Oltári klisék száz részben

Publikálás dátuma
2017.11.06. 06:46
Forrás: RTL Klub
A szereplők többsége pályakezdő színész, sokuk beszédtechnikai nehézségekkel küzd. Elindult az RTL új hazai gyártású sorozata.

Bizakodik a néző, hiszen igyekszik minden magyar munkának lapot osztani a felturbózott nemzetközi sorozatdömpingben. Mivel az utóbbi években a nem napi rendszerességgel jelentkező szériák közül több – például a Társas játék, a Terápia, a Válótársak – egészen tisztességes élményt adott, mind derűlátóbb. Viszont az új telenovella, az RTL II-n futó Oltári csajok esetében elnéző még elfogultsággal sem lehetne.

Gyantázás közben mutatják az egyik főszereplőt, aki úgy tesz, mintha a japán hadifoglyok által elszenvedett kínzásokhoz hasonló tortúrát kellene kiállnia. Ez még akár vicces is lehetne, de a jelenet számtalan sebből vérzik: sem a bontakozó cselekmény, sem a szereplők, sem a szituáció ábrázolása nem jó. „A szerelem olyan, akár egy tündérmese, ha igazán hiszel benne, valósággá válik” – közli később az indokolatlanul jóságos nagynéni a lánnyal, ezen addigra már meg sem lepődünk.

Az Oltári csajok tobzódik a Disney-tinisorozatokba illő klisékben. Lerágott csont az, ha az egyik főszereplőt, történetesen a legkisebb, kelekótya húgot kirabolják, s az addig még nem látott álompasija éppen arra motorozik, hogy felhúzza a földről, merthogy el is esett. Fiatal párt mutatni, miközben verőfényes napsütésben végigrobog az Erzsébet hídon, a csilingelően oda nem illő zene nélkül is ciki lenne. A hangsúlyos zene itt nem befolyásolja az érzelmeket, ellenben néha túlharsogja a szereplőket.

Noha akad egy-egy jobb poén, nehéz átsiklani a latin-amerikai szappanopera-kultúrát idéző fogásokon. A napi széria Kalamár Tamásnak, a Barátok közt korábbi producerének a munkája. Százrészesre tervezik, szokatlanul hosszú epizódokkal. A szereplők többsége pályakezdő színész, sokuk beszédtechnikai nehézségekkel küzd, így a Kossuth-díjas Hűvösvölgyi Ildikó epizódnyi jelenléte felvillanyozó hatású. Csak azt nem érteni, mit keres közöttük.

„Adunk és közvetítünk”

Publikálás dátuma
2017.11.06. 06:45

Két fiatal alkotó, Pancsa Emese formatervező és Szekeres Máté fotós megtalálta a társadalmi felelősségvállalás és az önmegvalósítás közös halmazát.

Pancsa Emese formatervező mesterszakos hallgató a Metropolitan Egyetemen, ahol Szekeres Máté fotós is tanul. Van elképzelésük és némi tapasztalatuk önmenedzselésről, háttérben maradásról és fontos ügyek képviseletéről is. A művészeti egyetemi hallgatók elsősorban versenyeken tudják megmutatni magukat, produktumaikat és menedzseri képességeiket is. „A diákversenyek legfontosabb pozitívuma, hogy meg tudjuk mérettetni alkotásainkat, azok prezentációját, szövegezésben és vizuális megjelenítésben is – meséli Pancsa Emese, aki szerint ezeken a versenyeken alapvetően nem a vetélkedés a lényeg, hanem a bemutatkozás. „Fantasztikus lehetőség TED X is, ezeken az előadásokon elmeséljük a történetünket, és bemutathatjuk azt, amivel foglalkozunk. És az ezt követő kritikákból rengeteget tudunk tanulni” – egészíti ki Szekeres Máté.

Pancsa Emese a közgazdasági alapdiploma megszerzése után választotta a formatervezést. „A felhasználóbarát megközelítést nemcsak ergonómiai és tervezési szempontból tudom átgondolni: tanultam projektmenedzsmentet, pályázatírást is. Már a tervezett tárgy prototípusánál is figyelembe veszem a gyártástechnológiai szempontokat, végzek piackutatást is” – mondja a formatervező, aki sokak értetlenségét vívta ki pályamódosításával.

A fotósnak, fotóriporternek készülő Szekeres Máté a szervátültetettekről készült fényképsorozatával nyerte el az André Kertész Nagydíjat. „Úgy szeretném megmutatni a világot, ahogy én látom. Az adott pillanatokat dokumentálom, nem feltétlenül úgy, ahogy mások láttatni akarják.”

A vesetranszplantáltakról készített sorozatban akad olyan kép, amelyről azt gondolhatja a néző, hogy alanya talán utólag kevésbé szívesen vállalná a fotót. „Az elején beszéltem nekik a kockázatról, arról, hogy előfordulhat, hogy olyan pillanatokat fényképezek, amelyeket nem szeretnének viszontlátni. De örömmel fogadták és szerették a képeket” – utal a kiszolgáltatottság és a dokumentáló közötti esetleges feszültségre a fotós, aki tudja a választ a szakmáját érintő klasszikus elvi kérdésre: „fényképezni vagy segíteni kell-e a rászorulón” „Ahol segíteni kell, ott segíteni akarok. Ha ehhez el kell dobom a fényképezőgépemet, akkor eldobom. De vannak olyan helyzetek, amelyekben úgy tudok többet és jobban segíteni, hogy csak fotózom.” Szekeres reméli, lesz olyan ember, aki képeiből merít erőt ahhoz, hogy felajánlja szervét, és kockázatot vállaljon az életmentés érdekében.

Nem kevésbé fontos a társadalmi felelősségvállalás Pancsa Emese számára sem. Az Országos Művészeti Diákköri Konferencián díjazott formatervezőt családtörténete sarkallta arra, hogy az egészség és a dizájn kapcsolatát keresse. Többek között a mozgáskorlátozottak és idős emberek mindennapjain szeretne segíteni az általa tervezett tárgyakkal. Az esélyegyenlőségre az Anatomy ülőbútor párossal hívja fel a figyelmet, amelyek kerekesszékek újrahasznosításával készített. Az idősek számára a trOli fantázianevű, hajtásrásegítéses bevásárlótáskát tervezett, TEMPO nevű különleges kerékpárjával pedig a testi-lelki egészség kapcsolatának javítását tűzte ki célul.

A formatervezés csapatmunka. „Egy jó ügy mellé szívesen odaállnak az emberek. Előfordul, hogy elhivatottságból, szeretetből, a munka iránti alázattal állnak mellém a projektjeimben. Nem várnak ellenszolgáltatást, mert hisznek bennük.” Az alkotáshoz időre és türelemre van szükség: „Sokkal fontosabb a minőség annál, hogy előbb kész legyek.” – mondja. Tisztában van azzal, hogy használati tárgyak esetében nemigen ismerjük az alkotó nevét, de ez nem zavarja. „Nagyon szívesen kiállok a kész projektjeim mögül. Az igazi örömöt az jelentené, ha levelet kapnék egy unokától, aki arról ír, hogy a nagymamája sokkal jobban érzi magát azóta, amióta a trOlit használja, mert többször megy vásárolni, találkozik emberekkel. Vagy ha ott állna a TEMPO a jövő munkahelyén, hogy ha valaki elfáradt és ki szeretne lépni a monotonitásból, csak felpattan rá egy fülhallgatóval, és egy kis zenés mozgással rendbe hozhatja a hangulatát és a vérkeringését. Impulzusokat, érzéseket közvetítünk és lehetőségeket adunk. Ez munkál bennünk.”

Negyedóra tudomány
A nyolcvanas évek közepén Amerikában indult TED maximum 18 perces tudományos/ismeretterjesztő előadások sora. A főként tudományos témájú, globális társadalmi problémákról szóló prezentációk angol nyelvűek. Valamely témában elmélyült ismeretekkel rendelkező fiatal tudóspalánták és világhírű tudósok osztják meg történeteiket, gondolataikat szigorú szabályok szerint. Az előadások az interneten is megtalálhatók. A TEDx az Egyesült Államokon kívüli rendezvényeket jelöli. A Metropolitan Egyetem néhány hete rendezte saját TEDx-konferenciáját. Fiatal előadók mutatták be, milyen ismeretek és készségek megszerzésével lehetnek sikeresek.

Meghalt Balla Demeter

Publikálás dátuma
2017.11.06. 01:54
MTI Fotó: Hegyi Zsolt
Életének 87. évében vasárnap elhunyt Balla Demeter Kossuth- és Balázs Béla-díjas fotóművész, a nemzet művésze - közölte pályatársa, Keleti Éva.

Balla Demeter 1931. május 4-én született Szentesen. Fotográfiával 1951-ben autodidakta módon kezdett foglalkozni. 1957-ben a Fővárosi Fotó Vállalatnál helyezkedett el. Felvételeire hamar felfigyeltek, számos díjat nyert, és ettől kezdve rendszeresen dolgozott képes lapoknak, könyvkiadóknak. 1988-ban ment nyugdíjba, azóta kizárólag alkotó munkájának élt. 

Szerző