Hatvan körüliek aktfotózása

Abban azért van kurázsi, ha átlagosan 60 éves hölgyek aktnaptárt csinálnak jótékony célból. Az eset megtörtént az Anglia mértani középpontjához közel eső Rylstone nevű kisvárosban, 1999-ben. A naptárból botrány és világsiker lett, a történetből pedig Felül semmi címmel népszerű film, Naptárlányok címmel darab is, amit a Pesti Magyar Színház mutatott be, Tallós Rita sikeres rendezésében.

A Naptárlányok, ha akarom, csámcsogni való bulvártéma, kirívó extremitás. A premier előtt meg is jelentek olyan harsogó címek, amelyek a vendégszereplő neves színésznők meztelenségét hirdették. De közben ez a szép történet összefogásról, szolidaritásról szól, arról, hogy egy nőegylet tagjai, miután egyikük férje meghal a rettegett kórban, emléket szeretnének állítani, a kórháznak venni akarnak egy kanapét, és fölé emléktáblát elhelyezni. Ezért szánják rá magukat, egymást is győzködve, gátlásokat levetni igyekezve, félszegen, de aztán mégiscsak eltökélten, aktnaptár készítésére - a szokásos, jobbára természetfotókat tartalmazónaptár helyett.

Tim Firth darabja és Tallós Rita rendezése, bármennyire is rácuppant a bulvár, se valós, se átvitt értelemben nem vetkőzteti le totálisan a szereplőket, nem mutogatja a teljesen pucér testüket, és a lelkük legmélyére se hatol. De kacérkodik vele. Megmutat testrészeket, és bizonyos mértékig megsebzett lelkeket, de azért közel sem annyit, hogy felháborodást keltsen, igazán lázító legyen, vagy különösebben fájjon, és ezzel veszélyeztesse az alapvetően szórakoztató jelleget. Nem véletlen, hogy nem korhatáros a produkció. Ami egyébként valamennyire rímel a Tháliában játszott, és ugyancsak filmen híressé vált, Alul semmi című darabra. Ott két munkanélküli darukezelő elkeseredettségében, pénztelenségében kieszeli, hogy jobb híján, férfisztriptízből fognak megélni. Ebben az esetben sem taglalják a munkanélküliség sanyarú természetrajzát, sem azt az iszonyú kétségbeesést, amitől valóban összeszorul és tartósan úgy is marad a gyomor, hanem kedvesen sikamlós, enyhén groteszkbe forduló históriát kerekítenek, magabiztosan profi kézzel, és jó szereplehetőségekkel.

Nem nagyon szeretem, hazugnak érzem ezt a mind jobban elharapózó darabtípust, mert sokakkal elhiteti, hogy valami igen fontos dologról beszél, közben pedig alig. Jobban kedvelem a vállaltan habkönnyű, jól megírt semmiséget, vagy a valóban fajsúlyos produkciót, miközben kénytelen vagyok tudomásul venni, hogy ez a darabtípus nem véletlenül lett annyira korunkra jellemző. Sokan nem akarnak befizetni bármilyen marhaságra, mert annál többre tartják magukat, ennél több társadalomkritikát viszont nehezen viselnek el a színházban. Így aztán elszaporodnak ezek a kecske is jóllakik, de a káposzta is megmarad típusú darabok, amelyek szerencsés esetben, mint ezúttal is, remek lehetőséget biztosítanak a színészeknek. Ráadásul nőknek, akik - joggal - hátrányban érzik magukat szerepek terén. Rendszerint játékra kiéhezetten, nagy energiákkal veszik birtokba a színpadot, mint például a Sógornők, vagy a zsidó rituális fürdőben játszódó Mikve esetében, amelyek szintén ebbe a darabtípusba tartoznak.

A Pesti Magyar Színház a Naptárlányokhoz erősítést hívott, az események fő mozgatóit, Annie-t és Christ a Vígszínház kiválóságai, Igó Éva és Hegyi Barbara adják, igencsak nagy játékkedvvel. Módjával megmutatják a szomorúságot, elkeseredettséget, amúgy pedig az elszántságból, akaratból felszabaduló energiákat, melyekkel akár a képtelenségnek tűnő dolgokat is meg lehet valósítani. Az előadás mindenképpen szól arról, hogy „nemcsak a húszéveseké a világ.” Hogy az unalmas kisváros, megfáradt, rutinos tevékenységű lakói is új erőre kaphatnak, ha akad felvillanyozó ötlet, elérendő cél, aminek érdekében egészen különböző emberek is összefognak.

Egy kanapé vásárlása bagatell dolognak tűnhet. De ebben az esetben messze túlszárnyalták a célt, temérdek pénz folyt be, világsiker kerekedett, a naptár erősen korosodó lányai címlapokon virítottak, és show-műsorokban parádéztak, ami ürügyet ad csipetnyi médiakritikára is. Ezt leginkább egy felszínes, nagyképű tévérendező személyében látjuk megtestesülni, akit Szatmári Attila meglehetősen sematikus eszközökkel még melegnek is mutat, a lehető legrosszabb hagyományokat megidézve. De a többség belül marad az ízléshatáron, és jókora energiákkal, nagy kedvvel vesz részt a játékban. Udvarias Anna, Bede-Fazekas Anna, Tóth Enikő, Soltész Bözse, Igó és Hegyi mellett a nőegylet kezdetben félszeg, de aztán megnövő önbizalmú tagjai. Bár növényekkel, gyümölcsökkel, tárgyakkal eltakarják intim testrészeiket, de mindinkább nekibuzdulva vesznek részt a fotózásokon. Amelyek a színésznők számára ziccert, némi magánszámot, és általában nyílt színi tapsot jelentenek. Amilyen ötletesek ehhez Kovács Yvette Alida ruhái, kellékei, annyira fantáziátlan a díszlete, ami semmit nem tesz hozzá a darabhoz, szinte egy az egyben egy vidéki kultúrház nagytermének leképezése.

Tahi Józsefnek haldokló férjként szép a búcsúja. Benkő Nóra olyan korlátoltan merev, állandóan keresztbe tenni igyekvő egyletvezetőt játszik, hogy nem érthető, a többiek miért nem zavarják el pillanatok alatt a francba. Az említetteken kívül, Bede-Fazekas Szabolcs, Gáspár Kata, Pavletits Béla, Tóth Éva, Ágoston Péter, Dániel Vali ugyancsak állnak és persze játszanak, a vártán.

Sokat lehet nevetni, a publikum jelentős része rajongó tekintettel mered a színpadra, és érezhetően imádja a produkciót, amit nagy odaadással tapsol meg. Amikor kijövünk a nézőtérről, két hölgy lelkendezve mondja: „nagyon édes előadás”. Az előtérben egy busszal érkezett társaság tagjai, jókat nevetve, a színpadihoz hasonló pózokban fotózzák egymást. Megrendültségnek nyoma sincs, a jókedv viszont annál inkább dominál. Ugyanis ez tényleg főleg egy édes, helyes, kedvesen mulatságos előadás, hiába is akar többnek látszani.

Szerző
2017.11.04 08:15

Meghalt Kulcsár Győző

Publikálás dátuma
2018.09.20 09:20

Fotó: Népszava/
Hetvenhét éves korában elhunyt Kulcsár Győző, a Nemzet Sportolója, négyszeres olimpiai bajnok párbajtőröző.
A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) csütörtökön arról tájékoztatta az MTI-t, hogy a sportember szerda este hunyt el. Kulcsár Győző az 1964-es, az 1968-as és az 1972-es ötkarikás játékokon csapatban szerzett aranyérmet, Mexikóvárosban egyéniben is diadalmaskodott. Az 1972-es müncheni játékokon és négy évvel később Montrealban egyéniben bronzérmet nyert. Csapatban háromszoros világbajnok, továbbá két világbajnoki ezüst- és négy bronzérem tulajdonosa, többszörös országos bajnok. A kiváló sportoló mérnöki diplomát szerzett, ám csak rövid ideig hasznosította ezen tudását. Sportolói pályafutását követően, 1979-ben már főtitkárként irányította a Magyar Vívó Szövetséget, majd hat éven keresztül szövetségi kapitányként dolgozott. 1985-től mesteredző. Kapitánykodása után, 1986-ban Olaszországba vállalt munkát. Vercelliben 2001-ig dolgozott sikeresen, tanítványai közül Maurizio Randazzo olimpiát - is - nyert, míg Elis Uga ötkarikás ezüstérmet, illetve Európa-bajnoki aranyat szerzett. A sydneyi olimpia után hazatért, s 2001 és 2008 között a Bp. Honvéd szakosztályának mestereként többek között az ő tanítványa volt Nagy Tímea olimpiai bajnok párbajtőrvívó. 2000-ben tagja lett a Minden Idők Legjobb Magyar Sportolói Egyesületnek, a Halhatatlanok klubjának. 2006-tól 2012-ig a párbajtőrözők szövetségi kapitánya volt. Legutóbbi nagy sikerét Szász Emesével érte el, aki Rióban nyert aranyérmet. 2004-ben a Nemzet Sportolójává választották. 2010 októberében világszerte nagyra becsült sportolói pályafutása, olimpiai és világbajnokokat nevelő edzői-nevelői tevékenysége, példaértékű életútja elismeréseként megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (polgári tagozat) kitüntetést. 2012-ben Prima Primissima Díjat kapott. 2016-ban Magyar Érdemrend Középkeresztje, a csillaggal kitüntetést vehetett át. 2016-ban Pro Urbe Budapest díjat kapott. A Magyar Sportújságírók Szövetsége (MSÚSZ) és a MOB életműdíját 2017-ben kapta meg.
Szerző
2018.09.20 09:20
Frissítve: 2018.09.20 09:39

Szalai góltalan maradt az első BL-meccsén

Publikálás dátuma
2018.09.19 21:10

Fotó: DPA/ UWE ANSPACH
A Hoffenheim első meccsét játszotta a Bajnokok Ligája csoportkörében, és ugyan sokáig vezetett, győzni nem tudott Harkovban.
Magyar szempontból két érdekes találkozóval folytatódott a labdarúgó Bajnokok Ligája. A Szalai Ádámmal felálló Hoffenheim az ukrán Sahtar Doneckhez látogatott, míg a MOL Vidi FC-t a rájátszásban elbúcsúztató AEK Athén a holland Ajax vendége volt.
Az ukrán bajnok a politikai és katonai helyzet miatt nem saját stadionjában, hanem a Donyecktől mintegy 250 kilométerre található Harkovban fogadta német ellenfelét. Paolo Fonseca tanítványai legutóbbi 15 találkozójukból 13-at behúztak a harkovi stadionban, ráadásul tavaly a Manchester City, Napoli, Feye­noord kvartettből jutottak tovább, így semmiképp sem tekinthettek rájuk könnyű ellenfélként.
Szalai Ádám csapata korábban sosem szerepelt a legrangosabb európai kupasorozatban, ám korántsem szeppent meg, lévén a 6. percben Florian Grillitsch találatával megszerezte a vezetést a Hoffenheim. A hazaiak a 27. percben Ismaily találatával egyenlítettek, ám nem tartott sokáig az ukránok öröme, ugyanis Havard Nordtveit még a félidő előtt ismét a Bundesliga legutóbbi bronzérmesét juttatta előnyhöz. A Sahtar a hajrában egyenlített, így „otthon” tartott egy pontot. Szalai – legutóbb még a Schalke játékosaként 2014 márciusában, a Real Madrid ellen lépett pályára a BL-ben –, aki három találattal jelenleg holtversenyben vezeti a Bundesliga góllövőlistáját, ezúttal nem gyarapította találatai számát.
A holland fővárosban a görög együttes egyszer sem találta el a hazai kaput, az Ajax 3-0-ra diadalmaskodott. Szerdán további mérkőzést játszanak.
2018.09.19 21:10