Az Óceán túlpartján nem a Fed-elnök személye, hanem az USA jövőbeni monetáris politikája, ezen belül is a bankok mozgásterének esetleges változásai jelentik a valódi kérdést. Egyelőre úgy tűnik, ha bármi is biztosra vehető Donald Trump szándékait illetően, akkor az az alacsony kamatszint és a banki szabályozás lazítása. Az elnök következetesen az olcsó dollár mellett foglal állást. Többször is meglebegtette: kész megszüntetni a pénzintézetek sajátszámlás spekulációinak tilalmát. A jegybankelnök-jelöltekről megfogalmazott véleménye már kevésbé következetes. Utoljára úgy fogalmazott: „mindegyiket szeretem”; hozzáfűzte ugyanakkor: legkésőbb november 3-ig „megmondom a befutót”. (Ekkor indul ázsiai körútra Trump.) A piac azonban már megtette tétjeit. A részvényárfolyamok emelkedése azt vetíti előre, hogy a monetáris gyeplőt a Fed jelenlegi kormányzója, Jerome Powell veszi át Janet Yellentől. Powell, aki az utóbbi öt évben mindig Yellen javaslatai mellé állt, az óvatos, fokozatos kamatemelést pártolva, zökkenőmentes váltást ígér.
A közelmúlt favoritja, a Stanford-i egyetem közgazdászprofesszora, John Taylor határozottabb monetáris elveket képvisel: kritizálja a Fed lassúságát és érzékelhető kamatemelést sürget. Ez kevéssé illik Trump elképzeléseibe. Bár az utóbbi idők során az elnök barátságosabban nyilatkozik Janet Yellen-ről, a folytatásra esélytelennek tartják. Ennek fő oka, hogy "túlságosan demokrata”, szemben a republikánus Jerome Powellel. Az ő filozófiája, hogy a túlszabályozás nem oldja meg a problémákat. Így ha a kezébe kerülne a gyeplő, szinte bizonyosan enyhítene a banki stresszteszt feltételrendszerén. Ugyanakkor egyetért azzal, hogy véget kell vetni a pénzbőségnek és le kell építeni a jegybank 4500 milliárd dolláros eszközállományát. Az aktívák szintjét 3 ezer milliárd dollár körül tartja megfelelőnek.
Az európai figyelem középpontjában ugyancsak a központi bank piaci aktivitása állt. Az EKB múlt heti ülésén végül is nem hozott fordulatot. Mario Draghi bejelentése, miszerint a pénzcsapok csak szűkebbé válnak, de elzárásuktól legalább is 2018 szeptemberéig nem kell tartani, megnyugtatta a tőzsdéket. Folytatódik a "quantitative easing" (qe), azaz a 2015-óta 2,1 billió eurót felemésztő kötvényvásárlási program. Igaz, a megszokott, havi 60 milliárd euróra csak ez év végéig lehet számítani. Januártól ennek a felét, 30 milliárdot fordítanak e célra. Draghi nem mondta ki a végszót, azaz, hogy mi lesz jövő szeptember után. Sőt célzott arra is: ha a gazdaság helyzete rosszabbra fordul, az intézmény kész emelni a felvásárlásokra szánt összeget. Az európai pénzügyek irányítói egyértelműen a kamatpolitika változatlansága mellett foglaltak állást. 2019-ig nem kell tartani a pénz drágulásától. Azaz maradnak nullán az alapkamatok. A mostani döntéseket az EKB politikáját az utóbbi idők során rendszeresen támadó német jegybankból, de más pénzügyi körökből sem kritizálták. Emellett a pénz- és tőkepiacok is elégedettséget jeleztek. Az irányadó tőzsdeindexek emelkedtek, a kötvénypiaci hozamok lefelé tartottak és az aranyár is csökkent. Eközben az euró dollárárfolyama 0,9 százalékkal hanyatlott: a hetet háromheti mélypontján, 1,1709-en zárta.
