Pillantás a kilencedikről - Semjén, a butbunk

Van annak már talán huszonöt éve is, hogy egy balatoni hétvégén, baráti társaságban megismerkedtem Semjén Zsolttal. Esküszöm nem hazudok: szellemes volt, izgalmas, a beszélgetések vele kifejezetten inspiratívak voltak - az azóta elhunyt házigazda is úgy mutatta be nekem, mint a jövő nagy politikai reménységet. Talán ennek köszönhető, hogy ha netán összeakadunk valahol – egyébként nem akadunk össze –, szívélyesen köszön, mint aki nem feledte az akkori tartalmas csevejt.

Ha jól számolom, akkor a harmincas éveinek elején járhatott a politikus palánta, s bár nem hinném, hogy pont erre gondolt a vendéglátónk, de igaza lett: komoly politikai karriert futott be. Semjén Zsolt ma miniszterelnök-helyettes, Orbán Viktor talán leghűségesebb szolgája. Ezt leginkább a parlamenti közvetítéseknél látjuk; a kormányfőn csüngő, boldogságot és mély egyetértést sugárzó tekintete az odaadás mintaszobra lehetne. De legyen ez az ő küldetése, manapság egy sikeres pályához ez is szükségeltetik. Mert az a politikai karrier, amit negyedszázada beleláttunk Semjénbe, nem létezik, legfeljebb a beosztását illetően. A valódi karrierhez hozzátartozna ugyanis egyfajta karizma, teljesítmény. Viszont időnként kétségtelenül képes olyan mondatokra, kijelentésekre, amelyek bejárják a magyar sajtót, bár ezek inkább tűnnek butaságnak, bornírtságnak, mint tartalmas megszólalásoknak. Semjén ugyan sokat mosolyog, hihetnénk róla, hogy egy kedves, joviális ember, de ezek a mosolyok egyáltalán nem erősítik a bevezetőben tett, eskü alatt vallott állításomat, hogy valaha szellemes ember volt. Nem csak a szellemesség, maga a szellem is elillanni látszik belőle; egy pszichológus szakember nyilván kitűnő szakmai magyarázattal szolgálna a jelenségről.

Természetesen az lenne a legkisebb gond, ha egy politikus nem elég szellemes. Az azonban már nagyobb baj, ha bárdolatlan, sőt megkockáztatom, helyenként ostoba és primitív kijelentések hagyják el a száját. Mint például néhány nappal ezelőtt, amikor a Marton-ügy kapcsán neki feltett kérdésre - azaz: készül-e a kormány az erőszak, a zaklatások megelőzése érdekében felvilágosító kampányra -, a kereszténydemokrata politikus emígyen válaszolt: ez nagyon kegyes dolog lenne, de ezek az ügyek eltörpülnek amellett, ha migránstömegek lesznek itt.

Szívesen írnám ide, hogy egy ilyen megszólalás a butaságnak és a bunkóságnak a semjéni elegye, de azért ennél többről van szó. Már csak azért is, mert az orbáni adminisztrációt szolgáló Semjénnél az ehhez hasonló kijelentések szinte kötelező elemnek számítanak, vagyis egy laza mozdulattal oda hajíthatnánk, ahová való, a szemétkosárba. Viszont látnunk, tudnunk kell, hogy az ilyen agyrémek nem azért születnek, mert a miniszterelnök-helyettes erre szakosodott. Ő feladatot lát el, legfeljebb rosszul értelmezi és használja. A feladat pedig most az, hogy a menekültügyet a lehető legtöbb helyen meg kell említeni, az áradat veszélyét ki kell hangsúlyozni. Szegény Semjén pedig teljesít, akkor is, ha az nem szép és nem is kegyes dolog.