A háborúkat leszámítva a GDP-arányos államadósság a 2010-ben, majd 2014-ben hivatalba lépett Orbán-kormányok idején érte el csúcsát. Pedig megválasztásukkor a foglalkoztatottság növelése mellett az államadósság csökkentését is megígérték. Utóbbit a propagandajelszavak ellenére elbukták. Pedig még trükköket is bevetettek a számok (átmeneti) kozmetikázására. Eredménytelenül. A GDP-arányos államadósság 2010 óta legalábbis nem akkora mértékben mérséklődött, ahogy ezt a magyar kormány, illetve a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) és a Magyar Nemzeti Bank (MNB) állítja. Mindez ádáz vitákat eredményezett egyik oldalról az Európai Statisztikai Hivatal (Eurostat), másrészt az MNB és a KSH között. A felek lassan másfél éve boncolgatják, mi is az államadósság: mi számít magán- illetve állami kiadásnak.
A vita három területet érint: a teljesen állami Eximbank gazdálkodását, a megszületésük óta száz sebből vérző jegybanki alapítványokat és az úgynevezett garanciaalapokat. Az Eurostat álláspontja egyértelmű: ezek - közvetve vagy közvetlenül - a költségvetés részei, ezért veszteségeik növelik az államadósságot. A magyar fél ezt tagadja. Jóllehet a garanciaalapok esetében már engedtünk. Így az elmúlt hónapban az Eurostatnak küldött jelentésünk már tartalmazta a szükséges átsorolást. Ide tartozik például az Országos Betétbiztosítási Alap és a Befektető-védelmi Alap. Ezek álltak helyt 2015 óta a Quaestor-, Buda-Cash- és Hungária Értékpapír-károsultak veszteségcsökkentéséért. Mivel felhalmozott tőkéjük nem fedezte az összes igényt, azt valójában a költségvetést megillető pénzekből pótolták ki. Áttételesen ugyancsak közpénzek kerültek az úgynevezett Szanálási Alapba, amit az MNB az átmenetileg állami tulajdonba került bankok rossz hiteleinek megtisztítására használ. Ilyen hitelintézet például az MKB, amely mára Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester, Balog Ádám elnök-vezérigazgató és mások érdekkörébe került. E tétel valóságnak megfelelő átsorolása a G7.hu portál számításai szerint 169 milliárddal rontotta a 2015-ös államadósságot.
Az Eximbank ügyében viszont az Orbán-kabinet megmakacsolta magát. Figyelmen kívül hagyták az Európai Statisztikai Döntőbizottság állásfoglalását, amely szerint a hitelintézet gazdálkodása az államháztartás része - értékelte a helyzetet lapunknak Katona Tamás. Az egyetemi tanár szerint ez az ügy önmagában is két százalékponttal növeli a GDP-arányos államadósságot, ami a 2016-os esztendő zárszámadása szerint 73,9 százalékra rúgott. Ha nem számítjuk a magánnyugdíjpénztárak 3 ezer milliárdos vagyonának elkobzását - lényegében államosítását, ami 11 százalékponttal javított az adósságon -, valójában 80 százalék körül járhatunk. És akkor még nem beszéltünk a jegybanki alapítványok tiltott állami pénzeléséről - emlékeztetett Katona Tamás. Ezek állampapírt vásároltak az elsődleges piacon, amit az Európai Központi Bank kifogásolt. Bár szerzeményeik egy részét eladták, a pontos számok nem ismertek és történtek összevonások is. Így ennek államadósság-növelő hatását nehéz meghatározni.
Katona Tamás szerint az államadósság javításának kérdése mégse lesz az országgyűlési választások előtti pártcsatározások témája. A magyar fél ugyanis azt kérte az európai hivataltól: adjon időt a számok átírására, mert az úgymond bonyolult. Bár az Eurostat egy ideje a magyar jelentéseket a módszertani fenntartásaikat hangsúlyozó záradékkal látja el, a kérést valószínűleg elfogadják. Így a kérdésre várhatóan csak jövő év április 23-án térnek vissza. Hetekkel a magyar parlamenti választások várható időpontja után.
