársaságok, illetve azok a legkevesebb 500 embert foglalkoztató cégek, amelyek a felügyelőbizottság összetételét tekintve a munkavállalói részvételt előíró jogszabály hatálya alá tartoznak - saját hatáskörben állapíthat meg célokat a női részarány növelésére. Az önkéntes vállalás teljesítését már 2015-ben el kell kezdeni, és nemcsak a felügyelőbizottságban, hanem a menedzsment felső szintjén is, és rendszeresen nyilvános jelentést kell készíteni a folyamat alakulásáról. A fizetések átláthatóságáról rendelkező törvény az idén lépett életbe, azt írja elő, hogy a legkevesebb 200 embert foglalkoztató cégeknél a munkavállaló kérésére tájékoztatást kell adni arról, hogy azonos beosztásban az ellenkező nemhez tartozó dolgozók átlagosan mennyit keresnek.

Nők helyzete Európában: csak jobb hely van Magyarországnál

Nincs európai ország amely rosszabbul teljesítene Magyarországnál a nemek közti egyenlőséget tekintve - derül ki a Világgazdasági Fórum 2018-as jelentéséből. A nemek közötti egyenlőség index a nők gazdasági lehetőségeit, politikai képviseletét, oktatásban való részvételét, valamint az egészségügyi kilátásait veszi figyelembe a globális rangsor összeállításánál. Magyarország 102. a rangsorban a 149 tagú mezőnyből. A lemaradás elsősorban a politikai képviselet hiányában keresendő, írja a kimutatás nyomán a Magyarország a világban blog. A magyarországinál csak hét országban kezdetlegesebb a nők politikai képviselete: Bahrein, Belize, Brunei, Kuvait, Libanon, Omán és Jemen.

Gyújtogató sárgamellényesek és szétvert luxusüzletek miatt korlátozzák a tüntetéseket Párizsban

Publikálás dátuma
2019.03.18 20:41

Fotó: AFP/ ZAKARIA ABDELKAFI
A párizsi rendőrfőnököt is leváltják - ezt az ellenzék kevésnek tartja, a belügyminiszter távozását követelik.
Edouard Philippe francia miniszterelnök hétfőn bejelentette, hogy leváltja a párizsi rendőrfőnököt a francia kormány- és elitellenes sárgamellényes tüntetők hétvégi, erőszakba torkollott megmozdulása miatt, és azt is jelezte, hogy azokon a helyeken, ahol az általuk "ultráknak" nevezett baloldali radikálisok randalíroztak, betiltják a további tüntetéseket.
Michel Delpuech párizsi rendőrfőnököt szerdán váltja a posztján Didier Lallement, aki eddig a délnyugat-franciaországi Nouvelle Aquitaine prefektusa volt. A párizsi rendőrség vezetését az elmúlt hetekben rendszeresen érte az a vád a politikusok részéről, hogy "nem megfelelő utasításokat" ad a rend biztosítására a sárgamellényesek tüntetései során. De a gumilövedék használatáról is heves vita folyik a francia közéletben, miután a francia rendőrök eddig rendszeresen bevetették őket, súlyos sérüléseket okozva. A sárgamellényesek szerint februárig húsz tüntető vesztette el valamelyik szemét.
A negyedik hónapja tartó kormány- és elitellenes megmozdulás 18. tüntetése az elmúlt két hónap békés felvonulásai után ismét a decemberi és januári hétvégekre emlékeztetett. A Champs-Elysées sugárúton összecsapások törtek ki a felvonulók - elsősorban, de nem kizárólag a black bloc taktikával élő fekete ruhás anarchisták - és a rendőrök között. A sárgamellényesek barikádokat emeltek az utak közepén, amelyeket fel is gyújtottak, a csendőrök pedig azonnal könnygázzal és vízágyúval oszlatták a tömeget. Az antikapitalista és rendőrellenes szlogenek skandáló anarchisták megtámadták a luxusmárkák boltjait, betörték a kirakatokat, felgyújtottak egy bankot és egy újságosbódét, a Champs-Elysée hírességek és politikusok által kedvelt luxuséttermeiben pedig a berendezéseket rongálták meg. Összesen 124 üzletet rongáltak meg és 27-et fosztottak ki.
Emmanuel Macron államfővel történő egyeztetését követően a miniszterelnök a hivatalában tartott sajtótájékoztatóján azt is bejelentette, hogy
bizonyos negyedekben, elsősorban a Champs-Elysées sugárút környékén betiltják hétvégénként a megmozdulásokat.
Edouard Philippe azt is bejelentette, hogy "jelentősen" emelkedik a betiltott megmozduláson való részvételt szankcionáló pénzbüntetés összege, a jelenlegi 38-ról 135 euróra. "Nem véletlen, hogy a rendbontók akkor mobilizálódnak ismét, amikor a vita sikerrel zárul. Az emberek párbeszédet akarnak. A rendbontók egyetlen követelése az erőszak, a békés tüntetőknek távolságot kell mutatniuk a rendbontókkal szemben" - fogalmazott a miniszterelnök.
Az államfő szerint "nem véletlen", hogy egy sikeresen lezárt vita végén mobilizálódtak a "rendbontók". Philippe az úgynevezett nagy nemzeti vitára utalt, amelyet január 15-én indított az államfő a sárgamellényesek szociális követeléseiről - vagyis éppen a tüntetéssorozatnak köszönhetően jött létre. A vitában, amelyhez interneten is hozzá lehetett szólni, közel 2 millióan vettek részt és tettek javaslatokat. A vitasorozat zárásaként hétfő este Macron a hivatalában mintegy hatvan közéleti személyiséggel és értelmiségivel vitázik.
A párizsi prefektus menesztését a jobb- és a baloldali ellenzék is kevésnek ítélte meg, és Christophe Castaner belügyminiszter leváltását követelte. A tárcavezetőnek és Bruno Le Maire gazdasági miniszternek egyébként kedden kell számot adnia a szenátus illetékes bizottságai előtt a hétvégi megmozdulások gazdasági következményeiről.

Sárgamellényesek

Bár kezdetben - 2018 novemberében - még csak az üzemanyagadó ellen tiltakoztak, a sárgamellényesek később szociális követelések sorával álltak elő. Ezekből végül egy 40 pontos lista lett. Ebben szerepel többek között a nyugdíjkorhatár leszállítása 60 évre és a minimálnyugdíj 1200 euróra emelése, a fogyatékosoknak járó juttatások megemelése, a hajléktalanság teljes felszámolása, az adórendszer progresszívebbé tétele, a minimálbér 1300 euróra emelése és 15 ezer eurós maximálbér bevezetése (ez utóbbi kb. 4,7 millió forint), a városok körüli bevásárlóközpontok helyett a helyi kis üzletek előnyben részesítése, a nagyvállalatok jelentősebb megadóztatása, a francia ipar védelmében a gyárak külföldre telepítésének megtiltása, a kiküldött munkavállalói rendszer megszüntetése, a menedékkérők jobb ellátása az ENSZ-szel történő együttműködésben, a kiutasított illegális bevándorlók hazaszállítása a származási országaikba, valós integrációs politika bevándorlók a franciává váláshoz, állami tulajdonú ingatlanok magánosításának betiltása, a hétéves elnöki ciklus visszaállítása.
A mozgalom alulról szerveződő, nincsenek vezetői és visszautasítja a hivatalos érdekképviseletet, ajánlják azt akár pártok, akár szakszervezetek. Eredményeik között adócsökkentés és minimálbér-emelés is van, illetve egy hatalmas nemzeti konzultáció elindítása. Ám Macront, aki - többek közt a vagyonadó eltörlésével - a "gazdagok elnökeként" vált ismertté, csak bizonyos mértékig sikerült meghátrálásra bírniuk.