Kutatók olyan algoritmust készítettek, amely az esetek mintegy 90 százalékában képes azonosítani azokat, akiknek öngyilkos gondolataik vannak. És ez még nem minden. Ez a mesterséges intelligencia azokat is ki tudta szűrni a tesztcsoportban, akik már korábban megpróbálták maguktól eldobni az életet. Az eredményekről a Nature Human Behavior című szakfolyóirat számolt be.
A Pittsburgh-i Carnagie Mellon egyetem pszichológia-tanszékének kutatói 17 olyan, 18 és 30 év közötti fiatalt vontak be a kísérletbe, akik a közelmúltban beszéltek pszichológusaiknak öngyilkos gondolataikról. Ezzel egy időben felkértek 17 jó mentális állapotban lévő, úgynevezett „neurotipikus” (akiknek idegrendszeri fejlődése és állapota normális) személyt, hogy vegyenek részt a munkában. Ezt követően mind a 34 résztvevővel elvégezték a mágneses rezonancia-képalkotást (MRI). Ez a vizsgálat segít közvetlenül feltérképezni az agyi tevékenységet az oxigénnel teli vér áramlásán keresztül.
A résztvevők, amikor bekerültek az MRI-gépbe (egy körülbelül 2 méter hosszú henger), egy képernyőn 30 szót láttak megjelenni egymás után. Egyes szavak pozitív kicsengésűek voltak (például gondtalanság, életerő, kedvesség), mások pedig negatívak (kegyetlenség, aggodalom, sötétség). Tíz szó kifejezetten az öngyilkossághoz és a halálhoz volt kapcsolható, mint például a reményvesztett, a gyászos, vagy a kétségbeesett. A kutatók ezután azt kérték pácienseiktől, hogy gondolkozzanak el minden szó értelmén, miközben megfigyelték az agy érintett részeit működés közben.
Az MRI valamennyi felvételét betáplálták egy algoritmusba. Minden egyes szónál a kutatók jelezték a számítógépnek, hogy az adott kép öngyilkos gondolatokat tápláló vagy egészséges személyekhez tartozik-e. Ezután olyan képeket mutattak neki, amelyeket nem ismert, és azt a feladatot kapta, hogy „osztályozza” az embereket. Az algoritmus az esetek 91 százalékában nem tévedett. A tudósok, hogy próbára tegyék a programot, olyan felvételeket küldtek neki 21, öngyilkosságot fontolgató ember agyáról, amelyeket azok rossz minősége miatt eredetileg kihagytak az elemzésből. Az algoritmus ezúttal is 87 százalékos pontossággal eltalálta a helyes választ.
A következő lépésben a kutatók kizárólag a szuicid hajlamú betegekkel foglalkoztak. Két csoportba osztották őket: az egyikbe (9 fő) azok kerültek, akik már kíséreltek meg öngyilkosságot, a másikba (8 fő) azok, akik még nem. Az algoritmus ismét jól működött: az esetek 94 százalékában felismerte azokat, akik már túl voltak első próbálkozásukon.
