- Hallani akarom, amit mond. Tőlem is elszedte a pénzt, több tízmillió forintot. Persze nem egy év alatt, hanem szépen, folyamatosan, amink csak volt, mind neki adtuk. Mézesmázosan viselkedett, és rászedett: karácsony előtt még szaloncukrot is hozott, a legjobb fajtából. Nem kívánok neki súlyos büntetést, csak azt szeretném, ha visszakaphatnám a pénzemet: nyugdíjasként én fizetem az unokám egyetemi tandíját, miden fillér számít – ezt mondta a Népszavának egy idős asszony a Szolnoki Törvényszék épületében, ahol hétfőn reggel megkezdődött a karcagi D. Sándorné, más néven Bróker Marcsika büntetőpere. Noha a csalási ügynek közel nyolcszáz sértettje van, a haragos károsultak közül mindössze két asszony jelent meg a tárgyalóteremben. A vádiratot még meghallgathatták, ám sértettként már csak később vehetnek részt a per további tárgyalásain.
A vádlott kérte, hogy mellőzzék a nyílt tárgyalást, amit azzal indokolt, hogy az elmúlt két és fél évben a média és a politika negatív irányban befolyásolta a közvéleményt, a tárgyalást vezető Nádor Zoltán bíró azonban a kérést elutasította. Ezt követően az ügyész közel két órán át csak a sértettek nevét, s a nekik okozott kár mértékét sorolta. Kiderült: volt olyan magánszemély, aki több, mint egymilliárd forintot bukott amiatt, mert Bróker Marcsikára bízta a pénzét, hárman szenvedtek 200 millió forintnál nagyobb kárt, s öt embernek ragadt bent százmilliónál több pénze.
A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Főügyészség üzletszerűen elkövetett, különösen jelentős kárt okozó csalás, sikkasztás és számviteli fegyelem megsértése miatt emelt vádat. A vádirat szerint a karcagi nő a Kun-Mediátor Kft. ügyvezetőjeként az alapítástól, 1999. augusztus 9-étől 2015. április 14-ig rendszeresen jogosulatlanul kötött betétgyűjtésre irányuló határidős szerződéseket, valamint portfólió kezelésére irányuló szerződéseket. Havi 1-1,75 százalékos hozam ígéretével, vagyis akár évi 22 százalék feletti hozam garantálása mellett vállalta, hogy „megforgatja” az átvett pénzt, amit azonban nem pénzintézeteknél helyezett el, s nem is folytatott befektetési tevékenységet. Ezzel 1 rendbeli különösen jelentős, 27 rendbeli különösen nagy, 324 rendbeli jelentős, 376 rendbeli nagyobb és 41 rendbeli kisebb kárt okozott. A betétgyűjtéshez nem rendelkezett engedéllyel, ennek ellenére ügyfeleinek azt mondta, hogy a tevékenységét pénzügyi szolgáltatóként, ellenőrzött formában végzi, és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által kiadott engedély a birtokában van. Valótlanul hivatkozott arra is, hogy a sértettek által befektetni kívánt pénzre az Országos Betétbiztosítási Alap harminc millió forintig garanciát biztosít. A vádlott az ügyfeleitől átvett pénzekből egyrészt a folyamatos tevékenységéhez nélkülözhetetlen bizalom fenntartását szolgáló kifizetéseket fedezte, másrészt maga és a családja megélhetését is ebből biztosította, emellett nagy értékű ingatlanokat, gépjárműveket vásárolt, családtagjaival költséges utazásokon vett részt, továbbá a cég működési költségeit fizette. A bűncselekmény-sorozat elkövetésének körülményeiből következik, hogy vádlottnak már a sértettek által befizetett tőkeösszegek átvételekor sem állt szándékában, hogy valamennyi sértett részére akár csak az eredetileg befizetett tőke összegét visszatérítse, erre reális lehetősége sem volt, az egyes sértettek részére történt kifizetések pusztán szerencse-elemként értékelhető megtérülésként vehetők figyelembe – hangzott el a vádiratban.
D. Sándorné hétfőn nem kívánt vallomást tenni, ám felolvasott egy több oldalas „észrevételt”. Egyebek között arról beszélt, hogy sosem akarta megtéveszteni az ügyfeleit, mindig értük cselekedett, s arra törekedett, hogy szeressék, megbecsüljék. Közölte: a pénz ugyan nem boldogít, de esztelenné teszi az embereket. Bírálta a vádhatóságot, amiért szerinte csak az őt terhelő adatokat gyűjtötték be, a mellette szólókat nem, s a sajtót, amiért rossz embereként tüntetik fel, miközben ő nem az. Kifejtette: amikor két évvel ezelőtt távozott az országból, mindössze nyolc napot akart külföldön tartózkodni, ám visszatérését ellehetetlenítette, hogy időközben nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki ellene, így legálisan már nem tudott visszatérni. Ráadásul azt sem érti – mondta –, hogy a hatóságok miért vártak oly sok hónapig a hazahozatalával, miközben az elé tárt iratokból az derült ki, hogy három nappal az ország elhagyása után a hatóságok már pontosan ismerték a tartózkodási helyét.
A több, int tízmilliárdos kárt okozó perben leghamarabb 2018 őszén várható ítélet.