Kocsis Zoltánról nevezik el a pécsi próbatermet

Publikálás dátuma
2017.10.30. 11:31
Kocsis Zoltán vezényel FOTÓ: Vajda József
A tavaly ősszel elhunyt Kocsis Zoltánról, a világhírű zongoraművészről, karmesterről és zeneszerzőről nevezi el a pécsi Kodály Központban található próbatermét a koncertterem rezidens együttese, a Pannon Filharmonikusok zenekar (PFZ) november 9-én – írja a Pécsi Újság. 

A PFZ a megújulásától számítva több mint egy évtizeden keresztül élvezhette Kocsis Zoltán szakmai mentori támogatását.

Az állandó vendégkarmesterként minden évadban fellépő dirigens koncertjei teltházat vonzottak - tették hozzá, kiemelve, hogy „a rendkívül intenzív és tartalmas közös munkák emlékére” az együttes Kocsis Zoltánról nevezi el zenekari próbatermét.

Az ünnepélyes teremavatás november 9-én 18 órakor lesz, amely után tartják meg a PFZ Kocsis Zoltánra emlékező, három részből álló pécsi koncertsorozatának első hangversenyét. A fiú címet viselő esten zongorán közreműködik Kocsis Krisztán; vezényel Bogányi Tibor.

A sorozat műsorának összeállításakor Kocsis Zoltán legkedvesebb zeneszerzőinek műveiből válogatott az együttes: műsorra kerülnek Beethoven, Rahmanyinov, Richard Strauss, Kurtág György, Bach és Bartók Béla darabjai - olvasható az írásos összegzésben.

Szerző

Menekültek

A Népszavában láttam egy fotót: a kép Palermóban, menekültekről készült. Előterében egy segítő, a karján egy hároméves forma gyerek, akit egy egyenruhás éppen megsimogat. Ez a kép nagyon megragadott, mert érzékletesen mutatta, milyennek kell lennie a menekülteket fogadók helyes hozzáállásának: humánusnak és megértőnek.

Nem vagyok benne biztos, hogy hasonló fényképek készülhetnének a magyar határon. Emiatt nem a magyar rendőröket hibáztatom, biztosan többségükben ők is jó szándékú emberek, hanem azt a légkört, amit a kormány az elmúlt években a szisztematikus gyűlölködéssel kialakított, és ami mára átragadt az egész társadalomra.

Szerző

Menekültek

A Népszavában láttam egy fotót: a kép Palermóban, menekültekről készült. Előterében egy segítő, a karján egy hároméves forma gyerek, akit egy egyenruhás éppen megsimogat. Ez a kép nagyon megragadott, mert érzékletesen mutatta, milyennek kell lennie a menekülteket fogadók helyes hozzáállásának: humánusnak és megértőnek.

Nem vagyok benne biztos, hogy hasonló fényképek készülhetnének a magyar határon. Emiatt nem a magyar rendőröket hibáztatom, biztosan többségükben ők is jó szándékú emberek, hanem azt a légkört, amit a kormány az elmúlt években a szisztematikus gyűlölködéssel kialakított, és ami mára átragadt az egész társadalomra.

Szerző