Új megközelítésben írták le a magyarországi korrupció természetrajzát a közszféra és a diplomások szakszervezeteinek együttműködésében tizedik alkalommal megszervezett SZEF-ÉSZT Akadémia előadói. A hétvégi konferencia meghirdetői többek között arra voltak kíváncsiak, hogy mekkora nálunk a korrupció, növelték-e a visszaélések lehetőségét az uniós pénzek, ám egyszerű válaszok helyett messzire mutató elemzéseket kaptak.
A sokféle megközelítés eredménye megdöbbentő egybecsengést hozott: szinte minden előadó szerint a legprimitívebb törzsi társadalmak szintjén áll Magyarország, ahol az összetartás forrása az egyedül megbízhatónak tekintett család. Zsolt Péter szociológus ettől az őskori állapottól egészen az utóbbi évtizedek saját népüket kifosztó, gyarmatosítás utáni afrikai diktátorainak névsoráig hozta a példákat a korrupció megjelenési formáira. A rokonságra épülő értékrend hazai erejét Móricz regényeivel példázta, de azt is hangsúlyozta, hogy hiába csatlakozott hazánk több korrupció elleni nemzetközi egyezményhez, a közvéleményben nincs letisztult kép arról, hol kezdődik a visszaélés.
Deák Dániel szerint a 2010 óta kiépült rendszerben „intézményesített hazugság” az egész társadalmat áthatja, ami nem egyszerű korrupciót jelez, hanem sokkal súlyosabb bajt. A Corvinus Egyetem oktatója úgy látja, az Orbán-korszak előtti években még éltek a polgári társadalmak normái, amelyekhez képest meg lehetett határozni a romlottság módját és szintjét, de mára annyira eltávolodtunk a polgári értékrendtől, hogy az erre épülő elszámoltatás nemzetközi módszerei sem érnek semmit, nem alkalmazhatók a magyar helyzetre. Itt a korrupció csak a jéghegy csúcsa – jelentette ki a nemzetközi adójogász. Mert a szabályok megsértését újabb és újabb jogszabályok megváltoztatása követi, ami intézményesíti a törvények megkerülésének gyakorlatát, így a Fidesz könnyen mondja, hogy valójában nem sértenek szabályt a lépései. Deák professzor szerint ez a törvény-megkerülő kultúra, a túlközpontosítás és a szociális kirekesztés működteti ma az összetartás és szolidaritás nélküli, törzsi tudatra épülő országot.
Az elemzéseket közvélemény-kutatási adatokkal egészítette ki a Medián Intézet vezetője. Hann Endre egy tavalyi felmérésüket idézve utalt rá, hogy a magyarok egyharmada a legsúlyosabb megoldandó problémának tekinti a korrupciót, 67 százalék szerint pénzügyi visszaélések jellemzik a Fidesz-KDNP kormányt, 94 százalék tartja vagyonosnak a szegény sorból származó miniszterelnököt, s az emberek ötöde diktatúrának látja a jelenlegi politikai rendszert. Ennek ellenére nő a Fidesz népszerűsége – figyelmeztetett a közvélemény-kutató. A kormánypropaganda hatását mutatja az ország meghatározó pártjainak korrupciós indexe is. A Medián 2014-től egészen a múlt hónapig rögzített adataiból az látszik, hogy a Fidesznek sikerült fenntartani az MSZP rossz megítélését, bár ezzel is csak azt érte el, hogy most egyformán romlottnak tartják a korábbi és a jelenlegi kormánypártot. A Jobbik még nem kormányzott, kevesebben látnak körülötte visszaéléseket, de a párt indexe az utóbbi hónapokban az ellene folyó negatív propaganda hatására emelkedni kezdett.
A hazai adatokat a Trancparency International jogi igazgatója nemzetközi összehasonlításokkal egészítette ki. Ligeti Miklós csatlakozott az elemzőkhöz, amikor úgy fogalmazott, nálunk a korrupció a törvény maga. A 3 évente elkészített globális korrupciós barométer adatsorából kiemelte, hogy a magyarok 57 százaléka szerint súlyosbodik itthon a korrupciós helyzet, a legromlottabbak a többség szerint a parlamenti képviselők és a miniszterelnök mellett dolgozók. Folyamatosan csökken azok száma, akik hajlandók bejelenteni a hatóságoknak vagy a rendőrségnek a tapasztalt visszásságokat. 2013-ban még 30, ma már csak 21 százalék lépne, ha korrupciót lát és ezzel a nemzetközi adatsor végén kullogunk. Egyre kevésbé bízunk tehát az államban, a bejelentés hatékonyságában. Magyarország lefelé megy a lakosság által érzékelt korrupciós rangsorban is, míg a velünk együtt a 100 pontos listán tavaly ugyancsak 48 pontot elért Románia felfelé kúszik.
Előadótársaihoz hasonlóan Ligeti Miklós is kiemelte, hogy a bennünket körülvevő rendszerben már nem egyének romlottságáról beszélhetünk, hanem jogilag is szentesített bűnökről, ahol a törvény nem korlát, hanem eszköz a hatalom gyakorlásához. Ő mondta ki: hazánk ma már a közrossz és nem a közjó országa.
